Asus WL-500W Draft-N 2.0 Wi-Fi router
Mint Luca széke, úgy alakul a legújabb, 802.11n Wi-Fi szabvány. Körülbelül két éve, hogy az előzetes fejlesztéseket és egyezkedéseket követően beterjesztették az első specifikációt az IEEE illetékes testületének, a véglegeshez közel állónak mondott, 2.0 verziószámú szabványtervezet is egyéves lesz márciusban. Az új, nagyobb sebességet, illetve jobb lefedettséget ígérő protokoll egyik pillére a többutas jelátvitel (MIMO), melyet már a 802.11n-tervezettől függetlenül – vagy inkább azt megelőlegezve – is alkalmaztak több hálózati eszközben. Lassan két éve annak, hogy ilyen MIMO-s termékeket első ízben próbáltunk ki. Az Asus routere és PC Card adaptere 2006 áprilisában addig soha nem látott vezeték nélküli átviteli tempót produkált. Már akkor nagy izgalommal vártuk, hogy mit tud majd a 802.11n szabvány, de még mindig csak a Draft N 2.0-s eszközöket próbálgatjuk. Korábbi tesztjeinkben kiderült, hogy a nagy tempó a gyakorlatban nem minden esetben olyan nagy, és főleg nem akkora – a 100 Mbps-os Ethernetet lepipáló –, mint ahogyan azt a gyártók hirdetik. Ma az Edimax, D-Link, Netgear és USRobotics eszközei után az Asus N-es megoldásait próbáltuk ki. A WL-500W útválasztó csomagjában a szokásos kiegészítőket – tápegységet, rövid Ethernet kábelt, papíranyagot, CD-t – találtuk.
A fehér, kerekített sarkú, ezüst oldalfalú dobozforma tökéletesen illik a ma divatos routerek közé, pedig már két éve a WL-566gM is pontosan ugyanígy nézett ki. A felső lemezen méretes szellőzőnyílások vannak, az antennák pedig nagyobbak az átlagnál, ami jót tesz a hatótávolságnak.
Az előlap is a mai formatervezési elveket – vagyis divatot – követi. Csak pár LED van rajta, melyek hozzávetőleges információt adnak a főbb funkciókról. Kár, hogy a hátul sorakozó USB aljzatok nem kaptak külön jelzőfényeket. Jó pont viszont – bár lassan ez is divatelem lesz –, hogy a LED-ek végre nem kékek – vörös fényük átvilágít a tető szellőzőrácsán. Hátulról rápillantva olyan a WL-500W, mintha egy kis mécses világítana benne.
Hátul az Asustól megszokott csatlakozókat találtuk. Jobbra van a négy vezetékes Ethernet aljzat, majd a középső antenna túloldalán sorakozik a WAN konnektor, a reset gomb, a két USB csatlakozó, az egygombos EZSetup és a tápcsatlakozó. Az antennákat valami okból most sem lehet lecsavarozni.
Alul újabb szellőzőrostélyokat, négy gumilábat és kétféle irányban használható fali rögzítőfüleket találtunk. A címkéről leolvashatjuk a router alapértelmezett elérési paramétereit és azt is, hogy a jelszót tanácsos minél hamarébb módosítani.
Fedelét eltávolítva a WL-500W-ben nem találtunk olyan masszív fémburkolatot, mint korábban a WL-566gM-ben. A nyomtatott áramkört is teljesen átvariálták, tehát a felszín alatt nem sok közös van az elődben és utódban.
Eddigi Draft N-es tesztjeinkben azt tapasztaltuk, hogy a Broadcom chipkészlet a leggyorsabb, ezért nagyon megörültünk, amikor a WL-500W-ben is ilyen gyártmányt találtunk. Ráadásul ugyanazokat, mint a USRobotics nagyszerűen teljesítő Ndx routerében.
