Külső forma, ergonómia

A Canon Ixus a "felsőfokú stílus jelképe", amely nem is olyan hatalmas túlzás, hiszen a sorozathoz tartozó masinák valóban szépek és kivitelezésük is igen magas minőségi szintet képvisel. Ez az Ixus 200IS-nél sincsen másképp.

A négyféle színben (ezüst, bíbor, kék, barna) kapható fémvázas fényképező talán ezüstben és barnában (aranybarna) mutat a legjobban, nekünk utóbbival volt szerencsénk találkozni.
Az előlapon az optika mellett már csak az AF segédfény és a beépített villanó található. Ez már nem az első modell, melybe igen vékonyka kis villanót épít a gyártó. Ennek teljesítményére még a későbbiekben visszatérünk.

A hátlapra a PureColor II névre keresztelt LCD mellé két kényelmesen nagy méretű gomb is felkerült, melyekre a képek visszanézésének indítását, illetve a menü megjelenítését bízták. A multifunkciós kezelőszerv segítségével, melynek paraméterező tárcsája, valamint négy irányba nyomkodható felülete is van, végezhetjük az egyéb funkciók beállításait. A gombok működtetése nagyon kellemes, határozott nyomásponttal találkozhatunk minden egyes billentyűnél. A paraméterező tárcsa forgatása is végre racsnis lett, azaz immár nem simán fordul körbe, hanem apró, jól érezhető recék teszik jól kontrollálhatóvá az értékek +/- irányú léptetését.
Azonban a hangsúly az érintésérzékeny kijelzőn van, amely aktívan részt vesz a gép kezelésében. Erről bővebben a működést elemző pontunkban fogunk beszámolni.

Alul a fémből készült állványmenet mellett balra az akkumulátor és memóriakártya fedele látható. Ez oldalirányú elmozdítással nyitható, azonban nem rendelkezik a nyitást segítő rugóval, így a fedelet magunknak kell a mozdulat végén felemelnünk.

Szemből nézve a váz baloldalára két elég passzentosan záródó műanyag fedlap alá került a HDMI és az USB csatlakozója. Utóbbit nagyon nehezen, körmöt törő mutatvánnyal lehetett csak felnyitni.

A módválasztás szerepét egy háromállású csúszókapcsoló játssza. Itt választhatunk filmfelvétel, P automatika (sémák itt érhetőek el), és teljesen automata mód (iAuto, azaz intelligens automata) közül. Az on/off gomb követi a módválasztó látványvilágát, így ez is háromszög alakú lett. Működése kissé nehézkes, jól be kellett ahhoz nyomni, hogy valami történjen is. Az exponáló nagyon jól érezhető félállással rendelkezik, kritika nem érheti a működését. Ezt körülöleli a zoomgyűrű amely továbbra is kedvenc megoldásunk a gyújtótávolság változtatásra.

Röviden: Szép külső, nagyon igényes anyagválasztás és első osztályú minőség jellemzik a Canon Ixus 200IS fényképezőt. A nyomógombok a bekapcsoló kivételével mind érzékenyen, határozott nyomásponttal működnek, a paraméterező tárcsa pedig végre racsnis működésű lett, ami a pontosabb érték-választásnak jön jól.

Adatlap

Működés

Az Ixus 200IS működése annak ellenére, hogy érintőképernyős, nem függ kórosan attól. A hibrid kezelhetőségnek köszönhetően kedvünk szerint dolgozhatunk a géppel, de mindenképp gyorsabban, könnyebben végezhetjük el a kívánt feladatot, ha élünk az érintőképernyő nyújtotta lehetőségekkel.

A képernyőn megjelenő ikonok ujjbegynyi méretükkel könnyeddé teszik az érintéses vezérlést. Számos konkurens géppel szemben itt valóban "emberméretűek" a piktogramok, így nem kizárólag körömheggyel, tollal és egyéb hegyes segédeszközzel lehetséges a kívánt funkció működtetése. A képernyő igen érzékeny, így a megfelelő felületi részre bökve szinte minden esetben azonnal működésbe lép a parancsunk. Kövér plusz a gyártónak, hogy ha már érintésérzékeny kijelzővel szerelték a gépet, akkor az megfelelően jól is használható.
Az LCD képe erős napsütésben is jól látható, de messze nem annyira, mint a korábban bemutatott Sony DSC-W270-nél.

Természetesen az Ixus 200IS is optikai képstabilizátort kapott, amelyet párosíthatunk a sémák között megtalálható magas ISO-s móddal (hogy érdemes-e, az már más kérdés), így garantáltan bemozdulásoktól mentes lesz az elkészült kép.
Fenti képünkön látható, hogy egyhelyben álló fotós és fix téma kombinációnál az exponáláskori stabilizálás adta a legjobb eredményt. A folyamatos stabilizáció a keresőképet (LCD) is "lenyugtatja", így talán könnyebb lehet komponálni. A követéses módot pedig állványról, svenkeléshez (pl. egy adott irányba gyorsan mozgó téma) érdemes használni. Az elkészült tesztkép azonban azt mutatta, vagy szerkesztőnk öregszik és remeg egyre jobban a keze, vagy az Ixus 200IS bemozdulásgátló rendszere nem olyan hatékony, mint társaié.

