Tesztkonfiguráció, fogyasztás, memóriatesztek

Korábbi tesztrendszerünket felfrissítettük némileg hardveres és szoftveres oldalról is. A Core 2-es processzorokat ezúttal Intel P35 chipsetes alaplapban teszteltük, és mind az AMD-s, mint az inteles rendszerünkbe 2 GB memóriát tettünk. Az Intel rendszert is DDR2-es memóriával teszteltük, ugyanis egyelőre a felhasználók többségének ez van a gépében, a DDR3 még gyerekcipőben jár. Az Asus M2N32-SLI Deluxe alaplappal akadt némi problémánk, ugyanis a jelen pillanatban legújabb, 1201-es BIOS-szal a memóriaelérési értékek drasztikus mértékben lecsökkentek a normálishoz képest (ez leginkább WinRAR alatt volt észrevehető), ezért végül a hibátlan(nak tűnő) 1101-es BIOS-t használtuk. A memóriákat mindkét rendszer esetében 800 MHz-en járattuk 4-4-4-12-es időzítéssel, az nForce chipset lehetőséget ad a Command Rate beállítására is, ezért AMD platformon ezt 1T-re állítottuk.

Tesztprogramok

• Szintetikus tesztek
  • Lavasys Everest Ultimate Edition v4.0
  • Sciencenmark 2.0
• Konvertálás-kódolás
  • TMPEGEnc XP v4
  • VirtualDub v1.6.19 + DivX 6.6.1
  • QuickTime 7.1
  • Windows Media Encoder + Advanced Profile
  • iTunes v7.0.1
  • L.A.M.E. MT v3.97b2
• Tömörítés, fotó-és filmfeldolgozás, illetve szövegfelismerés
  • 7-Zip v4.48
  • WinRAR v3.7
  • Adobe Photoshop CS3
  • Adobe Premier Pro v2.0
  • Sony Vegas 7.0
  • ABBYY FineReader v8.0
• Renderelés
  • POV-Ray v3.7 beta16
  • Cinebench 9.5
  • 3ds max 9
  • Lightwave 9
  • Maya 8
• Játékok
  • Prey
  • Far Cry
  • The Elder Scrolls: Oblivion
  • Test Drive Unlimited
• Webszerver tesztek
  • Apache v2.2.3
  • Web Application Stress Test

A tesztszoftverek sorát is frissítettük, a csokorba bekerült az Everest legújabb verziója, a DVDShrink helyett a VirtualDubbal teszteltünk, a TMPEGEnc-et is frissítettük, ugyanígy tettünk a tömörítőprogramok, illetve a Photoshop esetében is, és a játékokat is lecseréltük. A CPU–VGA párosokkal foglalkozó cikkeink kapcsán megtanultuk, hogy játékok alatt inkább a VGA a szűk keresztmetszet, ezért hogy ezt kivédjük, a játékokat alacsony felbontásban teszteltük, hogy valóban a processzorok teljesítményét tükrözzék a grafikonok.

Először a fogyasztásokat mértük le, és itt egy komoly harcnak lehetünk a szemtanúi, elvégre a két rivális az utóbbi egy évben (az Intel főleg azóta, hogy a Core 2 megjelent) kiemelt figyelmet fordít a fogyasztás kérdésére. Fontos megjegyezni, hogy az AMD-s tesztrendszer nForce chipsetes alaplapot tartalmaz, márpedig ez a lapkakészlet jóval többet fogyaszt, mint az Intel chipsetek (az nForce 680i hozzávetőleg 30 wattal többet disszipál, mint a P35, illetve az nForce 590 SLI kb. 20 wattal fogyaszt többet, mint az AMD RD580). Üresjáratban a két leglassabb Core 2 fogyasztotta a legkevesebbet, még a CnQ hatására 1 GHz-es órajelű Athlon 64 X2-ket is megelőzték. A két X2-es esetében a CnQ mellett a 8 wattnyi különbség a másodszintű gyorsítótár és a csíkszélesség különbségéből is adódik. A CnQ-s eredményeket követi a két Core 2-es, majd ezután következik a többi X2-es. Üresjáratban az X2 3600+ (1,9 GHz) és az 5000+ (2,6 GHz) között mindössze 6 watt a különbség.

Terhelve egy picit változik a helyzet, ugyanis a Core 2-esek rendre maguk mögé utasítják az X2-eseket. Ezúttal is kiemelt jelentőségű a chipsetek típusa, ugyanis csak kis különbségek vannak a 65 nanométeres processzorok fogyasztása között (Intel és AMD részről egyaránt), így hát több, mint valószínű, hogy 5200+-ig bezárólag az AMD processzorok nem fogyasztanak többet riválisuknál, de a chipset „lehúzza” az eredményüket (az nForce 590 SLI kb. 20 wattal fogyaszt többet, mint az AMD RD580). Az X2-esek fogyasztása egészen az 5200+-ig normálisnak mondható, csak az 5600+ és a 6000+ lódul meg nagyon a magasabb órajel, feszültség (illetve a nagyobb csíkszélesség) miatt. Egy egychipes nForce-os vagy AMD chipsetes alaplappal a Brisbane magos AMD processzorok a Core 2-esekhez még közelebbi, ha nem jobb eredményt értek volna el.

Everest alatt a memória-benchmark a korábbi tesztjeinkben már tapasztalt eredménnyel zárult. A 266 MHz-es FSB-vel rendelkező Core 2-esek olvasásban 13%-kal, írásban pedig 33%-kal verték a lassabb rendszerbuszra támaszkodó Core 2-eseket és Pentiumokat. Az írásban kimért különbség éppen megfelel a 200, illetve 266 MHz közötti aránynak. Ugyanakkor érdekes jelenség játszódik le az Athlon 64 X2-esek órajelének növelése következtében, amire már volt korábban is példa. Az Athlon 64-ben a cache és a mag közötti adatbusz szűk keresztmetszetet képez a rendszerben, mivel ez egy 64 bit széles busz. Áteresztőképessége tehát növekszik, ha nő az órajel, ennek köszönhető a memória-sávszélesség jól látható emelkedése. A késleltetési tesztben is az Athlonok győzedelmeskednek, mégis elismerésre méltó a Core 2-esek által elért eredmény, hiszen esetükben nem beszélhetünk integrált memóriavezérlőről, ellenben beszélhetünk nagyon hatékony prefetchekről (Intel Smart Memory Access), melyekkel a Core 2 teli lett tűzdelve.

A Sciencemark tesztje az Everesthez hasonló eredménnyel zárult. A Core 2 és Pentium processzorok az FSB órajelétől függően nagyon szépen elkülönültek egymástól (26%-os előny a 266 MHz-eseknél), míg az Athlon 64 X2-esek órajelével egyenes arányban növekvő memóriasávszélesség itt is jól megfigyelhető. Mégis van egy különös eset: az 5600+ miért ért el jobb eredményt, mint a 6000+? A válasz a memória órajelének korábban már említett meghatározásában rejlik. Az 5600+ esetében a memória órajele DDR2-800-as beállítás esetén pont 400 MHz, míg a 6000+ esetében 375 MHz, ennek köszönhető, hogy az 5600+ ebben a tesztben gyorsabb.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!