Működés, menürendszer és képminőség
A Canon A800 esetében ezt a három szempontot (működés, menürendszer és képminőség) összevontuk, hiszen annyira egyszerű gépről van szó, hogy nem igazán lehetne egy oldalt sem megtölteni a működésének részleteivel vagy a menüjével, de képminőségéről sem lehet sokat regélni.
Az A800 működési sebessége egyáltalán nem nevezhető lassúnak, persze, a sokkal drágább kompaktoktól valamelyest elmarad, de így sem kell szégyenkeznie. Bekapcsolás után 2,9 mp telik el, mire elkészülhet az első fotó, s két legnagyobb felbontású, legfinomabb minőségű kép között is csak ugyanennyi a kényszerpihenő. Az optika 3,3-szoros átfogását 1,49 mp alatt rohanja végig, a motor hangja kissé nyers, nem olyan finom, mint egy felsőbb kategóriába tartozó modellé.
A sémák között semmi különlegeset nem találni, egyedül az „elmosódáscsökkentés” és a „kevés fény” lóg ki valamelyest a sorból. Mindkét séma maximális felbontása 1600x1200 pixel, s lényegük, hogy pixelösszevonással éri el egyik a valamivel zajtalanabb összhatást, illetve csökkenti a másik az elmosódást. Ha nem akarunk a sémaválasztással bíbelődni vagy nem bízunk a programautomatikában, akkor még mindig ott a Smart Auto mód, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a sémák közül automatikusan választja ki a témának és a környezetnek legmegfelelőbbet - plusz persze a megfelelő képi paramétereket.
További említésre méltó funkciók: arcra induló önkioldó, paraméterezhető önkioldó, long play mód filmfelvételhez (feleakkora tárhelyigény) és az arcfelismerés. Nos, ennyiben ki is meríthető a működés témakör, lássuk a masina menürendszerét:
A menürendszer két fő szekcióból áll, melyek közül az első a fényképezéshez szükséges paramétereket tartalmazza. A másik pontba a fényképezőgép általános beállításai kerültek, mint például a némítás, a formázás, a lencsebehúzási idő, a dátum és hasonlók. Az elérhető gyorsmenü sem lett túlbonyolítva: az ISO értéken, a fehéregyensúlyon, a saját színeken, a működési módon, a fénymérésen, a képméreten és a tömörítésen kívül semmit sem találunk itt. A kijelzőn sem lehet túlzottan sok információt megjeleníteni: ha lenyomjuk félig a kioldót, akkor a gép tudomásunkra adja a fénymérés módját, a záridőt és a rekeszértéket, az érzékenységet és azt, hogy az aktuális beállítások mellett be fog-e mozdulni a kép (villogó vörös kis fényképező piktogram). A 3 x 3 szegmenses segédrács mellett már csak a vaku állapota felől kapunk információt a kijelző jobb felső sarkában.
A képminőség ebben az árkategóriában elfogadható. Bár már alap ISO értéken is látszik a színzaj a homogén felületeken, ez senkit ne lombozzon le, ugyanis ennek nem vészes a részletromboló ereje. Az optikától ugyan nem idegen a CA és igazi rekesszel sem rendelkezik, de nagylátószögű végén elég sok képi részletet képes rögzíteni. Tele végén pedig kissé lágy fotókat gyárt és a kontraszt is gyengül. A rögzített színek szaturáltsága megfelelő, nagyon nem tudtunk belekötni sehol.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
