Nem telefon

Ez meg milyen mobiltelefon? – kérdezték többen is, amikor meglátták nálam a Cowon legfrissebb kiadású médialejátszóját, az iAudio F2-t. Szó, ami szó, az aprócska lejátszó valóban hasonlít egy zenemobilra, de csak a felszínes szemlélő számára. Egyrészt jóval kisebb egy telefonnál, másrészt jóval többet is tud annál. Persze telefonálni azért nem lehet vele.

A hazánkban – szerencsére – egyre ismertebbé váló Cowon ismét egy felsőkategóriás flashmemóriás médialejátszóval örvendeztetett meg minket – nyugtázhattuk, amikor megjelentek az első sajtóhírek, illetve fotók az iAudio F2-ről. A különleges dizájnú lejátszó kezelőszervei és menürendszere kellemes összhangot képeznek (a gyártó Matrix UI-nak keresztelte ezt a rendszert), ráadásul az F2 hozza az iAudio készülékektől megszokott minőséget és tudást. Csak azok a kis gombok ne lennének olyan közel egymáshoz.

Az iAudio F2 ízléses, aprócska kis dobozból kerül elő, melyen feltüntetik egyebek mellett, hogy bár koreai cég a Cowon, a készüléket mégis Kínában gyártják. Ez mondjuk nem túl nagy érvágás, arrafelé sok kiváló minőségű holmit is össze tudnak rakni, ha akarnak, gondoljuk csak a médialejátszók non plus ultrájára, az iPodra. Apropó iPod-iAudio – milyen furcsa az egybecsengés a névhasználatban. Az F2 ettől függetlenül szerencsére nem akar iPodnak látszani, a koreaiak nagyon helyesen meglátták, hogy a clickwheelen és a névjegykártyatartót formázó dizájnon túl is létezik élet.

[+]

Lássuk, mi kerül elő a dobozból az F2-n kívül: jack összekötőkábel, USB adatkábel és adapter, fülhallgató, CD a JetShell és JetAudio alkalmazásokkal, valamint az elektronikus kézikönyvvel. Van még egy papírfüzet a technikai analfabéták számára kötelező olvasmányként rendszeresített gyorstelepítési útmutatóval, garanciafüzet, valamint két fólia a kijelzőre. Apró figyelmesség ez, ha a kedves vevő elnyűtte a gyári védőfóliát, rakhat rá másikat – vagy bevállalja, hogy előbb-utóbb óhatatlanul összekarcolódik a kijelző. Ezt mondjuk egy tokkal is ki lehetett volna védeni, a Cowonnál azonban úgy gondolhatták, ez már sok lenne a jóból, alighanem ezért hagyhatták ki a hálózati töltőt is a csomagból – ez azonban általános gyakorlat a koreaiaknál; tessék PC-ről tölteni, vagy külön megvenni a töltőt.

Tartalomhoz a forma?

Az iAudio F2 formavilágáról korábban már ejtettünk szót; a dizájnt lehet kritizálni a nem túl eredeti ötlet miatt, tény ugyanakkor, hogy az F2 az eddig kiadott iAudio lejátszóknál valamivel karakteresebbnek tűnik, köszönhetően elsősorban a vörös háttérvilágítást kapott kezelőgomboknak. Utóbbiakból egyébként gyakorlatilag mindegyik – összesen kilenc darab – az előlapon zsúfolódik össze.

[+]

Az F2 kezelése a gombok kialakításból adódóan elsősorban SMS-zsonglőröknek áll majd kézre, nekünk mindenesetre túlontúl nagynak tűnik a zsúfoltság az előlapon, mert bár a gombok mérete megfelelő, de mivel közvetlen egymás mellé kerültek, számtalanszor félrenyomkodtuk őket. A lejátszó ettől az egy bakitól eltekintve átgondolt konstrukciónak tűnik, az F2-t minőségi anyagokból, minőségi munkával rakták össze, nincsenek illesztési hézagok, nincs csúnya festés, a nyomógombok pedig látszólag hosszú használatra rendeltettek.

[+]

A lejátszón a már említett előlapi kezelőszervek mellett egy kombinált bekapcsoló-billentyűzár gombot, egy fülhallgató-kimenetet, egy vonalszintű bemenetet, valamint egy USB kaput helyezett el a gyártó, utóbbi egy takaróelem mögött rejtőzik.

Az F2 előlapjának jelentős részét elfoglaló 1,3 hüvelykes kijelző minősége és felbontása kísértetiesen hasonló az általunk korábban már bemutatott iAudio U3-nál alkalmazott megoldáshoz, olyannyira, hogy erős a gyanúnk, hogy a két TFT LCD egy és ugyanaz, annak ellenére, hogy az F2 képátlója papíron körülbelül 3 milliméterrel nagyobb. A 160x128 pixeles maximális felbontású kijelző 260 000 szín megjelenítésére képes, ebből kifolyólag megfelelő korlátokkal használható fotók és videók megtekintésére, mi több, szövegek olvasására is.