Asus Draft-N 2.0 Wi-Fi adapterek
Korábban WL-106gM PC Card adaptert teszteltünk az Asustól, most két N-es járt nálunk. Az egyik a PCI kártya formájú WL-130N. Pici dobozát alaposan telepakolták. A kártya és három nagy antennája mellett egy böhöm antennaelosztót és egy 170 oldalas könyvecskét is találtunk, no meg a szokásos telepítőlemezt. Piros pontot érdemel a mellékelt, lapos házakhoz való, félmagas hátsó panel.
Maga a kártya nem különösebben érdekes. Egy hatalmas címkével takarták le rajta az áramköri elemeket.
Lássuk azt a Broadcom chipet – felkiáltással hámoztuk le a matricát. Nagy meglepetésre egy Ralink szilíciumlapkát találtunk alatta, aminek nem nagyon örültünk. Korábban azt tapasztaltuk, hogy a különböző gyártóktól származó N-es áramkörök nem kommunikálnak olyan gyorsan egymással, mint az azonos márkájúak. További kellemetlenség, hogy a három antennaaljzatot nagyon közel tették egymáshoz, így a vastag antennákat nem lehet közvetlenül becsavarni.
Kénytelenek leszünk a közel öklömnyi kiegészítőt használni, aminek van pár hátránya. Kábele – amellett, hogy nagyon merev – csupán 75 cm hosszú, így nem nagyon lehet máshova, csak a számítógép tetejére tenni. Két bivalyerős mágnese ijesztő erővel csapódott a fémlemezre.
Másik adapterünk az USB-s WL-160W volt. Ellentétben a WL-130N PCI kártyával, ez nem a 2.0-s tervezetnek, hanem még csak az eggyel azelőtti verziónak felel meg. Okosabb, 2.0-s társa a WL-160N jelzést kapta, PC Cardból pedig egyelőre csak alap Draft N-es létezik WL-100W néven. A dobozból itt vékonyabb könyvecske és diszkrétebb állvány bújt elő.
Az USB-s eszköz viszont nem valami barátságos formájú. Meglehetősen széles, így minden bizonnyal kitakarja majd a szomszédos USB vagy egyéb csatlakozókat. Ráadásul elég labilisan állt a foglalatban, célszerű a mellékelt, kellően hosszú és rugalmas kábellel szerelt állványocskát használni.
Ebben az adapterben nem Broadcom, de nem is Ralink chipet, hanem egy Marvell lapkát találtunk. Érdekes, hogy egy termékcsaládon belül háromféle gyártó áramkörét használja az Asus. Nem biztos, hogy ez célravezető, de mindjárt kiderül, milyen sebességet produkál a vegyeshármas.
Szoftver
A vezérlőchipek mellett nagyon fontos eleme az útválasztónak a szoftver. Ezen a téren az Asus megtartotta eddigi, nem túl szép színvilágát, amit régóta láthatunk termékeinél. Kár, hogy a WL-500W nem kapta meg az okosabb, merevlemezes WL-700gE háromféle kéket és fehéret használó webes felületét. Csatlakozás után a megszokott gyorsmenüt láttuk magunk előtt, amely angolul, németül és kétféle kínai írással olvasható. Balra található a nem kevesebb mint 11 pontos főmenü, mely egyszintű almenükre nyílik szét. A kurzort a menüpontok fölé húzva kék buborékban rövid magyarázó szövegek jelennek meg az egész felületen. Ez is régi, bevett Asus-szokás.
A gyorskonfigos részen rendszeridőt, dátumot, jelszót és internetkapcsolatot konfigurálhatunk, valamint beállíthatjuk a vezeték nélküli rendszer titkosítását. Ezek a paraméterek természetesen a főmenün keresztül is elérhetőek a későbbiekben.
