Egy terabájt mSATA-n

Az mSATA szabvány már bő négy éves, és ha viszonylag lassan is, de mára viszonylag széles körben elterjedt. Életútját ugyanakkor kissé beárnyékolja, hogy az M.2 (NGFF) személyében már tavaly felbukkant az utód, így napjai meg vannak számlálva. Eltűnése valószínűleg épp olyan lassan fog végbemenni, mint az elterjedése, ezért még nagyon is korai lenne temetni a foglalatot. Kétséget kizáróan ezt a gyártók is hasonlóan gondolják, hisz még mindig érkeznek újabb mSATA formátumú SSD-k, melyek közül most a Samsung 840 EVO sorozat mérföldkőnek tekinthető, 1 TB-os tagját néztük meg közelebbről.

[+]

A Samsung 840 EVO sorozatot nem kell bemutatni rendszeres olvasóinknak, hisz a 120 és 240 GB-os modellek mellett már az 1 TB-os verziót is leteszteltük, igaz, ezek a szokványos 2,5"-os formátumban jártak nálunk. Az mSATA szabványú verzió a kialakításnak megfelelően egy más, kisebb dobozt kapott, melyben az SSD mellett a leírás és két matrica lapul. Csavarokat nem kapunk, pedig bizonyos esetekben jól jöhetne. Természetesen az mSATA sorozat sem csak az 1 TB-os modellt kínálja, hisz ugyanúgy megtalálható benne a 120, 240, 500 és 750 GB-os verzió is, mint a 2,5"-os felhozatalban.

[+]

A különféle részegységek típusának tekintetében nincs eltérés a 2,5"-os modellekhez képest. A NYÁK-on a legújabb, S4LN045X01-8030 típusú vezérlő teljesít szolgálatot, ami 400 MHz-es órajelen üzemel. A 256 bites AES titkosítás támogatása továbbra is biztosított. A kontroller mellett egy DRAM chip (cache) lapul, mely egészen pontosan egy energiatakarékos LPDDR2-1066 szabványú Samsung modell, melynek kapacitása 1 GB.

[+]

A 840 EVO-ban TLC típusú, 19 nm-es Toggle DDR 2.0 NAND lapkák kaptak helyet. Az alacsony csíkszélesség, illetve a TLC típusú működésnek köszönhető, hogy a Samsung már mSATA formátumon is meg tudta valósítani az 1 TB-os kapacitást, mely összesen négy darab NAND chipből tevődik össze. Ezzel szemben a hasonló kapacitású 2,5"-os modell még nyolc chipet alkalmaz, ugyanakkor a lapkák száma gyakorlatilag megegyezik, csupán az mSATA modell esetében egyetlen chipben kétszer annyi (8 helyett 16) lapka kapott helyet, ergo egy chip kétszer akkora, egészen pontosan 256 GB kapacitással bír. Mindez egyben azt is jelenti, hogy ma már akár egyetlen NAND chipből is össze lehetne rakni egy 256 GB-os SSD-t, ami pár éve éve még nehezen volt elképzelhető.

[+]

A 840 EVO modellekre jellemző TurboWrite technológia itt sem maradt el. Mindez azt jelenti, hogy a NAND lapka egy bizonyos százalékát SLC módban konfigurálják, ami a jóval magasabb tempó mellett még az élettartamra is jótékony hatással van. A meghajtó teljes kapacitását tekintve a nálunk járt modellek esetében összesen 3 GB az ilyen jellegű terület (a nagyobb meghajtóknál több), ami egyfajta pufferként funkcionál, vagyis a vezérlő először erre a területre próbálja betuszkolni a kiírandó adatokat, melyek később a lassabban írható részekre ürülnek. Mindezzel együtt a Samsung 2500 programozási/törlési ciklust publikál a lapkákra, ami közel azonos a 25 nm-es MLC megoldások esetében látottakkal, ami napjainkban már meglehetősen jó értéknek számít.

Tesztkörnyezet, specifikációk

Az SSD-tesztekhez használt állandó konfigurációnkat legutóbb 2012 decemberében frissítettük. Az alaplap szerepét az MSI Z77 MPOWER modell vette át, míg a processzor feladatát egy fixen 4,3 GHz-re tuningolt Intel Core i7-3770K kapta meg, hogy minél többet ki tudjunk passzírozni az SSD-kből. A rendszermemória mérete továbbra is 16 GB, de a G.Skill RipjawsX modulok órajele 1333-ról 1866 Mhz-re emelkedett. A különféle turbó és energiagazdálkodási opciókat egytől egyig kikapcsoltuk, hogy azok biztosan ne befolyásolhassák a méréseket. Ezen lépésünkkel a 2012. november 24-e előtti SSD tesztjeink eredményei nem összevethetőek az azt követő cikkeinkben találhatókkal.

