Megjelenés

Hét év telt el azóta, hogy az Apple előrukkolt a MacBook Airrel, ami akkor és ott megmutatta, mennyivel jár a cupertinói vállalat a többiek előtt. Visszaemlékezve, nem tudtunk szóhoz jutni, amikor a pengevékony ezüst csoda előbukkant a dobozból – most pedig itt a legújabb, szimplán csak MacBook, és pontosan ugyanazt érezzük, mint anno. Nincsenek szavak, ez a notebook élőben egyszerűen hihetetlen. Ráadásul még a hozzánk került példány új, sötétebb, asztroszürke színárnyalatával is pont betaláltak! Mellette van még a klasszikus ezüst, és a sötétszürkéhez hasonlóan a telefonoktól átvett arany.

Tapintásra, fogásra klasszikus Apple termék a 2015-ös MacBook. Minden részletében a kiemelkedő minőséget sugározza, legyen szó a kiváló fémházról, a kvázi nem létező illesztési hézagokról vagy a zsanérról, ami annak ellenére felnyitható egy kézzel, hogy az egész gép mindössze 920 grammos. Alapterületre két centivel keskenyebb az 1080 grammos MacBook Air 11-nél, mélységük nagyjából egyforma, az újdonság viszont legvastagabb pontján csak 13,1 milliméteres, míg az egyáltalán nem duci Air ezen paramétere 17 milliméter. A számok így leírva távolról sem adják vissza azt az érzést, ami a laptop a valóságban kelt, aki teheti, ugorjon be egy Apple boltba és nézze meg élőben, megéri!

Sokat dob az új Apple modell kompaktságérzésén, hogy szinte semmi csatlakozó nincs rajta. Kapunk összesen egy hang ki-/bemenetet, illetve egy USB Type-C-t, ami adatátvitelre, töltésre, de még monitorkimenetként is szolgál, és ennyi, vége, nincs tovább. A notebook teljesen új, 12 hüvelykes kijelzőt kapott, ami IPS technológiájával és 2304x1440 pixeles felbontásával is messze túlmutat a 11-es és 13-as Airen, bár tény, hogy Windows-alapon egy ideje már nem kapjuk fel a fejünket 226 ppi-s pixelsűrűség hallatán.

Az új MacBook billentyűzete viszont egy nem csak Apple-szinten merőben új dolog. A sok-sok éve használt ollós rendszer helyett egy pillangósnak nevezett megoldást választottak, szinte nulla nyomásúttal. Alapvetően ez a kulcsa a MacBook szinte hihetetlen vékonyságának – és az akkumulátor, ami szintén egyedi, különlegesen rétegezett, hogy a gépház minden köbcentiméterét ki tudják használni. Így egy egész nagy, 40 wattórás akkut sikerült beépíteni, ami két wattórás előrelépés a majdnem egy harmaddal nagyobb belső térfogatú Air 11-hez képest.

Felül a MacBook 2015, alul a MacBook Air 11 alaplapja

Apple-vonalon újdonság a Core M processzor használata is, amit passzív hűtéssel párosítottak. Mivel tavasszal jelent meg a masina, még Broadwell lapka hajtja, de az igazi érdekesség nem is maga a hardver, hanem ahogyan beépítették. A teljes alaplap kisebb, mint egy névjegykártya, ezen van az egybetokozott CPU és alaplapi vezérlőchip, két chipben a 8 GB LPDDR3 memória, szintén két chipben a 256 vagy 512 GB-os SSD, a Wi-Fi modul és minden más. Hagyományos notebookban a két memóriamodul és egy M.2 SSD foglal ennyi helyet, ez a fajta integráltság eddig inkább a tabletekre volt jellemző.

Próba

Kellett egy bő negyed óra ahhoz, hogy 2015-ös MacBook okozta ámulat elmúljon, és az azt minél jobban kizáró objektivitással tudjunk nekifogni a részletek elemzésének. A gépház bombasztikus, erre más kifejezés nincs. Mivel ventilátort és bármi más mozgó alkatrészt nélkülöz, az egyes komponenseket pedig nagyon szorosan egymásra pakolták, annyira egyben van a masina, mint a csúcs tabletek. Közel sem horpad olyan mértékben, mint a hasonlóan vékony notebookok, például a Sony elit VAIO gépei vagy a ThinkPad X1 Carbon, vagy akár a Dell egyébként fantasztikus XPS 13-asa, és házon belül az Air 11 is elbújhat mögötte.

Példásan nyílik a zsanér, amit valamiféle mágnes és nem a mechanika ereje tart zárva. Mozgása vajpuha, mégis stabilan tartja a keskeny, de azért vékonyságban az új Dell XPS-ek szintjét el nem érő keretbe foglalt kijelzőt. Maga az IPS paneles megjelenítő a legjobb, notebookba szerelt megoldások közé tartozik. Színei még lapos szögből nézve is kiválóak, feketéje példaértékűen egyenletes, háttérvilágításában nem fedeztünk fel PWM-re utaló jelet, bár hivatalos információ nincs a megvalósításáról. Felülete ugyan fényes, de kapott antireflex réteget, így csak elfogadható mértékben tükröződik, szabadtéren pedig 350 cd/m²-t közelítő maximális fényereje és 1000:1 körüli kontrasztaránya biztosít jó olvashatóságot. Kalibrálva majdnem teljesen lefedi az sRGB színteret, így akár grafikai munkára is bevethető.