Az iAudio F2 támogatja is ezeket az üzemmódokat, bár aki ezen a lejátszón akar fényképeket, mozgóképet nézegetni, pláne olvasgatni, az hosszabb távon garantált látásromlással számolhat. Az önfeledt videózást emellett tovább hátráltatja, hogy a lejátszó processzora maximum 15 képkocka/másodperces dekódolási tempót bír, és szóba sem áll a felhasználóval addig, amíg a mellékelt konvertálóprogram segítségével megfelelő formátumba nem kerül a fájl.

Zenében nagy

A kiegészítő funkciók hosszas taglalása helyett érdemes inkább a lejátszó legfőbb rendeltetésére hangsúlyt fektetni; hiába ugyanis a videolejátszás és a képmegjelenítés, az iAudio F2 ízig-vérig zenelejátszó, méghozzá a legjobbak közül. A színes kijelző amúgy itt is jól jön; a zeneszámok információi, az ikonok mind-mind nagyon jól mutatnak ezen a megjelenítőn. A navigáció egyszerű, a menük elrendezése logikus; a főmenüben lévő kilenc ikonnal érhetők el a készülék beállításai, illetve a főbb funkciók. Az F2-t az sem hozta zavarba, ha zenelejátszás vagy rádióhallgatás közben a menüben matattunk.

Az F2 zenelejátszó modulja példás repertoárral rendelkezik a támogatott fájlformátumok tekintetében; az általános MP3, WMA és WAV triumvirátus mellett OGG és FLAC tömörítésű zenéket is megszólaltat. Felvétel a beépített mikrofonról, vonalszintű bemenetről, vagy az FM rádióból lehetséges WMA és MP3 formátumba, a felhasználó által választott bitrátával.

A lejátszott zenét, hangot számtalan effektussal engedi színezni a lejátszó; az ötsávos equalizerből öt gyári beállítás és egy felhasználói profil használható, mindemellett külön variálható a mélyhangkiemelés, a magasfrekvenciás korrekció és a térhatású hangzás akár egyenként, akár profilokba rendezve. Az F2 számtalan lejátszási üzemmódot támogat, tartománykezelést, szakaszismétlést, programozható lejátszási listákat kínál, továbbá a zeneszám adatainak kijelzése mellett nem okoz neki problémát a dalszöveg kilistázása sem (megfelelő fájloknál).

Mindezek a funkciók azonban vajmi kevés vigaszt nyújtanának, ha a lejátszó közben hallgathatatlanul rosszul szólna. A Cowon néhány kütyüjét ismerve azért sejtettük, hogy ez esetben nem ez lesz a helyzet; az F2 nagyon szépen, dinamikusan zenél, bárcsak végre eljutnának oda a koreaiak, hogy használható fülest is mellékelnek a készülékhez. A gyári füldugasz minősége ugyanis sajnos itt is nagyon sokat ront az összképen, így akinek nincs valami jobb minőségű holmija otthon, az jobb, ha azonnal beszerez egyet az iAudio F2 mellé. Higgye el mindenki: megéri.

Az iAudio F2 néhány társával ellentétben nem csak a „látványos” zenékkel domborít; a lejátszó hangminőségét ismételten csak elismerő szavakkal illethetjük, ahogy tettük ezt már korábban, más iAudio modellek esetében is. A hangképet nem rondítja el hallható háttérzaj, sistergés, nincs hallható torzítás, vannak viszont öblös mélyek és csilingelő magasak. Van dinamikus hangzás. A hangkép variálhatósága már csak hab a tortán, az equalizerrel, illetve a mélyhangkiemeléssel a legfakóbb felvétellel is kisebbfajta csodákat lehet művelni.

A Cowon legújabb médialejátszója véleményünk szerint tovább öregbíti a koreai cég jó hírnevét. Az iAudio F2 igazi prémium kategóriás termék, megfizethető áron, igényes vásárlóknak. Sokkal többet tud egy átlagos zenelejátszónál, és még az is megbocsátható neki, hogy funkcióinak jó részét valószínűleg soha nem fogja rendszeresen használni a vásárlók többsége. Nem kérdéses, hogy az iAudio F2 formavilágát honnan kölcsönözték a dizájnerek, de szerintünk ez bőven bocsánatos bűn egy olyan szegmensben, ahol tartalmi téren egyre nehezebb újat mutatni, a gyártók így jobbára a különleges formákkal igyekeznek felhívni készülékeikre a figyelmet. Gondoljunk rá úgy, hogy ez legalább nem egy a tucatnyi iPod-klón közül. Ez ugyanis egy iAudio.

Ami tetszett:

• kitűnő hangminőség,
• összességében jó minőségérzet,
• sokrétű funkcionalitás,
• kiterjedt médiatámogatás.

Ami nem tetszett:

• a kezelőgombok túl közel kerültek egymáshoz.

Cowon iAudio F2

Renwick

A bemutatóban szereplő iAudio médialejátszót az Infopatika Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.