A tesztkörnyezet [+]

IOMeter, AS SSD

A szekvenciális olvasás – és írás – kap szerepet a nagyobb fájlok másolásánál, illetve az ilyen méretű állományokkal dolgozó alkalmazásoknál; ha elsősorban rendszerlemezt keresünk, akkor ez egy sokadrangú szempont lehet számunkra. Ezen a területen a többi 840 EVO modellhez hasonló eredményt hozott a tesztalany.

Írásban, ha csak minimálisan is, de túlszárnyalta 2,5"-os rokonát a főszereplő.

A véletlenszerű műveletekre vonatkozó értékek az SSD-gyártók egyik vesszőparipája, imádnak az IOPS értékekkel dobálózni, bár ez egy átlagfelhasználó asztali vagy mobil számítógépénél különösebben nem számít. Ezzel szemben bizonyos kiszolgálók esetében már döntő szempont lehet ez az érték. Itt az utóbbihoz hasonlóan a 2,5"-os verzió elé ugrott a tesztalany.

A fentiekből következik, hogy a véletlenszerű írás egy átlagos PC-s felhasználó számára szintén nem túlságosan lényeges szempont. Bár itt fordult a sorrend, de továbbra is szorosan együtt maradt a két 1 TB-os Samsung SSD.

A kevés általunk használt benchmark egyike az AS SSD. Ennek is csak a beépített másolási tesztjét alkalmaztuk, mert ezt akár otthon az olvasó is le tudja mérni magának. Amit erről érdemes tudni: ez a meghajtón belül másol; az ISO-teszt nagy ISO-fájlokkal operál, a Program-teszt sok kis fájllal, a Game-teszt pedig vegyesen. Ebben az esetben láttunk egy kis lemaradást, de a különbség egyik esetben sem volt számottevő.

Windows 7 használat

A valós használatot reprezentáló teszteléshez egy valódi, többhónapos használatot megélt Windows 7-es rendszert vetettünk be. Ez nem egy sebtiben feltelepített Win 7, hanem egy már alaposan teleszemetelt, sok feltelepített és uninstallált programot tartalmazó rendszer háttérben futó ESET Smart Securityvel (vírusírtó és tűzfal). Ezt mentettük le a "szektorról szektorra" módszerrel, majd töltöttük vissza a teszt szereplőire; így egyenlő eséllyel indult az összes versenyző. A rendszer teljes mérete nagyjából 30 GB, ami egy 37 GB-os partíción foglalt helyet. A partíciót mentés előtt töredezettségmentesítettük, a SuperFetch és a Prefetch pedig be volt kapcsolva. A pontosabb eredmények érdeklében minden tesztet háromszor ismételtünk meg.

A Windows 7 betöltési idejét a post után eltűnő "Boot from CD-ROM" felirattól mértük odáig, hogy teljesen felállt a rendszer, tehát betöltődött az összes ikon, az összes gadget és a tálcára az összes program (ESET, ATI Catalyst Control Center stb.). Ez a "teszt" (mondhatnánk inkább használatot is) leginkább a véletlenszerű olvasásra koncentrál. Az 1 TB-os mSATA modell itt márkatársai eredményét produkálta, amivel holtversenyben a legjobbak között végzett.

A "3D-s programcsokor" főként a kis fájlok elérésére koncentrál, ugyanis ezek a programok rengeteg kis plugint töltenek be, ergo a szekvenciális sebesség itt nem annyira fontos.

Az "újságírói programcsokorban" megint a pici fájlok kapnak szerepet; talán ez a legjellemzőbb a mindennapi használatra, mert itt nem csak a fájlok, de maguk a programok is viszonylag kisméretűek. Ennek ellenére ezen tesztünkben már nem igazán tudtunk különbséget kimérni az egyes SSD-k között.

A "webdesigner programcsokor" már jobban támaszkodik a szekvenciális elérésre, mert a Photoshop és az Illustrator is egy-egy igencsak nagyméretű dokumentummal együtt nyílik meg. Ebben a tesztben is a leggyorsabbak közé került a főszereplő.

Az "újságírói programcsokor" megnyitása után hibernáltuk a gépet; ezek a programok együtt kb. 2 GB memóriát foglalnak. Már korábbi cikkeinkben is megjegyeztük, hogy a hibernálás elvileg a szekvenciális írási sebességtől függ (hiszen a memória tartalmát ki kell írni a hiberfil.sys-be). Igen ám, de a memória tartalma tömörítve kerül a lemezre, és ehhez a Microsoft operációs rendszerei a Windows 7-ig bezárólag csak egyetlen processzormagot képesek használni, ami sajnos már korlátozhatja a művelet sebességét. Ebben a tesztben nem remekelt különösebben a főszereplő, bár lemaradása még itt sem volt számottevő.