Különös, talán ez a legjobb szó az új MacBook – természetesen háttérvilágításos – billentyűzetére. Elsőre nagyon furcsa volt, hogy szinte nincs nyomásútja, és bár alapja nagyon stabil, ezen a rövid mozgáson a nyomáspontot sem éreztük, ami folyton azt az érzetet keltette bennünk, hogy nem is nyomtuk le a gombot. Ez a helyzet javult pár órányi gyakorlás után, de két nap után megváltás volt áttérni a kezünk ügyében lévő Airre vagy éppen Toshiba Kira Ultrabookra, sőt a Microsoft Surface Pro tabletjeihez járó Typecover tok gombjait is jobban szerettük. Úgy érezzük, itt a funkció a vékonyság rovására ment.

Lehet, hogy éppen az a rezdülős visszajelzés kellene a billentyűzetnek, amit az új, Force Touch technológiás touchpadnál alkalmaznak. Ez érzékeli a felhasználó nyomáserejét, és ennek megfelelően nem mechanizmus, hanem elektromágnes mozdítja lefelé az érintőfelületet, így mindenhol szépen, egyenletesen mozdul el. A határozottabb, erős nyomáshoz pedig egy külön extra funkciót – például egy nyomásra átnevezést – lehet rendelni. Touchpadben korábban is nagyon jó volt az Apple, az új MacBookban pedig megint lépett egyet előre.

Jár a dicséret a hangszóróknak is, melyeket egy ízléses sávba tettek a billentyűzet és a képernyő között. A laptop kis űrtartalma ellenére váratlanul jól szólnak, komoly maximális hangerővel, és a zene teljesen feltekerve sem torzult túlságosan. Persze Hi-Fi minőséget és basszusokat azért ne várjunk tőle, de útközben egy film vagy sorozatrész megnézéséhez, zenehallgatáshoz elég, nem kell feltétlenül fülhallgató után nyúlnunk. Az egyébként két adatfolyamos, ac-s Wi-Fit csak n-es hálózattal tudtuk kipróbálni. Annak ellenére, hogy fémburkolat alá tették, 2,4 és 5 GHz-en is az átlagosnál jobban teljesített, stabil jelet és jó pozícióban 100 Mbps körüli átviteli tempót produkálva.

Teljesítmény

Mint korábban írtuk, a 2015-ös MacBook Broadwell-alapú Core M processzorokkal érkezik, de ezek alacsony alap órajelét kicsit megemelték. Így a legkisebb Core M-5Y31 1,1/2,4 GHz-et, a Core M-5Y51 1,2/2,6 GHz-et, a csúcs Core M-5Y71 pedig 1,3/2,9 GHz-et tud. Minden esetben fix a 8 GB memória, ezen változtatni nem lehet. A 256 vagy 512 GB-os SSD közül vásárláskor választhatunk, ez is az alaplapra van forrasztva, úgyhogy később irgalmatlan nehéz (inkább lehetetlen) lesz cserélni. Ugyanez érvényes a speciális, majdnem 40 wattórás akkura, ami gyakorlatilag bele van ragasztva a gépházba.

Nagyjából olyan processzor a Core M, mint amilyen operációs rendszer a Windows 8: sokan hallottak róla rosszat, ezért látatlanban szeretik szidni, pedig a valóságban egyáltalán nem vészes a helyzet. Mi már többször megmértük az Intel eme vívmányát, és jól tudjuk, hogy rendes hűtés mellett, amikor 2 GHz körüli órajelet tud tartani, egyáltalán nem vészesen kevés a teljesítménye. Nem néztük ki belőle, de a karcsú kis MacBook bizony jól kordában tudja tartani a Core M hőmérsékletét. Bár a lapka huzamosabb terhelés hatására 90 °C fölé emelkedett, 22 °C-os szobahőmérséklet mellett egyórányi kínzás után is 1,9 GHz-es órajelet tudott tartani, ezzel a 15 wattos Core i3-ak teljesítményszintjét hozva.

Nálunk Core M-5Y51-gyel ját a 2015-ös MacBook, ami rövid, néhány másodpercig tartó terhelés esetén 2,4-2,6 GHz-ig felpörgött, így például képszerkesztés közben, ahol a módosítások gyorsan lefutnak, nem tudtuk volna megmondani, hogy az új MacBookot vagy valamelyik Airt használjuk éppen. Arra viszont számítanunk kell, hogy ha a GPU is akcióba lép, akkor a CPU nem fog 1,0-1,2 GHz-nél többet menni. A kis MacBook általános fürgeségérzetében fontos szerepe van a PCI Express buszra kötött SSD-nek, ami 900 MB/s-ot közelítő olvasási és 500 MB/s-ot közelítő írási tempóra képes.

