Tesztpadon a Core M

Teljesítmény notebookként

Tesztlaborunkban egyelőre két tagja járt a Core M családnak. A notebookból tabletté alakítható Lenovo Yoga 3 Próban a 1,1 GHz-ről, 2,6 GHz-re felpörgő Core M-5Y70-at próbálhattuk ki, a 11,6 hüvelykes, billentyűzettel kibővített Lenovo ThinkPad Helix 2 tabletben pedig a Core M-5Y10-et, melynek alapórajele mindössze 800 MHz, turbóval pedig 2,0 GHz-ig pörög fel. Mindkét modellben ugyanaz a HD Graphics 5300 IGP dolgozik, ami számolóegységeit tekintve a teljes Broadwell IGP fele, órajele pedig 850, illetve 800 MHz-en tetőzik, de le tud menni 100 MHz-re is. Az alábbi képen a Yoga 3 Pro belsejében látható, hogy a Core M processzor egy SD kártyányi helyet foglal el és aktív hűtést kapott, a Helix 2-ben viszont nincs ventilátor és semmilyen egyéb mozgó alkatrész.

A tízforintostól balra, a kis fekete lemez alatt rejtőzik a Core M processzor

Közvetlen elődeivel, a 15 wattos TDP osztályba tartozó, Haswell architektúrás Core i3 és Core i5 processzorokkal vetettük össze a Core M-et. A játékba bevettük a Bay Trail architektúrás Atom Z3745-öt is, melynek adatlapján 2 wattos SDP érték szerepel, ami konyhanyelven annyit jelent, hogy tabletre jellemző felhasználásnál legfeljebb 2 wattot fogyaszt. Alaposan kihajtva ez az érték megemelkedik majdnem a Core M TDP szintjére, tehát 4,5 watt környékére.

A Yoga 3 Próban a Core M-5Y70 a jó magas, 2,6 GHz-es turbó órajelén kezdett, ezért az AIDA64 Queen résztesztjében még a Core i5-4210U-t is maga mögött hagyta, ami nem csoda, hiszen az négymagos terhelésnél 2,4 GHz-en dolgozik. Csakhogy a Core i5 ezt a tempót rendszerint tartja a többi résztesztben is, a Core M-5Y70 viszont visszavett, a többi AIDA résztesztet már csak 1,8-2,0 GHz-en teljesítette, ami már csak a stabilan 1,9 GHz-en dolgozó Core i3-4030U szintjének felel meg. Hasonló volt a helyzet a többi tesztben is: ami rövid ideig futott, abban Core i5-ös szintet hozott a Core M-5Y70, hosszú távon viszont a Core i3-hoz közelített. Persze ez egyáltalán nem rossz eredmény egy 4,5 wattos processzortól.

Teljesen másképp viselkedett a Core M-5Y10, mely az első részteszttől az utolsóig tartotta maximális, 2 GHz-es turbo órajelét, így folyamatosan a Core i3 közelében teljesített, sok esetben megelőzve a papíron gyorsabb Core M-5Y70-et. Érdekes, hogy az 5Y10 alaposan lemaradt az AES kódolásban, pedig elvileg hardveresen támogatja azt az 5Y70-hez és a Haswell-alapú Core i processzorokhoz hasonlóan. A memóriamérések sajnos aránytalanok, ugyanis a Core M mellett kétcsatornás, a Core i-k mellett csak egycsatornás memória volt, kettővel ők is hasonló sebességre képesek, vagyis ezen a téren nem történt előrelépés, a DDR3L memória is maradt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!