HP Roddick G62

Korábban az volt a gyakorlat a notebookgyártóknál, hogy volt egy otthoni és egy vállalati felhasználásra szánt terméksorozatunk. Ahogyan nőtt a mobil számítógépek iránti kereslet, úgy bővítették kínálatukat. A HP esetében vállalati vonalon a csúcs EliteBookok mellett feltűntek a szerényebb tudású – és árú – ProBookok, majd az otthonra szánt Pavilionoknak is lett gazdaságosabb alternatívája, a G sorozat, amelyből 15,6 hüvelyken ez a G62, melyet egyes helyeken Roddick fantázianévvel illetnek. Mára régen túllépett a notebookok világa azon a szinten, hogy az olcsóbb alternatíva egy rusnya, éppen csak az alap igényeket teljesítő gép legyen. A G62 kabátját a legutolsó divat szerint szabták, bár a szabásminta egyértelmű, honnan származik: a notebookok divatdiktátorától, az Apple-től. Tesztgépünk meglehetősen hasonlít az aktuális Unibody MacBookokra. Nem baj ez, a jót nem (akkora) bűn másolni. A tetszetős formához kellemes tapintású, finom, dombormintás és legfőképpen matt felületek tartoznak szinte mindenhol. Kívülről elég komolynak ható mintát nyomtak a burkolatba (biscotti mintázatnak nevezi a HP), és a középszürke szín is érdekes. Pontosan olyan a külseje a G62-nek, amilyennek lennie kell: éppen annyival látványosabb a szűk konkurenciáénál, hogy a boltok polcán mellettük meglátva őt válasszuk.

Szemből és hátulról nézve nem hogy érdekes, hanem egyáltalán semmilyen részletet nem találtunk. A kellemesen letisztult formát csak a két nagy és robusztus benyomást keltő zsanér töri meg.

Oldalról már látható volt, hogy az Unibody jelleg csak ügyes vizuális trükk. Ahol az alsó rész felfelé ível, nem csak árnyék vetődik, hanem a szürke anyag feketébe vált. Ez a fekete kicsit lejt, de a szürke sáv egyenletes szélessége miatt úgy tűnik, mintha a notebook mindenhol egyforma vastag lenne. A HP G62 csatlakozóit egészen okosan osztották szét oldalain. Balra a kártyaolvasó nyitja a sort, azt két hang és két USB csatlakozó, majd az Ethernet aljzat és a HDMI monitorkimenet követi. Kicsit távolabb, a sor végére került a másik, D-Sub monitorkimenet. Azért az USB-ket rakhatták volna szellősebbre. Apropó szellőzés. A gép bal oldalára csak egy pici, a fekete részbe rejtett levegőztető nyílás került.

És jobbra sincs több kopoltyú. A terepet a nem tálca nélküli, de szépen a formatervhez igazított optikai meghajtó uralja. Mögötte a harmadik USB, az analóg modem vak aljzata és a tápcsatlakozó található, a sort pedig a Kensington zár felfogatója zárja.

Látszatra masszív zsanér felelős a HP G62 két részének egyben tartásáért. Szerencsére nem csak látszatra erős, hanem valójában is, felülete nem csak imitálja a fémet, hanem tényleg az. Stabilan tartotta a 15,6 hüvelykes kijelzőt magába foglaló felső részt, de egy akkora panelnél számolni kell egy-két centiméteres remegéssel, holtjátékkal a felső peremnél.

Nagy örömünkre belül is jobbára matt felületeket találtunk. A fekete billentyűzetet körülölelő rész a fedélhez hasonlóan textúrált. Szépen a méretes csuklótámaszba integrálták a hasonlóan nagy tapipadot. A billentyűzet hagyományos kialakítású, bár nyomófelületeivel eljátszottak egy kicsit. Manapság már ritkán látni 15,6 hüvelykes notebookot numerikus pad nélkül, de nekünk ez a részlet egyáltalán nem hiányzott. Egyedül a kijelző és pereme tükrösségével nem voltunk megelégedve, ám sajnos ez a trend, a G62 minden konkurensére is jellemző ez a tükrösség.

Maximális nyílásszögben a G62 éppen azt adja, amire egy jobbára asztalon használt, 15,6 hüvelykes laptopnál szükség van. A magasabb felhasználók is jól rálátnak majd. Alapvetően a HP kedvező árú modelljénél nem találtunk semmilyen lényeges formai vagy tervezési gyengeséget. Nagyon jól át van gondolva a masina, ráadásul anyag- és összeszerelési minőség terén is rendben van. Nyilván nem olyan merev, mint fém- és kompozitvázas, vállalati társai vagy a MacBook, amelytől formáját kölcsönözte, de kategóriájában az élmezőnybe sorolnánk.