A Wireless részen újra belőhetjük a Wi-Fi és titkosítása fő paramétereit, emellett kapcsolhatunk hálózatokat összekötő WDS módot, megadhatjuk az engedélyezett és/vagy letiltott MAC címeket, RADIUS kiszolgálót. Beállíthatjuk azt is, milyen időszakokban legyen aktív a Wi-Fi; például munkaidőn kívül lekapcsolhatjuk a vezeték nélküli hozzáférést.
Elég sok dolog került az „IP Config” pont alá. Valamiért nincs külön WAN szekció, hanem itt konfigurálható az internet vagy egyéb külső hálózati elérés. Nem találtuk a gyakran hasznos MAC-címklónozási lehetőséget. Ide került a DHCP kiszolgáló és a kézi IP-osztás, valamint a dinamikus DNS beállítója is. Hiányoltuk viszont a port forwardingot.
A NAT részen trigger portokat, virtuális kiszolgálókat és DMZ-t adhatunk meg. Egyiknél sincs valami sok előre elkészített beállítás.
Meglehetősen részletes a tűzfal szekció. Az alapbeállítások mellett sokrétű LAN–WAN és WAN–LAN szűrőt konfigurálhatunk. Az URL- és MAC-szűrő ugyancsak időzíthető.
Az Asus WL-500W extrája a két USB csatlakozó. Ezekre háttértárat, webkamerát vagy nyomtatót is köthetünk. Vezérlőjének köszönhetően Windows alatt a router hálózatra kapcsolt számítógépnek látszik, melynek alapesetben hozzá lehet férni a jelszóval védett konfigurációs felületéhez és a rá csatlakoztatott USB-s eszközökhöz is. Ha nem Windowszal próbálkozunk, akkor FTP kiszolgálót indíthatunk, amely persze Microsoft és más operációs rendszerekkel egyaránt működik.
Egyszerű, felhasználói neveken és jelszavakon alapuló megosztási rendszere van az útválasztónak, amely a vezérlőfelületre kiírja a titkos jelszókat. A webkamerás részen időzített biztonsági megfigyelést és távoli monitorozást is beállíthatunk.
Újabb érdekesség a sávszélesség szabályozása. Sajnos ez nem olyan alapos, mint egyes konkurenseknél. Nem adhatunk meg sávszélességbeli korlátokat, csak bizonyos alkalmazásokra vonatkozó prioritásokat. Négy előre programozott profilt kapunk (játékok, internetes alkalmazások, FTP kiszolgáló, VoIP/videoátvitel), és nyolc saját beállítást is készíthetünk.
A System Setup pontban kiválaszthatjuk, hogy házi átjáróként, útválasztóként vagy elérési pontként szeretnénk-e használni, módosíthatjuk a kezelőfelület jelszavát, frissíthetjük a firmware-t, kezelhetjük a beállításokat, vagy visszaállíthatjuk a gyári paramétereket. Különböző, működéssel kapcsolatos információkat találunk a Status & Log menüben, többek közt az USB-s eszközök állapotáról, a WAN kapcsolatról, a vezeték nélküli hálózatról.
Tesztelés, értékelés
Eddigi Draft N-es Wi-Fi tesztjeinket egy vasbetonból készült épületben (panelházban) végeztük, de most helyszínt váltottunk. Az alábbi képen felvázoltuk a tesztkörnyezet alaprajzát. Kétszintes családi házról van szó, melyben a mérések többségét a felső szinten hajtottuk végre, de teszteltünk az alsó szinten és az épületen kívül is.
Az útválasztót a 0-val jelzett pontba helyeztük, majd az 1–9 pontokon mértünk egy MSI PR200 notebookkal. Amikor két vezeték nélküli egység közötti tempót vizsgáltunk, a második tesztgép – egy asztali számítógép – az 1-es pontban volt. A 6-os pont fél szinttel lejjebb, a 7-es a földszinten, a 8–9-es pedig a házon kívül volt. A tesztkörnyezetben további három vezeték nélküli hálózat üzemelt, melyből kettőnek gyenge, egynek pedig közepes volt a jelerőssége.
