Samsung LE32E420

Belépőszint

A Samsung az utóbbi egy-másfél évtizedben átlagos, alapvetően trendkövető vállalatból a leginnovatívabb gyártók közé küzdötte fel magát szinte minden szegmensben, beleértve a tévés iparágat is. Ott bábáskodtak az integrált médialejátszó és Smart rendszerek megszületésénél, vezető szerepet játszottak a 3D elterjesztésében, az elsők között kezdtek alkalmazni ultravékony kávákat, illetve építettek videokamerát és mikrofont modelljeikbe, hogy csak néhány példát említsünk.

Viszont az is igaz, hogy ezek az újítások elsősorban mindig a felsőkategóriás modelleket érintik, azonban a cégeknek azokra is gondolniuk kell, akik nem tudnak vagy nem akarnak túl sok pénzt kifizetni egy készülékért. Így kínálatukban megtalálhatóak az általunk is tesztelt topkategóriás tévék, de mellettük belépőszintű, kisebb tudású, kedvezőbb árú darabok is akadnak. Amikor a Samsung felajánlotta, hogy kipróbálhatjuk egyik ilyen készüléküket, kapva kaptunk a lehetőségen, mivel a PH olvasói közül többen jelezték, hogy szívesen látnának olcsóbb tévéket is a tesztpadon.

Külső

A modell már a külsejében is jelzi, hogy nem a legmodernebb televíziók egyikéről van szó. Ennek egyik legmarkánsabb jele a – LED háttérvilágítású tévék korában kissé bumfordinak ható – 9 centiméteres vastagság. Ebből az is következik, hogy hagyományos, CCFL háttérvilágítást építették bele.

De mivel az emberek általában úgyis szemből néznek egy készüléket, és a talp amúgy is lényegesen szélesebb, így a viszonylag nagy mélységnek maximum annyi hátránya van, hogy nem lehet vele az ismerősök előtt villogni. A kávák vastagsága szintén a néhány évvel ezelőtti trendet idézi, ahogy a csillogó fekete színezés is, ami, úgy tűnik sosem fog teljesen eltűnni.

A kávák nincsenek egy síkban a kijelzővel, tehát a tv nem az úgynevezett "keret nélküli" dizájvonalba tartozik. A szokásoknak megfelelően a félköríves kialakítású alsó frontfelületen helyezték el a kontroll-lámpákat, az infravörös érzékelőt, az érintésérzékeny vezérlőgombokat, valamint a logót. A kör alakú nyak és az ellipszis talp színvilágában és formájában is remekül illeszkedik a készülékhez; nyoma sincs a mostanában divatos, extrém kialakítású, egybeépített megoldásoknak, ám ez talán nem is akkora baj.

A csatlakozók számát nem vitték túlzásba, hiszen a két HDMI mellett egy-egy SCART, antenna, USB csatlakozó került rá, valamint egy fülhallgató-kimenet. Ezek ráadásul merőlegesek a hátlap síkjára, ami esetleges falra szerelésnél kényelmetlenséget okozhat. A termék súlya állvánnyal együtt csupán 8 kilogramm, úgyhogy attól nem kell félni, hogy leszakítja a falat, és még akár egy hölgy vagy egy kamasz is elcipelheti gond nélkül a szoba egyik sarkából a másikba.

Kezelés, kislexikon, tévézés

A Smart rendszer ebből a tévéből hiányzik, viszont a szokásos, elsősorban rendszerbeállításokat tartalmazó menürendszer megmaradt. Ennek felépítése logikus, a struktúra kellően sekély, és nagyjából minden ott van, ahol lennie kell. A kezelést színes piktogrammok segítik, illetve a különféle funkciók használatáról egy rövid szöveges leírás is olvasható, sőt itt még az egyes paraméterek helyes beállításaihoz is kaphatunk tippeket. A Content gomb megnyomásával csalható elő a képernyő alsó sávjában megjelenő gyorsmenü, ahonnan a csatornalista, az EPG, a médialejátszó, az ütemezéskezelő, valamint a bemenetek érhetőek el.

A legfontosabb funkciókhoz, így tehát például az elektronikus programmagazinhoz, a kép- és hangbeállításokhoz, illetve az éppen futó műsorral kapcsolatos információkhoz egyenes út vezet a távvezérlő dedikált funkciógombjai révén. Maga a távvezérlő egyébként nem ismeretlen, hiszen néhány évvel ezelőtt ezt a kiegészítőt pakolták a Samsung top tévéi mellé. Ennek megfelelően remek, a szálcsiszolt fémes felület kiegészítve a krómozott kerettel pazarul fest. Az elektronika sebességére sem lehet panasz, kellően gyorsan reagál a gombok püfölésére, és még a háttérvilágítás sem hiányzik róla. Kár, hogy ezt csak a tesztpéldány mellé adták, ugyanis normális esetben a TM 1240-t csomagolják mellé.

E-Manual

A Samsung felsőkategóriás tévéiben jó ideje megtalálható a kislexikon, amelyben minden egyes funkcióról, paraméterről elolvasható egy hosszabb, gyakran színes illusztrációkkal támogatott leírás. Öt nagy témakörbe sorolták ezeket, így a felhasználó viszonylag könnyen megtalálhatja, amit keres. Ez hasznos és jól működő szolgáltatás, dicséretre méltó, hogy a Samsung belépőszintű tévéibe is beleteszi már.

Digitális tévézés és EPG

Az integrált DVB-C és DVB-T tunernek köszönhetően a digitális kábeltévés, illetve a földfelszíni adások vétele is biztosított. A jelfeldolgozás a márka más modelljeihez hasonlóan kifogástalan. Egy szimpla, kisteljesítményű szobaantennával is tökéletesen boldogult (legalábbis a főváros közepén), a kép nem esett szét, nem tűnt el az adás. A csatornakeresés egyszerű és gyors, a pásztázás csupán pár percig tart, és utána rögtön kezdődhet a tévézés. A képernyőn éppen látható műsorral kapcsolatos információk lekérhetőek, illetve az esetleges felirat is bekapcsolható. Az antennát a készülék képes életet adó energiával táplálni, így azt nem kell feltétlenül csatlakoztatni az elektromos hálózathoz.

Természetesen innen sem hiányzik a digitális tévéújság, ami a Guide gomb megnyomásával nyitható ki. A vállalat már régóta kidolgozott egy jól működő szisztémát, így nem meglepő, hogy itt is ehhez nyúltak vissza. A kijelzőn egyszerre látható az aktuális tévéadás, arról egy rövid leírás, illetve hét csatorna programja. Az Info gomb megnyomásával bármelyikről viszonylag részletes információt kérhetünk. A rendszer ugyan képes megjeleníteni, hogy milyen típusú műsorról van szó (pl.: hírek, oktatás, tudomány, sport stb.), ám e szerint nem képes kilistázni azokat. A külső adattárolóra történő műsorrögzítésre nincs lehetőség, viszont az beprogramozható, hogy egy meghatározott adás kezdetekor a tv automatikusan átkapcsoljon arra.

Képminőség

A CCFL háttérvilágítás hátrányai a LED-es megoldással szemben, hogy a fogyasztás nagyobb és a készülékház vastagabb, de a legfőbb különbség, hogy elméletileg kisebb kontrasztarány érhető el, illetve nem lehet a fénykibocsátó diódákat csoportokba osztani, és azok fényerejét külön, a tartalomtól függően vezérelni, azaz a local dimming funkciót el lehet felejteni. Ezek közül azonban a képminőséget egyik sem befolyásolja túlságosan, hiszen a kontrasztarány maximálisra állítása természetellenes képi világot eredményez, a bekapcsolt local dimming hatására pedig előfordulhat, hogy villódzni kezd a kép, úgyhogy azt egyébként is érdemes inkább kikapcsolva tartani.

Így tehát, aki azt gondolta volna, hogy a régebbi technológia alkalmazása gyatra képminőséget eredményez, az téved. Normális beállítások mellett a modell teljesen jó képet produkál; amibe leginkább bele lehet kötni, az a dél-koreai gyártók sok tévéjét jellemző, enyhén plasztik hatású, a valóságtól kicsit elrugaszkodott színvilág. Ez leginkább az emberi bőr megjelenítésénél figyelhető meg, ami sokszor kifejezetten természetellenesnek, sárgásnak vagy épp túl pirospozsgásnak tűnik. Ezen ugyan a Bőrszín tónus nevű képjavító funkcióval lehet korrigálni, de az embernek ezt nincs nagyon kedve minden második csatornaváltásnál eljátszani.

A tv megkapta a vállalat már jól ismert képjavító, képmódosító eljárásait. Így például a Dinamikus kontrasztot, amit jobb is rögtön kikapcsolni, a Fekete tónust, amelynek aktiválásával növelhető a mélységérzet, vagy a Digitális zajszűrést, ami automata fokozaton teljesen jól szuperál. Utóbbira egyébként szükség is van, mert a kép hajlamos, elsősorban a sötét és világos részek találkozásánál (tehát például ha egy autó fényszórója tölti ki a képernyőt) bezajosodni, emellett még a csíkos tartalmaknál figyelhető meg olykor enyhe sárgás villódzás, de ez annyira nem zavaró, és csak pillanatokig tart.

