Asus O!Play Mini

Alaposan rámozdult az Asus a hálózati médialejátszókra. Az O!Play szériának három egészen korrekt tagja van. A kezdeti alapmodell ma már kellemesen olcsó, van beépített Wi-Fi adapteres és belső merevlemezes, USB 3.0-s csúcsmodell is. Most lefelé bővült a széria, az O!Play Mini formájában egy szűkített alapmodellt kaptunk kézhez. Szerencsére a szűkítés csak egyes – többnyire mellékes – funkciókra vonatkozott, a dobozban nagy örömünkre HDMI kábelt is találtunk.

Ha már alapmodell, akkor illik kisebbnek lennie a többinél. Az O!Play Mini elejére egy LED-et, USB csatlakozót, kártyaolvasót és az infrás távirányító érzékelőjét tették, semmi többet. A hozzá tartozó távkapocs egy elég egyszerű darab, de a fő funkciók (navigálók, médialejátszók, hangerőszabályzó) rajta vannak, a többi nélkül meg többnyire elleszünk.

Hátul, a csatlakozókra is igaz nagyjából ugyanez. A modern érában élőknek ott a HDMI, a hifistáknak mellette a digitális hangkimenet, a konzervatívak pedig tolhatják analógon, kompozit képpel és kétcsatornás hanggal. Igen, nincs Ethernet csatlakozás, sőt semmilyen hálózati kapcsolati lehetőség, mert ez egy alapmodell, és sokan úgyis megelégszenek azzal, hogy a teletorrentezett külső merevlemezükről vagy pendrive-jukról nézik a néznivalót.

Ehhez igazodik a dobozkában található Realtek RTD1055DD chip, ami a megszokott RTD1073DD hálózati vezérlő és SATA nélküli változata, pontosabban mondva az RTD1073DD+ az alapja, ami már rendesen kezeli a 7.1 csatornás TrueHD hangot. Szóval multimédiában a kicsike hozza a nagytesó korrekt szintjét, csak pár extra funkció maradt ki belőle. Fizikailag is kisebb lett a chip, alig nagyobb a mellette lévő memóriamodulnál.

Működés

Múltkor az O!Play HD2-nél már láthattuk, hogy az Asus alaposan ráfeküdt a finoman szóval is ómódú Realtek felhasználói felület szintre hozására. A Mininél ezen a téren is a hardverhez hasonlóan szűkítettek – a lényeges dolgok megmaradtak, a sallang repült. Így a főmenü egy sima, öt pontból álló (videó, kép, zene, fájlböngésző, beállítás), vízszintes sor lett, ami a belső menük bármely pontjából egyetlen gombnyomással előhívható, így nem sok szükség van az egyből főmenübe ugrasztó vagy egyes médiatípusokat előhívó távirányítós gombokra.

Sokat kritizáltuk a Realtek felületen, hogy a képek nem jelennek meg kis előnézeti ikonokkal. Nos, ezt is megoldották, ráadásul minden médiatípusnál (videó, kép, zene) háromféle nézet (sok kiskép, lista, egy előnézeti kép) közül választhatunk. Ezeket és a csoportosítási módokat a távirányító Options gombjával előugró listán állíthatjuk. Szintén ügyes a másolást és listakezelést előhívó Edit gomb, ezzel mozgathatjuk az állományokat az USB tárolón, a képekből albumokat, a zenékből lejátszási listákat készíthetünk könnyen és gyorsan. Eme két funkcióval sokkal okosabb, rugalmasabb lett a Realtek chipes lejátszó kezelése. Már csak a grafikán kellene tekerni egyet (kettőt), hogy az is hozza a 2011-es színvonalat. Még egy eddig hiányolt funkciót találtunk, bár a beállítások között elrejtve, nem pedig a távirányítón, ahol jó helye lenne. A tévéknél évtizedek óta megszokott, időzített lekapcsoló Sleep funkcióról van szó. Öt perc és két óra között állítható.

Médialejátszás közben is szerepet kapott az Options gomb. Videónál azzal hozhattuk elő a feliratkezelést, ismétlést és képbeállítást, fotóknál lejátszást, háttérzenét állíthattunk vele, zenénél az ismétlési mód található csak itt, mondjuk egy karaoke jó lenne mellé. Az O!Play Mininél olyan alapos feliratbeállítót találtunk, mint nagyobb testvérénél, a HD2-nél, ahol a kódolás nyelvét, a betűk méretét, elhelyezését, színét és a eltolását a videóhoz képest is megadhattuk, szóval mindent a helyén találtunk.

Próba, értékelés

Az Asus O!Play Minit szokásos médialejátszós tesztcsomagunkkal próbáltuk ki. Ahogyan sejteni lehetett, a kis O!Play a Realtek RTD1055DD chippel mindent tudott, amit az RTD1073DD-s elődök tudtak. Ezen felül átengedte a 7.1 csatornás TrueHD hangformátumot, sőt egyik progresszív tömörítésű JPG képünkkel is megbirkózott, bár a másikkal nem. Emellett a TIFF képeket is ette 30 megapixelig, semmilyen zenei formátumnál (MP3, WMA, OGG, FLAC) nem jött zavarba. Az irreálisan magas bitrátájú, sok referenciaképes „killa sample” videó viszont továbbra is kifog a Realteken. Valós felhasználás szempontjából ez nem is annyira fontos (ritkán találni ilyen embertelen kódolású anyagot), inkább az a tény zavaró, hogy a Sigma Designs megoldásoknak nincs vele gondja.

Egyetlen olyan pontot találtunk az O!Play Mininél, ahol érezhető hátránynak véltük az olcsósítást, a távirányítónál. Bár az alap O!Play megoldása nem volt szépségdíjas, gombjai nagyon jól jártak, fogása kényelmes volt. A Minihez mellékelt karmesteri pálcáról első pillanatra ordított az olcsóság. Nagyon alap műanyagot használtak, gumis gombjai nem éppen bizalomgerjesztőn működnek, fölöttük a nyomást jelző zöld LED pedig tovább erősítette a bazári jelleget. Pedig a funkciók elrendezésével nem volt semmi gond, az eszköz látószögére sem lehet panaszunk, csak az a kinézet... mint az alap Realtek menü: 2011-ben már kevés.

Értékelés

Összefoglalva az Asus O!Play Minvel kapcsolatos tapasztalatokat, úgy tűnik, egy nagyon jó kis karcsúsítással van dolgunk. Miért csak tűnik? Azért, mert a kisebb, egyszerűbb chipes modell a maga 20-21 000 forint körüli árával a legtöbb helyen még egy picivel drágább is az alap O!Play-nél. Igaz, hogy annak nincs kártyaolvasója, de hálózatra köthető és jobb a távirányítója. Ráadásul észben kell tartani, hogy ma már a minimumnál kicsivel okosabb tévéknek van kártyaolvasója és egészen komoly beépített médialejátszója. Az Asus O!Play mini masszív különösen ajánlott díjat kapna, ha maximum 15 000 forintba kerülne, de azért így is tetszett.

Asus O!Play Mini

rudi

Az Asus O!Play Mini médialejátszót a Asus hazai képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.