2. Fórumok
  3. Társadalom, közélet
  4. Vallás
Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #4414 Dalai Láma őstag ponix #4413
    Új Válasz #4414
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Dalai Láma

    őstag

    válasz ponix #4413 üzenetére

    Sok példáját láttam annak, hogy miként lehetünk közösség úgy is, ha különböző felekezetekhez tartozunk. Mások a szokásaink, vannak eltérések, mégis van közös pont, és képesek vagyunk ezt együtt megélni. Nem egy olyan eseményen vettem részt, ahol reformátusok, evangélikusok, katolikusok egységbe kovácsolódtak. Tisztában vagyunk a különbségekkel, de a közös megvan bennünk, és ez Jézus.

    Amiről beszélsz, az meg nem létezik. Egy ikerpár már a születése utáni pillanatokban is különbözik, sőt már előtte is. Az agyuk másképp strukturálódik. Az asztal egy elég általános dolog. De ahány ember, annyi féle képpen kódolja, mindenki egy kicsit más asztalra gondol a szó hallatán, amikor eltárolódik ez az információ az agyukban, akkor más-más mintázatban történik minden embernél. Más az agyunk huzalozása. Tökéletesen egyezőek ezért nem vagyunk, és nem is lehetünk. Ilyennek vagyunk teremtve.

    Az egység az anyaméhben elkezd osztódni, és csak osztódik, és osztódik. És így egy bonyolult szervezet jön létre a végén. Ebben minden sejt ugyanazt a célt szolgálja, de mindegyiknek más a szerepe, funkciója.

    Továbbá nem feltétlen megosztottság és különbségek vannak, hanem különböző szintek, fázisok. Egy gyerek és egy felnőtt között általában különbségek vannak a hitük terén. A hit is fejlődik, folyamatosan változik az ember élete alatt, és mindenki más szinten áll. Persze vannak megnevezett és definiált hitfázisok, de egy ilyen fázison belül is vannak alszintek.

    El kell jutni arra a szintre, hogy a mérföldes példád megvalósuljon. Erre törekszünk mind, de ezt nem könnyű elérni, nem egyik pillanatról a másikra következik be, és valakinek az is nagy előrelépés, ha nem rúg bele az éhezőbe. Mert mást hozott magával. De neki ez mégis hatalmas előrelépés, és lehet, hogy sokat kellett magában dolgoznia, hogy elérjen idáig. Másnak meg könnyen megy, hogy adjon egy tál levest.

    Szóval különbözőek vagyunk, különböző helyről jöttünk, és a tempónk is más. Ezért a fontos az, hogy rátaláljunk az útra, és azon haladjunk. De ennek a keretei sokfélék lehetnek. Katolikusként épp úgy lehet haladni az úton, mint reformátusként. A különbségek ellenére.

    ''Ugrott apósom, nagy régi sólyom, mindene az illegalitás''

  • #4418 kymco veterán ponix #4413
    Új Válasz #4418
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    kymco

    veterán

    válasz ponix #4413 üzenetére

    Péter története: Mk. 8,32-33
    Jézus nyíltan beszélt erről a dologról. Péter ekkor magához vonva őt meg akarta dorgálni;
    ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.”

    Szerintem a probléma túl van dimenzionálva, de persze ezzel nem azt mondom, hogy nem létezik.
    Nálunk semmi probléma nincs az ökumenizmussal, és ahol megfordulok általában ott sincs probléma. Az alap dolgokban egyetértünk, és vannak eltérőt radícióink, amik többnyire nem okoznak problémát.

    A gondot szvsz inkább az okozza, hogy mit tekintünk mi egyháznak. Az egyház része az az ember is, akinek semmiféle lelki kötődése nincs Istenhez, de jár alkalmakra és van véleménye a szomszéd település katolikus papjáról? Vagy reformátusnak tekinthető-e, aki csak épp azért esett be a templomba, mert meg akarja kereszteltetni a gyerekét, mert ezzel le tud a részéről mindent?
    Vagy kereszténynek tekinthető-e az az ember, aki meg akarja tartani Isten törvényeit erőből, és fogalma sincs arról, hogy mi a kegyelem?

    Gyülekezethez, eklézsiához, egyházhoz tartoznak-e a nem hívő, de "szimpatizáns", kultúrkeresztény emberek is?

    Ezek az igazi kérdések.

    Mert kereszténynek lenni szabadságot jelent és egyszerű az alapelve... szeress, és tégy, amit akarsz (Szent Ágoston), vagy bővebben: szeresd az Urat .... és szeresd felebarátodat. És ezt lehet eltérő vérmérséklettel, eltérő érzékenységgel, eltérő kulturális hatásokkal fűszerezve izgalmasan megélni.
    És ez egy életen keresztül zajló program. A hívő emberek nem tökéletesek. Számos történet van Isten lelkével teli bibliai személyekről, akik bizonyítják is egyben, hogy a Bilia emberábrázolása nem idealista. Mózesnek is gondjai akadtak indulataival, aminek a vége az lett, hogy nem lépett be az ígéret földjére, de a másik nagy bibliai személy Illés is pont egy hatalmas csoda megtapasztalása után roppan össze és gyengül meg annyira, hogy ezt a mai orvostudomány depressziónak is hívja. De a legeklatánsabb példa Dávid paráznasága és gyilkossága... A legnagyobb zsidó király, Krisztus előképe.....
    És érdemes elmélyedni a zsoltárokban... Jézus nyájában nem az a biztos, hogy a nyáj egyedei nem indulnak el időnként rossz irányba, sokkal inkább az, hogy Jézus utánuk megy....

    A teremtéstörténetben Isten ezt parancsolja az embernek a bűnbeesés előtt:
    1 Móz. 1,26
    És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
    Nem bűn uralkodni, ha ez kiegészül a másik két édeni paranccsal: az "őrizni" és "művelni" feladatokkal.

    És a bűnbeeséskor nem a magántulajdon vágya csábította az első asszonyt a tiltott gyümölcsre, hanem a kísértő azon mondata: olyanok lesztek, mint az Isten....

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák