Működés
Bár az Olympus Tough TG-1 egyértelműen azért lett megépítve, hogy a legellenállóbb strapafényképező lehessen, amit a japán gyártó valaha ebben a kategóriában épített, mégis számos olyan szolgáltatást vonultat fel, amiben akár az „unalmas” hétköznapi használat során is örömét leli majd tulajdonosa. Ilyenek például a mágikus szűrők, melyeken manapság már senki sem mosolyog, hiszen lopva már a „profik” is használják őket – legyen szó álló-, vagy mozgóképekről. A tucatnyi szűrő zöme ugyanis filmfelvételeinkhez is bevethető, bár némelyiktől kissé belassulhat a gép (egy-egy szűrő komolyabb számítási igényt támaszt a rendszer felé). A pop art, a pinhole, a halszem, a rajz, a lágy fókusz, a punk, a csillagfény, az akvarell, a reflexió, a miniatűr, a töredezett és a drámai szűrő segítségével még a legunalmasabb fotót is feldobhatjuk.
A sémák közt szerepel egyik kedvencünk is, azaz a „panoráma”. Sajnos az elődmodellhez (TG-820) képest nem javult a funkció minősége: sem a kép elkészítésének módja, sem a végeredmény nem lett jobb. A felvételt még mindig nem képes pásztázó módban végrehajtani a készülék. Igaz, itt is csak az első képnél kell megnyomni a kioldót, de továbbra is a fotósnak kell a gépet egy megjelenített referenciapontra mozgatnia, hogy automatikusan elkészülhessen a második és a harmadik képkocka. A TG-1 a három felvételt követően – elég lassan (kb. 40-45 mp) – összefűzi és létrehozza a panorámaképet, ami, sajnos, nem mentes az illesztési hibáktól.
A TG-1 optikájának maximum ekvivalens 100 mm a gyújtótávolsága, ám ezt megtoldhatjuk az úgynevezett „szuper felbontású zoommal”, ami a digitális zoom átnevezett variánsa. Ilyenkor a képminőség valamelyest romlik, de a degradáció mértéke a vártnál alacsonyabb. Ha egy távoli tárgyról mindenképp szeretnénk egy fényképet, de nem tudunk hozzá közelebb férkőzni, akkor érdemes használni ezt a szolgáltatást; így akár 200 mm-nek megfelelő gyútávot is beállíthatunk a fényképezőn.
Régi olvasóink tudják, hogy egyik kedvenc sémánk a „beauty mód”, ahol a gép elektronikája végzi el helyettünk egy-egy portréfotó retusálását. Az Olympus mondhatni élen járt ebben a funkcióban, de valahogy a TG-1 „szépségmódja” annyira nem nyerte el tetszésünket, mint korábban:
A „HDR ellenfény korrekció” séma segítségével – amint az nevéből is kiderül – olyan felvételek készülhetnek, ahol leginkább az árnyékba eső képrészleteket lehet valamelyest felhozni. Próbánk során az így készített fotókon ugyanis leginkább az árnyékos részeken lehetett észlelni a változást a hagyományos képekhez képest. A masina a HDR fénykép elkészítése során – látszólag – egyetlen egy képkockát használ, így akár lassabb záridővel vagy kézből is készíthetünk ilyen felvételeket az elmozdulás veszélye nélkül.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
