Szerelés

Mivel a ventilátoroktól eltekintve teljesen üres az alaplap felőli oldal, nagyon egyszerűen szerelhető. Az alaplaptálcára jó nagy lyukat vágtak, ezen keresztül úgy is az alaplap fonákjához férhetünk, hogy a nagyobb processzorhűtők fel- és leszereléséhez nem kell kivennünk az alaplapot a házból. A hűtő magassága egyébként korlátozott, legfeljebb 120 milliméter lehet, ebbe csak a 92 milliméteres, vagy kisebb ventilátorral szerelt tornyok és az alaplap irányába szellőző, nagyobb ventilátorosok férnek be.

Sokkal nagyobb a mozgásterünk a grafikus kártyáknál, itt 290 milliméteres a maximális hosszúság, így a 240 milliméter körüli óriások elé is be lehet szorítani egy vékonyabb radiátort. Sőt elviekben ilyenkor alulra is beférhet még egy 240-es hőleadó, igaz, az oldalról nagyon közel lesz a grafikus kártyához. Dicséretet érdemel a bővítőkártyák hátsó panelét tartó elem, aminek rögzítéséhez nem kell csavaros mechanizmussal játszanunk, elég simán ráfordítani az egyik fémlemezt a másikra, és így is stabilan tart az egész.

A másik oldalon már többet kell gépészednünk. A 2,5 hüvelykes meghajtók a tetőn keresztül szerelhetőek be, ezért ehhez a művelethez le kell venni a felső műanyagburkolatot. A 3,5 hüvelykesek hátulról tölthetőek be egy kis ajtón keresztül. Mindkét méretnél könnyen helyre pattanó, rezgéscsillapító gumibetétes tálcákat használhatunk, melyekben csavar nélkül is stabilan állnak az adattárolók.

Így hát csavarozni csak a táp felfogatásánál kell. Ezen a részen is bőséges a tér, akár 240 milliméteres táp is befér, előtte pedig bőven marad hely a mindenféle tápos és adatátviteli kábelnek, esetleg a vízhűtés pumpájának. Zárt háznál ez a rész eltűnik a kíváncsi szemek elől, így akár nagy rendetlenséget is hagyhatunk itt, a szellőzésre viszont érdemes odafigyelni. Ha nem teszünk erre a szakaszra ventilátort, vagy a kábelkötegekkel blokkoljuk a levegő útját, akkor az adattárak a táp segítségével megsüthetik egymást.

További képekhez klikk [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!