Katonás rend uralkodott a G62 belsejében is. Más notebookokkal ellentétben itt szépen elrejtették a hőcsöveket, a nyomtatott áramkört és a rá forrasztott alkatrészeket, csak a cserélhető komponenseket láthatjuk. A felső ajtó mögött rejtőzik a két memóriamodul, illetve a feles méretű Wi-Fi adapter. Az alsó, belülről fémmel megtámogatott fedél takarja a merevlemezt. Fölötte és a szintén melegedésre hajlamos memóriamodulok fölött is kialakítottak egy-egy szellőzőnyílást, továbbá látható még egy rács a jobb felső sarokban, a korábban említett oldalsó szellőző mellett. Minden bizonnyal az alsón szívja be a notebook a hideg levegőt, a meleg pedig az oldalsón távozik. Akkumulátorból a kategóriára jellemző, nem túl nagy, picivel 50 Wh alatti hatcellásat kapunk.

Platform - CPU, RAM, HDD

Platform tekintetében a HP eléggé sokoldalú, a G62 sorozat is létezik AMD-s és inteles verzióban is. Tesztgépünkbe 2,13 GHz-es Core i3-330M processzor került, ami nem lóerőbánya, de a felhaszálók többsége soha nem fogja megizzasztani. A HP-nél nem fukarkodtak a memóriával, 4 GB-ot kaptunk. Okosan választották ki a merevlemezt is, kapacitása ugyan csak 320 GB – a többségnek ez bőven elegendő –, de percenként 7200-at pörög. Azért jó választás ez, mert a notebookokat mindennapi használat közben rendszerint a merevlemezük fogja vissza.

Említést érdemel még az 1366x768 képpontos kijelző meghajtásáért felelős Mobility Radeon HD 5430 grafikus kártya. Az igazat megvallva nem vagyunk benne biztosak, hogy szükség van rá. Az alapszintű grafikát a processzorba épített Intel IGP is megoldja, még a HD videókkal is elbír. Valószínűleg a kis Radeon egy jó tévén szebb képet tud mutatni, és Blu-ray lejátszás esetén is az Intel megoldása fölé kerekedik, akárcsak 3D-ben, és ott van még az általános alkalmazásgyorsítás Windows 7 alatt. Csakhogy ezek a funkciók mind olyan kiegészítőt igényelnek, ami nincs igazán jelen. A Radeonokat HDMI-n keresztül elég bajos monitorra kötni, Blu-ray meghajtó nincs a notebookban, a 3D-s képesség így is több mint szerény, az általános alkalmazásgyorsítás pedig jobbára csak papíron létezik. Szóval a kis Radeonból csak a fogyasztása biztos, ami némi extra melegedést is eredményez, és persze meg kell fizetni az árát. Ez a Windows 7 Home Premiummal és egy év garanciával felvértezett HP G62 esetében 170 000 forint. Körülbelül ilyen áron kínálja a többi gyártó is hasonló gépét, akik drágábbak, azok rendszerint hosszabb garanciát vagy erősebb processzort, grafikus kártyát vagy nagyobb merevlemezt adnak. Gyors winchestert viszont csak a HP-nél láttunk.

Rengetegszer járt már nálunk Core i3-as processzor teszten. A HP G62-ben dolgozó legkisebbet, a 330M-et a nála picivel magasabb órajelű, mondhatni utódjának számító i3-350M-mel vetettük össze, amit legutóbb a Samsung Q330-as gépében próbáltunk ki.

Ahogyan számítani lehetett rá, a szintetikus tesztekben nem látszott lényeges különbség a két gép között. Van viszont egy olyan komponense a G62-nek, ami hasonló processzorú konkurensei fölé emeli, ez pedig a percenként 7200-at pörgő merevlemez. Átlagosan 20%-kal nagyobb olvasási tempója jól érzékelhető löketet adott az alkalmazások betöltésének, és az egész rendszer fürgébbnek tűnt miatta. Hát még ha egy SSD-t is csatasorba állítottak volna!

