Aktív témák

• #22 #53172992 törölt tag

  2005-09-28 20:34:49 #22

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #53172992

  törölt tag

  Najó figyelj, nem tudom most mi bajod, de nyilván nyomós
  okod van rá, ha ennyire kivagy. Tényleg nem értem mit
  csinálhattam, nem tudok rájönni mit baszhattam el ennyire,
  de nagy dolog lehetett. Ettől függetlenül rosszulesett amit
  mondtál, és bocs hogy mondtam azt a koptatós dolgot, nem
  azért mondtam, hogy beleszóljak az életedbe, tudom, hogy
  semmi közöm a csajügyeidhez, nem gondoltam teljesen komolyan
  
  azt a dolgot. Ettől függetlenül, ha Az esett rosszul és
  amiatt haragszol rám ennyire, akkor bocsánatot kérek érte.
  Ha ezt vetted annak, hogy nem hagylak élni, vagy azt, hogy
  rádköszöntem vagy valami, akkor azt is sajnálom és komolyan
  mondom, nem ''ál''sajnálomok ezek meg ilyesmik. Úgy éreztem,
  hogy kezdünk tényleg jóbarátok lenni, és bánt, hogy most
  valamiért ennyire megharagudtál rám.
  
  Sajnálom, hogy ezzel valami véget ért, mert gondolom valami
  véget ért, ha ennyire drasztikus változtatásokra szántad
  magad. A neved is rosszul esik, nyilván érted mire utaltam,
  de bizonyára azt sem véletlen írtad át. Szóval, hogyha
  ezennel ennyi voltam neked, ennyit jelentettem, hogy
  valamivel ilyen gyorsan el tudtam cseszni, akkor csak
  szeretném megköszönni ezt a fél évet és hogy itt voltál nekem
  
  amikor szükségem volt rád. Köszönök mindent amit adtál, és
  mindazt az időt amit velem töltöttél. Soha nem fogom
  elfelejteni. Sokat jelentesz nekem, akármi történjék is, ha
  nem is szerelemmel szeretlek, de valami mással teljes
  szívemből.
  Köszönök mindent
  Detti
  puff.
  
  Én nem mindig voltam biztos benne hogy szeretsz.
  Tudod, hogy szerettelek, az is elég egyértelmű volt.
  Hónapokon át szerettelek teljes szívemből, és emlékszem,
  amikor a Máté azt mondta nekem, hogy össze akarsz velem
  jönni legszívesebben kiugrottam volna az ablakon, hogy
  tudjam igaz-e, mert annyira boldog voltam. Aztán teltek a
  napok...emlékszel arra az estére, tudom, hogy emlékszel.
  Kivoltam miattad, hogy csak vártam és vártam és habár úgy
  éreztem érzel valamit irántam nem történt semmi.
  
  A Dávid hirtelen lépett be az életembe, még hetekkel később
  is volt, hogy ha valami olyat csináltál, akkor egész éjszaka
  fentvoltam, mert gondolkodtam, hogy mi legyen most, mit
  csináljak. Mikor először mentünk ki gitározni és hazafelé
  meg akartad fogni a kezem, akkor az jutott eszembe, talán
  mégis akarsz valamit. De addigra már késő volt,
  elutasítottam, és reménykedtem benne, hogy ezzel a te
  részedről lezártam a dolgot. Jól tudom, hogy még Egyiptomban
  is írtam olyan levelet a Nikinek, amiben kétségbe voltam
  esve, hogy mit csináljak. Valahol még szerettelek, de bíztam
  benne, hogy te nem így vagy vele, nem akartam hogy te is
  átéld ugyanazt, amit én.
  
  Ezután megint jóidő eltelt és nagyon boldog voltam, mert nem
  mutattad jelét, hogy szeretnél. Örültem, hogy a te részedről
  én már csak egy lány vagyok a sok közül és így nem éreztem,
  hogy el kéne mondanom a Dávidot. Sokszor eszembe jutott,
  hogy elmesélem, de valami mindig visszatartott, mostmár
  tudom, mert akkor nem bíztam benned, tulajdonképpen
  semmilyen belső dolgot nem mondtam el neked.
  
  Amikor mégis elkezdtünk méylebben beszélgetni akkor megint
  nagyon örültem, hogy mostmár igazi barátok lehetünk, és hogy
  van valakim, akire mindig számíthatok. Viszont egyszer
  megsejtettem valamit, volt egy olyan érzésem, hogy talán nem
  csak barátságból vagy velem annyit...elkezdtem emlegetni a
  Dávidot, célozgattam rá, nem túl feltűnően, mert mondom, nem
  voltam biztos abban, hogy érzel valamit, és féltem, hogy mi
  lenne, ha elmondanám. Nem tudom mitől féltem, de nem mondtam
  el. Aztán kedden ugye találkoztunk és akkor világossá vált
  előttem, hogy mit érzel, kicsit dühös is voltam magamra,
  hogy biztos azért van, mert olyan közvetlen voltam és azt
  hihetted, hogy van valami. Ezért, ha nem kérdeztél volna rá,
  akkor este mindenképpen elmondtam volna, hogy van valakim.
  
  Megkérdezted, elmondtam. Nem láttam rajtad, hogy
  különösebben bántana, vagy meglepett volna, teljesen
  megnyugodtam, hogy akkor ezekszerint már rájöttél, vagy a
  Marcell elmondta, vagy valami ilyesmi. Szóval örültem, hogy
  nem bántottalak meg. Aztán tegnap este amikor rádköszöntem,
  éreztem, hogy valami nincs rendben. Írtad azt a bizonyos
  mondatot, amit tényleg nem gondoltam komolyan, csak amolyan
  nemistudom, hülyeségből mondtam, vagy ilyesmi.
  