Másolásos tesztek, játékok

A két következő "teszt" (másolás) eredetileg még a SandForce vezérlőinek olykor becsapós teljesítménye miatt született meg. Lemértük, hogy egy már tömörített Windows 7-et tartalmazó képfájl mennyi idő alatt másolódik át a tesztelendő háttértárra. A képfájlokat egy 128 GB-os Plextor M5 Pro SSD-n helyeztük el, amivel az egyes meghajtók írási teljesítményét nem korlátoztuk.

Míg az első mérésnél pontosan hozta a 2,5"-os rokona eredményét, addig a másodikban kissé lemaradt attól a tesztalanyunk, bár hátránya nem volt túl nagy.

Tettünk egy próbát a Photoshop telepítőjének RAMDiskre másolásával – ez lényegében az SSD olvasási sebességét méri, hiszen az SSD-ről másolunk a RAMDiskre.

Ezután a RAMDiskről feltelepítettük a Photoshopot, amivel az SSD-k írását teszteltük, de ez felhasználóközelibb mérés, mert egy telepítés idejét mértük le.

A játékbetöltési időkhöz most a jól bejáratott STALKER-t és az SSD tesztünkben nem túl réginek számító Crysis Warheadet használtuk. Itt az abszolút első helyet hozta a főszereplő.

Virtualizáció és végszó

Egy korábbi ötletből született következő tesztünk, ami a virtualizációval kapcsolatos. Aki már foglalkozott otthon a témával, az tapasztalhatta, hogy a háttértár sebessége nagyon sokat számít, ha egynél több VM (virtuális gép) van üzemben. Igazából már egyetlen VM is le tudja "ölni" a rendszert, ha telepítünk rá, nem kell ehhez kettő sem, pláne, ha a VM egy merevlemez "hátsó" 10-20%-án helyezkedik el, ahol a HDD feleolyan gyors, mint a külsején. Készítettünk négy Windows XP-s VM-et, és beütemeztük rajtuk, hogy egyidőben indítsák el a .NET Framework 3.5 telepítését. A telepítés témája teljesen véletlenszerű volt, annál fontosabb infó viszont, hogy ez a teszt alapjában véve inkább a meghajtók véletlenszerű és kis részben szekvenciális írási sebességét teszteli. A futási időt a time paranccsal mérjük le, így az eredmény minden esetben meglehetősen pontos.

Itt is nagyon hasonló eredményt produkált az mSATA-s a 2,5"-os modellhez viszonyítva, ami egyben nagyon jó tempót is jelent.

Telepítés után beállítottuk, hogy 0 mp-es időközökkel induljanak el a VM-ek, és lemértük a négy VM együttes bootidejét. Az újdonság itt is jól ment, ami leginkább a négy rendszer egyidejű indításánál mutatkozott meg.

Végszó

A Samsung 840 EVO mSATA SSD sorozatának legnagyobb, 1 TB-os tagja, meglátásunk szerint mérföldkőnek is tekinthető, hisz a meglehetősen nagy kapacitás mellé igen gyors tempó társul, mindez nagyjából 15 cm²-es területen, 10 gramm súlyban, teljesen hangtalan működés mellett. 1 TB sok felhasználó számára bőségesen elegendő kapacitás, így egy mSATA aljzatot tartalmazó notebookba egy ilyen SSD mellé már merevlemez sem kell feltétlenül, ami többek között jó hatással van a teljes gép fogyasztására is. Ezzel a notebookgyártók is tisztában vannak, így ma már nem is egy olyan masina van forgalomban, ahol a 2,5"-os meghajtóhelyet a jóval kisebb területet felemésztő mSATA váltotta fel. Mindez a mai, egyre kompaktabb kialakítást megkívánó ultrabookkorszakban egyáltalán nem meglepő lépés.

Sajnos az értékük nem, csak a méretük hasonló [+]

Egy szó mint száz, hosszútávon ezek a nagy kapacitású, de fizikailag rendkívül kis kialakítású SSD-k lehetnek a notebookmerevlemezek legfőbb kihívói, persze ehhez még szükség lesz egy igen masszív árcsökkenésre is. Az általunk tesztelt 1 TB-os Samsung 840 EVO mSATA SSD képességei, bár nagyon-nagyon tetszettek nekünk, de a jelenlegi 137 000 forint körüli ára már kevésbé nyerte el tetszésünket. Egyelőre csupán reménykedni tudunk abban, hogy ez az összeg folyamatosan csökkenő tendenciát fog mutatni, mellyel egyre többek számára válhat elérhető alternatívává a merevlemezt teljesen kiváltó, nagy kapacitású mSATA (vagy M.2) SSD.

Samsung SSD 840 EVO 1 TB mSATA SSD

A tesztelt Samsung SSD 840 EVO mSATA SSD-t a Samsung magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.