Hitachi 320 GB, 7200 rpm (HP G62) és 5400 rpm (Acer Aspire TimelineX)

Megjelenítés, bevitel

Ma már szinte kötelező, hogy a notebookoknak LED-es háttérvilágítású kijelzője legyen, ilyen, az LG és Philips közös gyárából származó panelt kapott a HP G62 is. Természetesen TN+film technológiásat, aminek előnye az alacsony ár és fogyasztás, hátrányai pedig az alábbi képen láthatóak. Színei csak szemből nézve jók, oldalról, alulról és felülről nézve gyorsan elromlanak. Még szerencse, hogy a notebookokat rendszerint egyetlen felhasználó és szemből nézi. Kár, hogy erre a viszonylag nagy, 15,6 hüvelykes monitorra is csak 1366x768 képpont került, persze a konkurensek sem tudnak többet.

Szokásunkhoz híven megnéztük a kijelző árnyalatainak pontosságát. Elsősorban azért végeztük el a kalibrálást, hogy a G62 tulajoknak készítsünk színprofilt. A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.

Kalibrálás előtt szokásosan pontatlan árnyalatokat regisztráltunk. Az optimálistól átlagban 10 deltaE értékkel tértünk el, a maximális differencia ennek nagyjából a duplája volt. Beállítás után viszont a notebookos viszonylatban megszokottnál sokkal jobb értékeket kaptunk. Az átlag 0,7-re, a maximális eltérés 1,7-re csökkent, míg a konkurensek 1, illetve 3 körüli számokra képesek. A HP G62 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.

Egyenletesség terén azért egy kicsit többet vártunk a LED héttérvilágítású paneltől. Igaz, hogy a kijelző eléggé termetes, de bal oldalát kicsit sötétnek találtuk. A középső résznél 15-20%-kal halványabban világított itt, ami homogén színeknél jól látható volt. Bevilágítását az átlagosnál erősebbnek találtuk. A 0,7 cd/m²-es minimális és 196 cd/m²-es maximális fényerőből elég magas, 280:1 kontrasztarányt kapunk, ami borongós őszi időben szabadtéren is le tudta győzni a kijelző tükrét.

Egészen ügyesen oldották meg a HP tervezői a G62 billentyűzetét. Egy vályúba tették, így nem kellett túl nagy és ronda ütközőket ragasztaniuk a monitor köré, hogy a becsukott állpotban meggátolják a klaviatúra és a kijelző összeérését. A gombokat tartalmazó, sötét panelt szépen beillesztették világos környezetébe. Fölötte egy sötét sávban húzódnak az Altec Lansingtől származó, notebookos viszonylatban erős közepesnek mondható hangszórók. Látszatra csak egy extra billentyűt kaptunk, a bal zsanér közelébe helyezett bekapcsolót.

Valójában viszont több van belőlük. Az Esc alá egy oszlopba került a levelezőt, webböngészőt, számológépet és nyomtatást indító billentyű, illetve a tapipad letiltója. Egyre gyakrabban találkozunk azzal a megoldással, hogy a felső sor alapból nem F1-F12 funkcióbillentyűkként működik. A G62-nél is a különböző notebookos eszközöket tettek ide, például a fény- és hangerőszabályzást, a multimédia vezérlőket, a monitor és vezeték nélküli hálózati eszközök ki-bekapcsolóját.

Gépelés szempontjából a G62 billentyűzete egészen kényelmesnek bizonyult. A billentyűk kellően hosszú úton jártak, nyomáspontjuk jól érzékelhető, de nem túl kemény és nem is túl hirtelen volt. Az egész klaviatúrás panel csak erősebb nyomás vagy a billentyűk kalapálva verése közben rugózott be középső részén.

Szintén meg voltunk elégedve a méretes tapipaddal. Oldalt semmi sem határolta el a csuklótámasztól, alul az egybeszabott gomb, felül pedig egy kis kitüremkedés jelezte a széleit. Felülete ugyanolyan volt, mint a csuklótámaszé, finoman textúrált. Jól érzékelte az érintéseket, többórás használat után sem vált csúszóssá. Kár, hogy eléggé kattogósan járó gomb került alá.

Hőmérséklet, zaj, akkumulátor

Korábbi tesztjeinkben azt tapasztaltuk, hogy az Intel Arrandale platformja, ami a HP G62-ben is dolgozik, a nagyobb notebookokban nem szokott különösebben melegedni. Még akkor sem, ha kis diszkrét grafikus kártyát tettek mellé. Esetünkben azért a kis szellőzőnyílás némileg érdekesebbé tette a helyzetet. Tesztlaborunkban, 24 Celsius-fokos szobahőmérsékletnél a G62 billentyűzetének környéke nyugalmi állapotban alig melegedett 30 °C fölé, alján pedig a kis szellőzőnyílás ellenére sem mértünk többet 36 °C-nál. Mindeközben a masina 20 dB környékén duruzsolt, ami csak halk környezetben hallható.