A háttérfényről túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen homogén, hiszen a felhők csatornaváltáskor sajnos jól látszanak. Viszont utánhúzással egyáltalán nem kell számolni, és a mozgások megjelenítése is rendben van összességében, mert akadozásnak nyoma sincs még igazán gyors objektumok esetén sem. A betekintési szöggel sincs baj, normális körülmények mellett, tehát ha valaki nem teljesen oldalról próbálja a kijelzőt bámulni, nem kell attól tartani, hogy szétcsúsznak a színek, vagy hogy a sötét árnyalatok kiszürkülnek. Pixelesedés egyáltalán nem jelentkezett, még nagyon alacsony felbontású források esetén sem.

Képarány

A kötelező 16:9 és 4:3 opciók mellett választható két nagyított profil is, de ezeknél értelemszerűen egyes részletek lelógnak a képernyőről. Amennyiben valaki monitorként használná, akkor a Képernyőhöz igazított módot javallt kiválasztani, ez helyettesíti ugyanis az egyébként jól működő Automata kitöltést, ha számítógéphez csatlakoztatták, hiszen az ilyenkor nem aktiválható.

Ideális beállítások

Sajnos a Samsung – többi tévéjéhez hasonlóan – innen is kispórolta a felhasználói profilokat, vagyis egyet mindenképp fel kell áldozni az előre beprogramozottak közül, ha valaki maga kontárkodna bele a képbeállításokba. Mivel ezekből összesen csak három van, így nagy variációs lehetőség nincs. A legcélszerűbb a Kiemelt névre hallgató fiókot megmachinálni, ugyanis ennél a képminőség a túlságosan nagy fényerő és a rendkívül élénk színek miatt gyakorlatilag élvezhetetlen otthoni körülmények között. Rendben, egy boltban, kiállítóteremben, fogadóban vagy szállodai előcsarnokban jól jöhet ez, de egyébként felejtős.

A Normál már jobb egy fokkal, de valahogy ezt látva sem jutott eszünkbe, hogy tűzijáték-rakétákat lőjünk az égbe örömünkben. A fényerő ugyanis továbbra is túl magas, és az összhatás nagyon távol van a természetestől. Viszont legalább a Film mód jól használható, bár a kontrasztarányon itt is lehet egy picit módosítani.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Film, Kiemelt, Normál. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek az általunk és a kalibrátor által legjobbnak vélt beállítások:

Hangzás

Bár a termékleírás szerint a modell képes az SRS TruSurround HD technológiának köszönhetően a virtuális térhatású hangzás megteremtésére, ez megint inkább csak marketing. Csodát feleslegesen is lenne várni a 2 x 5 wattos, rejtett hangsugárzókat alkalmazó beépített hangrendszertől.

Négy előre beprogramozott hangbeállítás (Zene, Film, Tiszta Hang, Hangosított) található meg a kínálatban, de értelemszerűen nem kötelező ezeket használni. A felhasználó saját ízlése szerint is módosíthat a hangszínek arányán, és a balansszal is elbabrálhat. Tény, hogy a tévé nem dörren meg, moziélményt felesleges várni tőle, de az is igaz, hogy hibák sem jelentkeznek. Működés közben nincs idegesítő zúgás vagy percegés, és a készülékház sem rezonál be, még akkor sem, ha a mélyhangok arányát az ideálisnál magasabbra állítjuk. Az Automata hangerő funkció is aktiválható, ami kiegyenlíti a hangszínt csatorna- vagy forrásváltáskor.

Médialejátszó

Négy-öt éve még az volt a nagy szám, ha egy tévé képes volt a rádugott pendrive-on található fényképek megjelenítésére vagy zenék megszólaltatására. Ma már inkább arra kapnánk fel a fejünket ha ez az opció hiányozna egy modellből, még akkor is, ha az a belépőszintet képviseli. Ennek megfelelően e készülékbe is került integrált médialejátszó, amelynek grafikus kezelőfelülete a pre-smart korszakot idézi.

Alkalmazott tipográfiai elemeket a Windowséra hajaznak, úgyhogy a látvány valószínűleg senki számára sem lesz majd szokatlan. Sajnos a nézeten nem lehet változtatni, ami csak azért baj, mert összesen tíz mappának vagy fájlnak jut hely a képernyőn. Egyszerre nem képes kezelni az összes típusú médiaállományt, így előzetesen ki kell választanunk, hogy filmeket vagy képeket nézegetnénk, esetleg zenét hallgatnánk. Az egyes fájlokból összeállítható lejátszási lista, de csak akkor, ha azok ugyanabban a könyvtárban találhatóak meg.

