A 2009 eleji processzorhelyzet

Konfiguráció és fogyasztás

Tesztkonfiguráció

Tesztprogramok

• Szintetikus tesztprogramok
  • Lavalys Everest 4.6
  • FRAPS 2.9.2
• Konvertálás-kódolás
  • TMPEGEnc XP v4.4 + DivX 6.8
  • Windows Media Encoder 9 + Advanced Profile
  • x264 rev. 711
  • iTunes v7.5
• Tömörítés, fotó- és videofeldolgozás
  • 7-Zip v4.57
  • WinRAR v3.71
  • Adobe Photoshop CS3
  • Adobe Premier CS3
  • Sony Vegas 7.0
• Renderelés
  • POV-Ray v3.7 beta23
  • Cinebench 10
  • 3ds max 2008
  • Lightwave 9.3
  • Maya 2008
• Játékok
  • Crysis
  • Race Driver GRID
  • Unreal Tournament 3
  • Lost Planet: Extreme Condition
  • World in Conflict
• További tesztek
  • ABBYY FineReader v9
  • Apache v2.2.6
  • Reaper v2.019
  • Sun Java 6.3 + JATMARK
  • Fritz benchmark

Először lássuk az üresjárati fogyasztásértékeket. A táblázatra ránézve azonnal kiderül, hogy az Intel processzorok köré épülő rendszerek kevesebb áramot esznek, és érdekesség, hogy a két-, illetve négymagosok között alig van különbség. Végül is már régóta tudjuk, hogy a Penrynek generációja ebből a szempontból nagyon jó lett. Az AMD oldalán a K8-as Athlon 64 X2-es beéri kevesebb árammal is, de ez nem véletlen, hiszen csak két mag lapul a fedősapka alatt. Érdekesség ugyanakkor, hogy a K10-esek közül a kétmagos Athlon X2 7750 többet fogyasztott még a négymagos Phenom X4 9950-nél is, ami megerősíti a korábbi állításunkat, miszerint ez a processzor melegedett a legjobban, de hogy mitől, azt nem tudjuk, hiszen még a steppingek is azonosak, a 7750-es órajele pedig alacsonyabb, mint az X4 9950-esé. Mindenesetre jól látszik, hogy a K10.5 ezen a téren valamelyest javult, mert a C'n'Q és a C1E bekapcsolását követően kevesebbet eszik, mint a K10-es (ilyenkor eleve alacsonyabb órajelen jár alacsonyabb feszültség mellett), de ezek nélkül már egálban van az előző generációval.

Terhelésnél sem változott a kép, ezen a téren továbbra is az Intel processzorai a nyerők. Az AMD oldalán az egyszálas mérések a K8-as Athlon kivételével szinte megegyeznek, ezúttal is egyedül a kétmagos K10-es Athlon X2 7750 tűnik ki a sorból. Kétszálas terhelés mellett a K10.5 jobban teljesít elődjénél, és ugyanez mondható el a három- és a négyszálas mérésekről is. Összességében azt kell látnunk, hogy a Penryn fogyasztás tekintetében egyszerűen verhetetlen, és van egy olyan sejtésünk, hogy jó ideig az is marad, ugyanis a Nehalem többet fogyaszt, és valószínűleg csak a 32 nm-es Intel lapkák lesznek képesek befogni ezen a téren, miközben az AMD egy generációval le van maradva.

Szokásunktól eltérően most lemértük a fogyasztást túlhajtott állapotban is, ez ugyanis érdekes lehet a tuningosok számára. A fogyasztás az órajel és a feszültség szorzatával számolható ki (illetve a feszültség emelésével négyzetesen emelkedik), tehát itt az a processzor van előnyben, amelyik alacsonyabb feszültség mellett képes magasabb órajelre (elég logikus). Az AMD processzorai eleve magasabb feszültséggel rendelkeznek, így ebben a résztesztben jelentős hátrányból indulnak, és ez jól látszik a grafikonon is. Egy dolgot ki szeretnénk emelni, hogy a Phenom II X3 720-ast két módban is lemértük, mert ahhoz, hogy az órajelet 3,6 GHz-ről 3,7 GHz-re emelve is stabil legyen, további 0,1 V feszültséget kellett adnunk a processzornak, márpedig itt jól látszik, hogy mennyit számít ez a kis plusz (vagy mínusz, nézőpont kérdése). Fogyasztása 14-21%-ot emelkedett, miközben az órajelet alig 3%-kal sikerült megemelnünk, ezeket a szempontokat érdemes figyelembe vennünk, amikor túlhajtjuk a processzort. Hallottuk mi is a pletykákat, melyek szerint a Phenom II X3-ból az ACC bekapcsolásával négymagosat lehet varázsolni: nekünk ez nem sikerült, az alkalmazástesztek eredményeiből ez világosan látszik majd.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!