NetBurst: utolsó stáció
Kérjük kedves utasainkat, hogy szíveskedjenek vigyázni, az ajtók záródnak. A NetBurst architektúra végállomása következik! Azoknak az olvasóinknak, akik folyamatosan nyomon követik a processzorok fejlődését, az innovációkat, a generációkat, most nem árulunk el titkot: megérkezett az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzorcsalád.
2000. november 20-án elstartolt a Pentium 4, mely már akkor vegyes fogadtatásban részesült. Azóta több mint öt év telt el, és a sokat megélt processzor rengeteg toldozáson-foldozáson esett keresztül, a Pentium 4-ről egy igazán hosszú – egyszer lent, egyszer fent – sztorit lehetne írni. Mégis, a legnagyobb hullámvölgy a 0,09 mikronos gyártástechnológiával készülő Prescott megjelenésével kezdődött el. Az Intel mérnökei ekkor szembesültek a ténnyel, miszerint az igen hosszú életűre tervezett architektúra nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, hiszen a fogyasztás és a melegedés gátat szab az órajel korlátlan emelésének (korábban 10 GHz-ig skálázódó Pentium 4-ről álmodtak). A szivárgási áram miatt a Prescott lett az eddigi legmelegebb, legtöbbet fogyasztó processzor, a család leggyorsabb tagjainak fogyasztása elérte a 150-160 wattot is, így az órajelemelés megállt 3,8 GHz-nél. A melegedés és fogyasztás problémája önmagában még nem túl súlyos, azonban mindehhez az alaplapgyártóknak felturbózott áramkörrel ellátott, speciális alaplapokat kellett gyártaniuk, a hűtőgyártóknak pedig szintén nem kis munkát adott. Még ezzel is megbékélhettünk volna, ha a Prescott processzorok teljesítményével nem lett volna gond, azonban az Intel processzorát összehasonlítva az AMD újdonsült Athlon 64-ével szintén nem állt túl jól az Intel szénája. Na persze nem az Intel lenne a világ legnagyobb chipgyártója, ha mindezen nem tudott volna túllépni.
Az Intelnek ez a „kis” fiaskó a globális processzorpiacon jó néhány százalékpontjába került, ezért amíg a tesztoldalak a Pentium 4-et szidták, illetve amíg az AMD gőzerővel a duplamagos Athlon 64-en dolgozott, addig kénytelenek voltak gyorsan „összedobni” egy kétmagos Pentium 4-et, mely a Pentium D nevet kapta (Smithfield). A Smithfielddel korábban már megismerkedhettünk, és bár a teljesítményétől nem voltunk túlságosan elragadtatva (az Athlon 64 X2-vel összehasonlítva), egy valamiben azért mégis villantott az Intel, és ez az ár volt. Az Intel megtehette, hogy olcsó kétmagos processzort dobjon a piacra (Pentium D 820), míg az AMD nem. Vajon milyen lett volna a Smithfield, ha az Intelnek nem pár hónap alatt kellett volna „összetákolnia”? Tesztünk erre ad választ, ugyanis nemrégiben megjelent a Presler kódnevű magra épülő processzorcsalád, mely a Smithfield utódjának tekinthető. A Presler az utolsó NetBurst architektúrára épülő processzormag, ezzel egyetemben az Intel szakít a „minél több megahertz, annál jobb” elvvel, és figyelmét a többmagos processzorokra, illetve a számítási teljesítmény/fogyasztás arány, azaz a hatásfok növelésére irányítja.
Processzor neve | Pentium 4 5xx | Pentium 4 6xx | Pentium 4 Extreme Edition | Pentium D és EE (0,09 mikron) | Pentium D és EE (0,065 mikron) |
Processzormag neve | Prescott | Prescott 2M | Prescott 2M | Smithfield | Presler |
Órajel | 2,8-3,8 GHz | 2,8-3,8 GHz | 3,73 GHz | 2,8-3,2 GHz | 2,8-3,46 GHz |
Rendszerbusz | 800 MHz | 800 MHz | 1066 MHz | 800 MHz | 800 / 1066 MHz |
Gyártástechnológia (mikron) | 0,09 | 0,09 | 0,09 | 0,09 | 0,065 |
Tranzisztor (millió) | 125 | 169 | 169 | 230 | 376 |
Magméret (mm2) | 112 | 135 | 135 | 206 | 162 |
L1 cache | 16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache |
16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache |
16 kB adat (8 utas), 12k uop trace cache |
16 kB adat (8 utas), 2 x 12k uop trace cache |
16 kB adat (8 utas), 2 x 12k uop trace cache |
L2 cache | 1 MB (8 utas) |
2 MB (8 utas) |
2 MB (8 utas) |
2 x 1 MB (8 utas) |
2 x 2 MB (8 utas) |
L3 cache | Nincs | Nincs | Nincs | Nincs | Nincs |
SIMD | MMX, SSE, SSE2, SSE3 | MMX, SSE, SSE2, SSE3 | MMX, SSE, SSE2, SSE3 | MMX, SSE, SSE2, SSE3 | MMX, SSE, SSE2, SSE3 |
EM64T | Modelltől függően támogatja | Támogatja | Támogatja | Támogatja | Támogatja |
Execute Disable Bit (NX) | Támogatja | Támogatja | Támogatja | Támogatja | Támogatja |
Enhanced Speedstep (EIST) | Nem támogatja | Támogatja | Nem támogatja | Támogatja | Támogatja |
Intel Virtualization Technology | Nem támogatja | Nem támogatja (csak 6x2) | Nem támogatja | Nem támogatja | Támogatja |
Hyper-Threading | Támogatja | Támogatja | Támogatja | Nem támogatja (csak az EE) | Nem támogatja (csak az EE) |
Egy gondolat erejéig visszatérve a Smithfieldre azt kell hogy mondjuk, az első Pentium D-k beárazásukat leszámítva nem sikerültek túl meggyőzőre, hiszen megörökölték a korábbi Prescott minden betegségét, köztük a nagyon magas fogyasztást és a melegedési problémákat (emiatt a leggyorsabb Pentium D 3,2 GHz-es lett), és emellé az amúgy is igen sávszélességigényes processzornak fele akkora adatmennyiséggel kellett beérnie, hiszen ugyanolyan széles buszon két magnak kellett osztoznia.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!