Első pontunkban szót ejtettünk a villanó apró méretéről. Szerencsére a kibocsátott fényáradat ereje nem egyenesen arányos a vaku méretével, a megvilágítás mértéke teljes sötétség ellenére is jó lett.

A masina általános működési sebessége átlagos, bekapcsolás után 2.38 másodperc elteltével készíthetjük az első képet. Két teljes felbontású, legjobb minőségű kép között 2.39 mp a kényszerpihenő. Az ötszörös átfogást 1.77 mp alatt abszolválja a léptetőmotor.

További észrevételeink: az AF keret tartalmát ki lehet nagyíttatni, ilyenkor az exponáló félig lenyomásával aktiválható a nagyítás. Az érintőképernyő segítségével tetszőleges helyen jelölhetünk ki AF mezőt, majd ha nem kívánjuk tovább igénybe venni ezt a funkciót, úgy a képernyőn megjelenő visszaforduló nyilat kell csak megbökni.
Makrózáskor a legkisebb tárgytávolság a lencse első elemétől számított 5 cm lehet, közelebb csak a digitális makró funkcióval mehetünk. Ezt a sémák közül választhatjuk ki, tulajdonképpen ugyan azt a hatást lehet vele elérni, mint amikor digitális zoomot használunk. A képminőség láthatóan romlik, cserébe látszólag nagyobb nagyítást érhetünk el.
Számos digitális segédfunkciónak köszönhetően (i-Contrast, arcfelismerés, stb.) az iAuto módban felvett képek mindig valamivel jobbak, mint a hagyományos másolataik. Ilyenkor ugyanis az automatika a témának és környezetének megfelelően kiválasztja a legalkalmasabb sémát, majd az arcfelismerés segítségével meghatározza az optimális fehéregyensúlyt (természetes bőrtónusok), az ISO értékét, a záridőt és a rekeszértéket. Az i-Contrast pedig láthatóvá teszi a kép túl sötét és túl világos (alul- és túlexponált) részein megbúvó részleteket.

Összefoglalva: Az érintőképernyős gépvezérlés kétélű penge - könnyen megvághatja magát egy gyártó, ha vagy túl kicsik lesznek a kézzel vezérelhető ikonok, vagy a képernyő érzékenysége nem megfelelő. Az Ixus 200IS szerencsére mindkét területen jelesre vizsgázott, a piktogramok ujjbegy méretűek, a kijelző pedig kellő érzékenységű, így valóban élvezetes az érintéses vezényelés. A fényképező a kategóriában már megismert szolgáltatásokat, funkciókat is hozza, így a kezdők semmiben sem fognak hiányt szenvedni.

Menürendszer

A magyarul is tudó menü két alegységből áll. Az egyik a "felvételi beállításokat", a másik a "fényképezőgép beállításait" gyűjti pontokba. Mindkét alegység egyértelmű és rendezett tartalmat tár a felhasználó elé.

Ha a fényképezőgépet automata módba (nem iAuto módba!) kapcsoltuk, akkor a gyorsmenü előhívása után (func/set gombbal) választhatunk az azon belüli üzemmód (P) és sémák közül. A sémákat kis piktogramok teszik látványossá, ám emellett szöveg is jelzi, mivel van dolgunk. Az ikonok mérete nagy, ujjbeggyel könnyedén és biztosan megy a kiválasztás.

Pár szóban: A magyarul is tudó, rövid menürendszer áttekinthető, kezelése egyértelmű.

Képminőség

"Felépítés? Rendben. Ergonómia? Rendben. Menürendszer? Rendben. Működés és szolgáltatások? Rendben." - ennyi piros pont után jöjjön most a képminőség. A mondat nem véletlenül érthető kétféleképpen, ugyanis nem minden fénylik, ami Ixus.

A gyújtótávolság tartománya ekvivalens 24 mm-ről indul az Ixus 200IS esetében. A meglehetősen nagylátószögűnek mondható optika hordó torzítása látható, de nem kritikus mértékű. Úgy tűnik, a Canon egyelőre nem akarja követni a konkurenciát, akik már elkezdték a hardveres "hibák" gépen belüli szoftveres javítását.