Megterhelve a Core i3-at nyugalmi hőmérséklete az elég alacsony 38 °C-ról azonnal 50 °C-ra ugrott. Az első perc végén érte el a 60 °C-ot, ahol bekapcsolt a hűtés második fokozata, ami már jól hallható, de még nem zavaró, 25 dB-es hangot produkált. A harmadik perc derekán következett be újabb esemény. Ekkor átlépte a CPU a 66 °C-ot, a hűtés pedig két decibelt hangosodott. További öt fokkal feljebb, a tizedik percben ismét hangosodott a hűtés, az ekkor elért 31 dB-es hangerő már nem volt kellemes. Szerencsére mindennapi használat, irodai munka és internetezés közben ennyire sohasem hangosodik fel a G62, nyári melegben viszont számíthatunk a zajra.

Félórás terhelési tesztünk végén a G62 felső borítása 40 °C-ig, alja a hűtés környékén pedig 50 °C-ig melegedett. A merevlemez 37 °C-ról indult és 44 °C-ig melegedett fel, tehát végig biztonságos tartományban volt. Figyelembe véve, hogy emellett még nem is volt túl halk a gép, úgy gondoljuk, hogy a kis kimeneti nyílású hűtő nem vált be túlzottan.

Akkumulátoros témában sem voltunk valami elégedettek. Arra számítottunk, hogy a 47 wattórás telep nem fogja sokáig bírni, de arra nem, hogy nyugalmi tesztünknél (amikor mindent maximális energiatakarékosságra kapcsolunk, és csak egy szöveges dokumentumot olvasgatunk) három és fél óra után a töltőért kell majd nyúlnunk. Nagyfelbontású videó nézése közben az üzemidő alig több mint két órára, teljes terhelésen pedig bő egy órára csökkent. De legalább bő másfél óra alatt vissza tudtuk tölteni az akkumulátort.

Ismerve az akku kapacitását és az üzemidőket, arra jutottunk, hogy a G62 az éhesebb Arrandale platformos gépek közé tartozik. Nyugalomban 12,8, videózás közben 21, teljes terhelésen pedig 44 wattot igényelt. Ez átlagos eredménynek számít, IGP-vel a nyugalmi és a videós érték is csökkenthető lenne 3-4 wattal.

Értékelés

Milyen notebook az olcsó HP G62? Szerintünk külsőre és általános minőség tekintetében nem is tűnik annyira olcsónak. Nem éreztük olyan alapgépnek, mint az MSI C sorozatát, Asusból is inkább az N, mintsem a K szériához van közel. Ráadásul tágabb értelemben véve házon belül is vannak olcsóbb alternatívái. A Compaq notebookokról van szó, mely márkát a HP évekkel ezelőtt bekebelezte.

Szóval a G62 szerintünk egy igényes megjelenésű és kivitelű, korrekt felszereltségű, vállalható notebook. Kellemes formája, átgondolt tervezése, illetve beviteli eszközei is tetszettek nekünk. Ha eltekintünk a kategória minden versenyzőjére jellemző tükrös felülettől, akkor a monitorával is meg voltunk elégedve. Kellően magas kontrasztarányt hozott, kalibrálása nagyon jól sikerült. Szintén okos húzásnak tartjuk a gyors merevlemez beszerelését, ami mindennapi használatban több előnyt jelent egy gyorsabb, Core i5 processzornál.

Persze, voltak olyan részletek is, melyekkel nem voltunk megelégedve. Fölöslegesnek tartjuk ebbe az alapnak hirdetett gépbe a kis Radeont, ugyanis kizárólag az Intel processzor IGP-jét használva 20%-kal növekedne az akkumulátoridő, az ár pedig csökkenne. A HP G62 legnagyobb gyengeségének hűtését tartjuk, mely hangossága ellenére sem volt igazán hatékony.

Összesítve a pozitívumokat és negatívumokat, arra jutottunk, hogy a HP G62 jobb hűtéssel és talán a kis Radeon nélkül kategóriájában nagyon jó alternatíva lehetne. Ezeket a hiányosságokat figyelembe véve, elsősorban az igényes kivitel és gyors merevlemez miatt azért tetszett a HP G62.

HP G62 notebook

rudi

A HP G62 notebookot a SpeedShop.hu bocsátotta rendelkezésünkre.