  Nem gondoltam, hogy idáig fajul a dolog, hülye voltam
  belátom, meg kellett volna mondanom, de tudod bennem volt,
  hogy meddig is vártam arra, hogy köztünk legyen valami, és
  most, hogy végre ilyen jóban lettünk, kár lenne elmondani.
  Én azt hittem csak barátság. Lehet, hogy sokkal előbb is
  észrevehettem volna, hogy te többet érzel, de mindvégig
  teljes szívemből bíztam benne, hogy csak én éreztem így, és
  hogy neked nem kell bejárni az én utamat. Ha most előről
  kezdhetnénk elmondanám, mert én soha sem akartam, hogy ez
  legyen belőle, sosem akartalak emiatt elveszíteni.
  
  Lehet, hogy te sok lánnyal vagy közel ilyen jóban, vagy még
  sokkal jobban, ennek csak örülni tudok, szerencsés vagy.
  Nekem nincsenek igaz barátaim, csupán a Niki és te. Nekem
  igazi kincs egy ilyen barát, mert nem könnyen adom a fejem
  arra, hogy megosszam valakivel a belső dolgaimat. Szóval..
  
  Hogyha örökre leírtál, és már soha többé nem leszünk jóban,
  akkor meg tudom érteni. Hülye voltam, nagyot hibáztam,
  elismerem és hidd el, nem vagyok büszke rá. Jó okod volt rá,
  hogy meggyűlölj...vígasztalom magam azzal, hogy neked van
  igazad és tudom, hogy ez így van.
  De akkor is fáj, hogy vége. Fontos vagy nekem, és ezután is
  az leszel, de túlságosan szeretlek ahhoz, hogy most
  elkezdjem védeni magam. Nem éri meg...mit érnék el vele?
  Amit megtettem megtettem, már nem éri meg eltussolni.
  
  Mindig is azt vártad tőlem, hogy őszinte legyek. Hát most az
  voltam. Mindent úgy írtam le, ahogy történt, ahogy én akkor
  éreztem, semmilyen helyesbítés nincs benne, ami javíthatna a
  helyzetemen.
  
  Hogy mit teszel, az a te döntésed. Én nem haragszom rád,
  egyáltalán, nincs is miért. Se okom, se jogom nincs rá. Ha
  úgy döntesz, hogy végleg kitörölsz az életedből, nem mondom,
  hogy megértem és egyből elfelejtelek, de talán majd egyszer
  sikerül megértenem. Elfelejtenem téged nem, arra soha sem
  leszek képes, ahhoz túl mélyen vagy a szívemben, de
  megérteni talán egyszer megtudom majd...
  
  Detti
  paff
  
  Szia
  Tudom, azt írtam, hogy Dettid, meg hasonlók, de nemistudom.
  Nekem azok nem sokat jelentenek, engem senki se hív
  normálisan és én is több fiút szoktam csak úgy spontán
  ''édesem'' ''kisszivem'' ''drágám'' satöbbin hívni és lévén ők is
  ezt teszik fel sem tűnt.
  Az pedig, hogy aranyos vagyok? Hátnemtom...nekem ez is
  hétköznapi, teljesen átlagosan fogadtam azt is. Ha azt
  mondtad volna, hogy mittomén csodálatos vok akkor azt
  teljesen máshogy reagáltam volna le. De persze már mindegy,
  ez is csak egy a sok dolog közül amiről nem beszéltem neked.
  Mondom, én nem tudtam, bármily nehéz is elhinni, hogy te
  többre vágysz. Lévén előtte nem igazán mutattad jelét
  érdeklődésnek én úgy voltam vele, hogy akkor csak barátok
  vagyunk.
  És ismerem a szabad vagyok érzést, hidd el nekem. Mert
  3hónappal ezelőtt pontosan ugyanezt éreztem, akár elhiszed
  nekem, akár nem, éppen így éreztem én is, csak nem ilyen
  sokáig. Kevesebb ideig voltam bizonytalanságban, mert a Niki
  viszonylag hamar behozta a Dávidot az életembe.
  Nekem könnyebb volt talán, mint neked..nemtudom, de
  szerintem biztos. Jobb helyzetben voltam, mert nem a semmibe
  érkeztem a sok hónap után.
  Igazad van, nem gondoltam bele. Mert nem számítottam rá,
  hogy így érzel, hogy ennyire komoly a dolog. Szerettem volna
  jóbarátod lenni, miután már nem éreztem irántad többet ennél.
  Hogy miért tettem? Nemtudom. Nem tudok többet annál amit az
  előző levelemben leírtam...gondolkodtam már rajta, hidd el,
  de nem jutottam semmire. Nem tudom megmagyarázni...talán nem
  is lehet.
  
  Rendben van...akkorhát, keress meg, hogyha elérkezettnek
  érzed az időt és akkor talán sikerül megint egyenesbe
  jönnünk...én hiszek benne, és várni fogom a leveled.
  Detti
  hát igen........
  Köszönöm.....
  Így talán már jobb.
  jobb mint az utóbbi 1-2-3 hónap
  Alig sírtam..
  Viszlag.
  csak 3 napig.
  talán 5.
  de vége.
  és érzem, hogy a MAGAM URA VAGYOK!....És ez most még jó is...
  Vuck

Aktív témák