Megjelenítés, bevitel
A tükröződő felületű, LED háttérvilágítású, 11,6''-os Chi Mei kijelző az átlagosnál alacsonyabb minőségűnek bizonyult. Felbontása 1366x768 (WXGA), jó pont, hogy ezzel már akár dolgozni is lehet. Sajnos hiába a fényes felület és a modern háttérvilágítás, oldalról, felülről a TN+film technológiára jellemző kontraszt- és színtorzulást tapasztaltuk.
Kalibráltuk a notebook színeit. Ehhez a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátort (kolorimétert) és a LaCie Blue Eye Pro szoftvert használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális szabad szemmel látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra, akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a megjelenített szín erősen különbözik az elvárttól.
A fényes kijelző miatt a kalibrálás inkább csak számokban, mintsem érzésben számított. A kapott DeltaE értékek nem számítanak túl jónak, de ebben a kategóriában bőven hozzák az átlagot. Az Acer Aspire 1551 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel alacsonyabb fényerőn adja a legpontosabb árnyalatokat.
A kijelző fényereje hullámzó, a jobb felső sarokban 13%-kal tért el a közepétől! Maximális 194 cd/m² fényereje jónak számít, a 0,6 cd/m²-es minimum fényerővel szokatlanul nagy, 323:1 kontrasztarányt ad. Sötétben tapasztalt bevilágítása meglepő, se nem fekete, se nem egyenletes. Egy videózásra szánt gépnél jobbra számítottunk. Kár volt ezt az átlagos színhűséget és kellemes kontrasztarányt ennyire lerontani...
Az Acer 1551 a Timeline sorozatnál megismert billentyűzetet kapta - sajnos, közel sem olyan jó minőségben. Örökölte a süllyesztett, szigetes elrendezést, de határozott lötyögésű, középen és a bal felső sarokban pár milliméteres hajlékonyságú, nehezen kezelhető darab. Ha a szélén találjuk el a gombokat, nem mindig érzékeli a lenyomást. A kurzormozgatók és a Page Up, Page Down, Home, End billentyűk egy blokkba kerültek feles méretűre zsugorítva, nagyon nehéz megkülönböztetni a szomszédos Ctrl-tól. Ugyancsak ezekre kerültek a fény- és hangerőállítás funkcióbillentyűi, ezeket a bal oldali Fn lenyomásával érhetjük el. Gyorsabb gépelésnél őrületbe kergető mind az elrendezés, mind a kialakítás.
Nem hoz megnyugvást az apró érintőpad sem. Felülete érdesített, olyan érzést kelt, mintha homokfúvóval marták volna fel. A bántóan recés vízszintes vonalak nem csak kellemetlen, radírozó érzést okoznak, hanem a függőleges görgetést is megnehezítik. Míg vízszintesen viszonylag jól reagál, ugyanilyen beállítás mellett csak kaparós sorsjegyekre emlékeztető mozdulatokkal tudunk némi függőleges kurzormozgást kicsikarni. A multi-gesture képességet így szinte sehogy sem lehet kihasználni. Örülhetünk, ha egyik ujjunk nyomását érzékeli végre, s ezután próbálhatjuk a másikat óvatosan mozgatni, ám ha közben csökken a nyomóerő vagy a touchpad meggondolja magát, kezdhetjük elölről. Két darab hosszúkás gombja lötyögős, nehezen járnak, a jobb oldali lenyomását időnként egyáltalán nem érzékelte.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