Kezdjük vizsgálódásunkat egyből az optikával. Bár fenti példa kegyetlenségünket megfelelően példázza, még sem lehet ennek alapján azt mondani, hogy ne tűrné jól az extrém fényviszonyokat - nevezzük meg: extrém napsütést - az Ixus 200IS objektíve. A becsillanások mértéke minimális, a fentihez hasonlót pedig valószínűleg kevesen fognak rajtunk kívül alkotni.
Szerencsére a színi hibák is igen ritkán válnak láthatóvá, sőt, kifejezetten keresve sem találtunk CA-t, PF-t a tesztképeken. Olvasóinknak érdemes pár gyanús esetet megvizsgálniuk:

A székek fém lábai gyanúsak

A fenyőfák tűlevelei gyanúsak a kép felső két oldalán

Az objektív telecentrikus végén ghostinggal szembesültünk. A képek enyhén fátyolosak, szellemképesek voltak főleg akkor, ha az átlagostól erősebb fényben fotóztunk.

A "Legnagyobb Magyar", gróf Széchenyi István mellszobra szépen szemlélteti a fenti észrevételünket, de a növényzettel befuttatott házfal is ugyan azt mutatja. Telecentrikus állásban, ekvivalens 120 mm-en, a kép egész felülete egységesen lágy, az élek szellemképesek.

Az összes "zajos" képünk stabil állványról, időzítő használatával készült többszörös fókuszálás ellenőrzés és élességállítás után, így a lentebbi képeken látott jelenséget nem a gép bemozdulása okozta, de erről majd kicsit lentebb bővebben.
Vonalas képünk ISO 400-ig bezárólag jó képminőséget mutat, azonban ezen érték fölött az egyre erősödő zajszűrés egyben a részleteket is egyre inkább kiszűri, a kép homályos, mosott hatású lesz. Az ISO 1600-as érték ráadásul elrántja a fehéregyensúlyt is.

A festményrészletünket ábrázoló képen vettük észre, hogy a baloldal életlen lesz. Mivel önkioldót és állványt alkalmaztunk, ezért egyből kizártuk a bemozdulásból eredő hibát, de a biztonság kedvéért még egyszer megismételtük a felvételsorozatot ugyan azon eredményt kapva. A képek közepe azonban fenti példa szerint tökéletesen éles lett. A fényképezőgép optikáját szemügyre véve észrevettük, hogy a frontlencse felülete hullámos, így valószínűleg ez okozhatja a jelenséget. Mivel tesztkészülékről van szó (ami köztudottan kap bőven a jóból), ezért nem szabad általánosítani, így ha módunk lesz rá, kérünk a forgalmazótól majd másik példányt, hogy leellenőrizhessük észrevételünket.

Az Ixus 200IS színvilága kellemesen szaturált, az érzékenység emelésével azonban el-eltér a valóságtól. Műfény mellett nem kaptunk olyan pontos színvisszaadást, mint természetes megvilágításban.

Tőmondatokban: A Canon Ixus 200IS telt színvilága tetszetős, zajszintje alacsony, optikája minimálisan okoz színi hibákat, s tisztességesen ellenáll a becsillanásoknak.

Filmfelvétel és értékelés

A Canon Ixus 200IS is legfeljebb HD felbontásban enged mozgóképeket rögzíteni. Az 1280 x 720 @ 30 fps filmek hozza maximum 4 GB, vagy tíz perc lehet, ám a tömörítést ismerve inkább utóbbi lesz a korlátozó tényező. Kisebb felbontásokban (640 x 480, 320 x 240) is él a 4 GB-os limit, de itt már akár 1 óra is lehet a felvétel hossza (ezt meg valószínűleg az akku nem fogja végicsinálni).
Felvétel közben nem lehet optikai zoomot használni, a hang monoaurális, ereje jó. A képminőség is jó, ha nem használunk rögzítés közben képstabilizációt, akkor kissé ideges hatású szabadkézből. A fényviszonyok változását átlagos sebességgel követi az elektronika. Tesztvideó.

Értékelés

"Az Ixus szép! Az Ixus jó!" - ebben van valami, s bár ízlésről nem jó vitatkozni, nekünk tetszik az Ixusok formavilága. A minőség elsőrangú, belekötni nem igazán lehet semmibe. Kicsit féltünk, milyen lesz az érintőképernyő használata, vajon mennyire lesz emberbarát a felhasználói felülete, de szerencsére jól sült el a dolog, hiszen ujjbegynyi piktogramok és érzékeny kijelző teszik könnyeddé és gyorssá a gép használatát. A képminőség nem rossz, s ha eltekintünk a tesztkészülék optikájának tökéletlenségétől, akkor okunk nem sok lehet a panaszra.

Ami tetszett:

• Szép, igényes formavilág,
• elsőrangú minőség,
• erős vaku, főleg méretéhez képest,
• felhasználóbarát, érzékeny kezelői felület,
• nem rossz ergonómia.

Ami nem tetszett:

• Drága,
• nem lehet zoomolni filmfelvétel közben,
• csak monoaurális a hang,
• nehézkes kinyitni a HDMI és USB portokat fedő lemezeket.

Tételes értékelés:

• Ergonómia: 82%
• Képminőség: 79%
• Ár/Érték: 76%
• Összesített érték: 79.8%

A Canons Ixus 200IS fényképezőgépet a Canon Hungária Kft.-től kaptuk bemutatóra.