Videók

A filmek lejátszásánál a felhasználó használhatja a hagyományos vezérlőgombokat, ilyenkor a beletekerés sebessége háromfokozatú skálából választható ki. Lehet a kurzornyilakkal is léptetni, de így csak egy nagyobb ugrásra nyílik mód. Nem túl kifinomult ez a rendszer, főleg annak tudatában, vannak már a vállalatnak olyan tévéi a piacon, ahol ezt sokkal felhasználóbarátabb módon oldották meg, például navigációs csúszka vagy a virtuális fejezetek segítségével. Az viszont pozitívum, hogy innen is közvetlenül elérhetőek az alap kép- és hangbeállítások egy oldalt felugró ablakban, így nem kell az egész képernyőt elfoglaló menüben bogarászni utánuk.

A formátumtámogatás vizsgálatához szokásos tesztpakkunkat használtuk. A Samsung médialejátszói e tekintetben (sőt minden tekintetben) a jobbak közé tartoznak, és ez a tévé sem okozott csalódást. Egyedül a Killa_sample fektette két vállra, az viszont olyannyira, hogy egyből kikatapultált az egész médialejátszó funkcióból. Ezen kívül viszont az összes fájlt hibátlanul, akadozás nélkül, a hangok tökéletes megszólaltatásával kezelte – pedig ezt még jó néhány konkurens gyártó felsőkategóriás televíziója sem mondhatja el magáról. A külső feliratok megjelenítésére képes, amennyiben azok neve megegyezik a forrásfájl nevével. Bár a szöveg színe és mérete nem módosítható, de ez nem nagy baj, mert a betűk jól láthatóak, és még az ékezetes karakterekkel is elboldogul.

Képek, zenék

Digitális fotóalbumként is használható a tévé, JPG és BMP kiterjesztésű fájlok megjelenítésére van lehetőség. A képeket lehet forgatni, nagyítani, és a diavetítés sebessége is állítható egy háromfokozatú skálán, sőt ez még aláfestő zenével is színesíthető. Emellett lekérhetőek az EXIF adatok (milyen kamerával, milyen beállítások mellett, mikor készült a fotó stb.), és az előzetes képprofilok közül is lehet válogatni.

A zenelejátszó felület kulturált, és az ID3 tagek kezelése sem állítja kihívás elé. Emellett aktiválható a keverés mód, ilyenkor a számokat finoman egymásba csúsztatja, de még ennél is jobb, hogy a kötelező MP3 és WMA zeneszámok mellett a FLAC kiterjesztésűek megszólaltatását is biztosítja.

Értékelés

A vastag, fényes fekete keretek, az igencsak konzervatívnak mondható dizájn és a LED tévékhez képest bumfordinak ható, majdnem tízcentis mélység már első pillantásra utal arra, hogy itt bizony nem a tévés iparág innovációs csúcsával van dolgunk. De aki képes ezzel megbarátkozni, illetve akinek nem hiányzik a Smart rendszer és a háromdimenziós tartalmak megjelenítése, a mozgás- és hangvezérlés, valamint beéri 32 hüvelykes mérettel, annak ez a készülék joggal keltheti fel a figyelmét.

A képminőség normális beállítások esetén egészen jó, maximum a bőrszín megjelenítésével akadhatnak problémák. A régebbi LCD-kre jellemző hibák, tehát az utánhúzás vagy akadozás nem jelentkeznek, viszont a felhősödést nem sikerült teljesen kiküszöbölni, és az sem válik előnyére, hogy a Full HD felbontás megjelenítésére nem képes. A kezeléssel nincs gond, a jól bevált menürendszer itt is megfelelően teljesített, a kislexikon funkció pedig remekül használható.

Az Elektronikus Programmagazin áttekinthető, felépítése logikus, kifejezetten felhasználóbarát megoldásról van szó. A földfelszíni digitális sugárzású adások vételére alkalmas tuner hibátlanul működik, egy szobaantenna is elég neki, viszont a CI slot hiánya miatt a fizetős adások megtekintésére nincs mód. Bár nem a legfrissebb verziószámú médialejátszó került bele, ebbe a szolgáltatásba nem nagyon lehet belekötni. A támogatott formátumok köre meglehetősen széles, a vezérlés is problémamentes, és még a külső feliratok megjelenítése is megoldott.

Az biztos, hogy a Samsung E420 nem egy presztízsmodell, státusszimbólumként maximum hat éve válhatott volna be. De aki egy kisebb lakásba vagy hálószobába, esetleg a hétvégi házba keres egy viszonylag olcsó, ám megbízható, és ha nem is tökéletes, de jó képminőséget produkáló tévét, annak érdemes ezt a modellt számításba venni. Ahhoz képest, hogy más gyártók belépőszintű modelljeinek ismeretében mennyire nem vártunk sokat ettől a készüléktől sem, egyértelműen pozitív csalódást okozott.

Samsung LE32E420

elefant

A Samsung LE32E420 LCD tévét a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.