Tesztek – nagy teljesítménnyel

Tesztelésben a hűtők mellett – vagyis alatt – ismét a Core 2 Extreme QX6700 volt a főszereplő, amit 1,45 volttal feszítettünk meg, és 2,66 GHz helyett 3,00 GHz-en járattunk. Ezzel a húzással már megközelíti korábbi Pentium D 830-unk melegedési szintjét:

• Intel Core 2 Extreme QX9700 @ 3,00 GHz, 1,45 V
• Asus P5E3 Deluxe Wi-Fi AP alaplap
• 2 x 1024 Mb Samsung DDR3-8500 RAM
• Radeon HD 3850 grafikus kártya
• 400 GB-os Samsung SATA merevlemez
• Cooler Master Real Power 550 W tápegység
• Casetek CK-1020 ház elöl 80 mm-es, hátul 92 mm-es ventilátorral

Hosszú évekig olyan grafikonokat használtunk hűtési tesztjeinkben, melyek a teljes melegítés, majd kihűlés folyamatát ábrázolták. Ezalatt az idő alatt arra a megállapításra jutottunk, hogy az azonos típusú (például léghűtő vagy vízhűtő) termékek kialakításuktól függetlenül nagyon hasonló görbét rajzolnak, így visszaváltottunk a rangsort jobban szemléltető csúcsértékes ábrázolásra, amit 20 perces hevítés után mértünk. Fontos kiemelni, hogy a hűtőknél 1-2 fokos eltérés lényegében elhanyagolható, és különböző alaplapok ugyanazzal a hardverrel akár BIOS verziónként is más-más eredményeket hozhatnak.

Első körben a processzorhűtők csúcsteljesítményére voltunk kíváncsiak. Arra, hogy mit kap az a vásárló, aki megveszi a terméket, beteszi egy jól szellőző házba, és csúcsra járatja. Ehhez minden hűtőt maximális fordulatán hajtottunk, a ház elejébe és hátuljába pedig egy-egy ventilátort tettünk.

Többnyire azt kaptuk az első menetben, amire számítottunk. Egyik-másik hűtő úgy üvöltött, hogy zárt ajtó mellett a szomszéd szobából is jól hallható volt. Ebben a műsorszámban a Gigabyte G-Power Pro jeleskedett, és nagy légszállításhoz igazított, sűrű lamellás bordájával lazán hozta ez első helyet. Hűtésben mögötte a szerény kis Asus végzett, amit a Zalman csak túlkiabálni tudott. Utóbbi hűtőnek volt a legcsúnyább, berregő, beteg motorhangja, a Gigabyte G-Power 2 pedig elég rendesen huhogott.

A korábbi tesztjeinkből összehasonlítási alapként használható Cooler Master Hyper TX2 volt az első olyan hűtő, ami maximumon is normális hangúnak volt nevezhető. Persze ez percenként csak 1800-at pörgött, többet nem tud 92 x 92 mm-es ventilátora. Nagy meglepetésre hangban vele szinte azonos volt a sokkal gyorsabban forgó Gelid. Kár, hogy hűtésben nem tudott előbbre lépni.

Az egész teszt csalódását a Ruby Orb jelentette. Nemcsak hogy hangos volt, hanem egy félresikerült megállítási kísérletnél, amikor a lapátjait akartuk kézzel megfogni, sikerült valamit elferdíteni benne, pedig tényleg óvatosak voltunk. Innentől kezdve a ventilátor hozzáért néhány lamellához, elsőre szép, de eléggé zavaró zengő hangot kiadva. Hosszas igazgatás után sikerült ettől megszabadulni, de egy újabb laza ventilátorérintés után megint csilingeltünk. Ráadásul ehhez a közjátékhoz elég gyenge hűtési képesség párosult.

Másodjára igyekeztük a hűtőket nagyjából hasonló, visszafogott, de még elegendő teljesítményre, és elviselhető hangszintre hozni. Ehhez a 92 mm-es ventilátorral ellátott modelleket percenként 1800-as, a nagyobbakat 1600-as fordulatra lassítottuk. Így szépen lecsökkent a G-Power Pro hangja, de előnye is elfogyott az Asushoz képest. A harmadik helyre feljött a Cooler Master, a G-Power Pro 2 tartotta negyedik helyét, a Zalman pedig alaposan visszaesett.

Most már egyértelműen a Silent Spirit volt a leghalkabb, kár, hogy hűtésben tovább gyengült. Szintén keret nélküli, és meglehetősen kicsi ventilátora miatt azt vártuk, hogy a Zalman is szépen lehalkul, de sajnos megmaradt a csúf motorhangja. Megszüntetve a lamellák csilingelését a Ruby Orbnak sikerült hangban jó helyezést elérnie, és nagy meglepetésre a jól hűtő Asus is szépen csendben tette a dolgát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!