Asus Silent Square EVO
Január végén azzal fejeztük be hat nagy teljesítményű processzorhűtő tesztelését, hogy nemsokára visszajövünk további izomgépekkel. Most is hat hűtő van a terítéken, de ebből csak öt extra megoldás, a hatodik az Intel processzorokhoz mellékelt gyári apróság.
Mitsubishiből midig különös élmény az EVO. Vajon az Asus hogyan sáfárkodott ezzel a hangzatos három betűvel, ami az átlagnál többet, jobbat jelent? A Silent Square EVO ugyanazt az igényes dobozt kapta, mint a korábbi Silent Square Pro, de ízlésesebb festéssel.
Amit benne találtunk, nem sokban különbözött a fent említett hűtőtől. Lényegében ugyanazt a bordát kaptuk meg, mint korábban, csak most tetszetősebb feketére cserélték a Pro sárga fedőlapját és oldalsó légterelőjét, melyek a ventilátort rejtik el a kíváncsi szemek elől.
Akárcsak a többi Silent Square, az EVO is passzívnak – ventilátormentesnek – tűnhet első látásra. A 92 mm-es szélkereket a lamellák közé süllyesztették, melyeket öt heat-pipe szel keresztül a jobb hőelosztás érdekében.
Lekapva a fekete kabátot, kilátszik a két részre bontott borda, amely a legelső Silent Square óta semmit sem változott, tehát az EVO legfeljebb ventilátorban tudhat többet elődeinél.
Sunon márkájú, mágneses levitációs csapágyazású az EVO szélkereke. Motorereje 0,37 A, ami processzorhűtőknél az erősebbek közé sorolja. Szerencsére a jó csapágyazás miatt kevés a rezonancia, amit csavaros helyett műanyag pöckös illesztés hivatott tovább csökkenteni. PWM szabályozással maximális 2300 percenkénti fordulatos csúcssebessége éppen az alap Silent Square és a Pro közé helyezi. Szokatlan, hogy a négy kék LED nem a ventilátornak, hanem a tartókeretének a része.
Alul semmi evolúció nem történt az EVO-n, maradt a bevont réztalp az öt csővel. Többet már nehéz lenne idezsúfolni, de talán nem is kell. A felület polírozását meghagyták a lelkes házituningosoknak. Egyelőre még nem vizsgáltuk meg, hogy a felület speciális kikészítése tényleg pozitív hatással van-e a teljesítményre, de például a GlacialTech szerint a dörgöléssel gyakran hullámossá válik az alsó felület, ami ártalmas.
Megmaradt a szokásos univerzális rögzítőrendszer is. Az alaplap hátuljára támaszkodó, négy csavarral felrakható bölcső, valamint a felső, meglehetősen nagy és stabil pánt felszerelése eltart egy ideig, de legalább egyszerű a művelet, nem kell trükközni, feszegetni.
Sokat látott Prohardver!-olvasóknak már egyáltalán nem meghökkentő látvány a közel háromnegyed kilós, 142 x 105 x 119 mm-es, kéken világító ármádia. Tuningos vonalon az átlagos méretűek közé tartozik.
Semelyik irányban sem lóg le az alaplapról, nem korlátozza a tápegységet és a processzorfoglalat körüli termetesebb hűtőbordákat sem.
Főbb paraméterek:
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