Mindeközben a gépház nem melegedett annyira vészesen. Félórányi CPU-terhelés után a billentyűzeten 41 °C-os, a fenéklemezen 45 °C-os maximális hőmérsékletet mértünk, további fél órát hajtva a CPU-t és mellé a GPU-t is még 3-4 °C-ot nőttek ezek az értékek. Ilyenkor már elég kellemetlen volt ölben használni a laptopot, meztelen bőrön, pl. rövidnadrágban az 50 °C körüli fémfelület nagyon kellemetlen élményt okozhat.

Az akkumulátoros idő viszont nem tartogatott negatív meglepetéseket. A komoly kijelző dacára minimális terheléssel akár 10 órát is kitarthat a 40 wattórányi energia, internetezgetni, olvasgatni bő hét órát tudtunk. HD videólejátszással a komoly kijelző miatt csak kb. hat óráig tartott a móka, teljes terhelésen pedig három óráig sem húztuk. Töltésnél egy óra alatt túljutottunk az 50%-on, 100% eléréséhez bő két és fél óra kellett, de ha közben terheljük a notebookot, akár 4 órára is megnyúlhat ez az idő.

Értékelés

Ugyanazt tudjuk mondani most, 2015-ben a MacBookról, amit 2008-ban mondtunk az első MacBook Airról: „Egy dologban biztosak vagyunk: a jelenlegi notebookos piacon nincs még egy olyan gyönyörűen megtervezett és nagyszerű minőségben megépített notebook, mint a MacBook. Mondjuk ezt annak ellenére, hogy a szépség szubjektív tényező, de a MacBook formája annyival a többiek fölött áll, hogy szerintünk nincs az az ízlés, amely másik laptopot részesítene előnyben."

A folytatás is lehet hasonló, mint régen, hiszen ennek a remekbe szabott alkotásnak is vannak korlátai, hiányosságai. Azt viszont szem előtt kell tartani, hogy az Apple a 2015-ös MacBookot nem első és egyetlen számítógépnek szánja, hanem egy utazáshoz való, könnyű, mobil kiegészítőnek iMac, Mac Pro vagy éppen nagyobb MacBook Pro mellé (alulról egy iPhone-nal kiegészítve), vagyis sokkal inkább a MacBook Airrel és a most egyre divatosabb, tabletből notebookká alakítható eszközökkel kell szembeállítani.

Szerintünk arra, amire kitalálták, majdnem tökéletes. Kiváló minősége mellett a kijelzője, touchpadje és hangzása is elsőrangú, az akkumulátoros idő bőséges, csak az a fránya billentyűzet ne lenne! Becsszóra, nagyon igyekeztünk megbarátkozni vele, de néhány nap alatt nem sikerült, talán másnak fog majd, talán... A gombok problémája mellett szerintünk – szigorúan észben tartva, hogy mire szánják a gépet – eltörpül a csatlakozók hiánya, bár még egy Type-C és egy SD kártyaolvasó, esetleg egy mobilnet modem jól jönne. Akinek több csatlakozóra lenne szüksége, természetesen vásárolhat a gép mellé port replikátort, amelyen egy Type-C és egy hagyományos USB, illetve HDMI vagy D-Sub képkimenet van.

Sebesség kapcsán nem éreztük azt, hogy – továbbra is szigorúan észben tartva, mi a készülék célja – hogy kevés lenne a Core M ereje. Napi alapfeladatok elvégzésére, itt-ott szükségből akár komolyabb dolgokra is vastagon elég ez a hardver, a hűtéssel kapcsolatban pedig azt kell mondandunk, hogy sokkal többször élvezzük majd a gép némaságát, mint ahányszor a forróságával szembesülünk. Akinek ennél több erőre van szüksége, az rendszerint úgyis beleütközik a kis kijelző és a kevés csatlakozó jelentette korlátokba, és inkább nagyobb notebookot, asztali gépet választ.

Aztán itt van ugye az árfaktor, amit Apple gépeknél rendszerint fölösleges firtatni. A 2015-ös MacBook alapára tisztességes biztosítással vagy a szinte kötelező port replikátorral félmillió forint; alapvetően az Air 11-gyel sem jövünk ki olcsóbban ugyanilyen konfigurációban (8 GB RAM és 256 GB-os SSD), igaz ott vannak egyszerűbb verziók (4 GB RAM és 128 GB SSD), amiért kevésbé sokat kell fizetni. Summázva, nekünk eszméletlenül tetszett a 2015-ös MacBook, bízunk benne, hogy – az Airhez hasonlóan – idővel ezt is le tudják majd másolni a konkurensek, mert most hatalmas az Apple előnye.

Apple MacBook 2015 notebook

rudi

Az Apple MacBookot az eMag webáruház bocsátotta rendelkezésünkre.