Új hozzászólás Aktív témák

• #58791 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2021-11-07 16:43:16 #58791

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Midnight Mass

  Témájánál fogva érdekelt, hát megnéztem. Borzalmas írás, ami megöli az egész koncepciót.
  A színészek egész jók, az ötlet nagy potenciált rejt magában, a nyomasztó hangulat működik, ezek egyértelmű pozitívumok. Mindazonáltal sajnos ezer sebből vérzik el a széria:

  1. az író-rendező prekoncepciója agyonüti a témát, így érdekesből, érdektelenné válik. Ennek első sarokpontja, hogy a vámpír-mítoszt teljesen kiiktatja a történetből (elméleti síkon: senkiben fel sem sejlik a téma), miközben használja azt (gyakorlati síkon). Ez megteremti az első teológiai abszurditást elferdített narratívát létrehozva, ami kiegyensúlyozatlanná (elfogulttá) teszi az egészet.
  Az említetten túl is ignorálja a realitást, amikor a szigetet (melynek internet- és kompösszeköttetése is van a külvilággal) teljesen elszigetelt, ilyesmód "tudatlan homályzónává" tett helyszínként kezeli (miközben láthatjuk az órarendet, a tudós doktort, a "chatfüggő" sheriff- gyereket...). Ezáltal passzivitásba taszítja a karakterek javát ("tudatlan, terelt birkák"), miközben az aktív szereplők romlottak, és van még egy sor érdektelen kívülálló, akik túl sok játékidőt kapnak potyára (a rendőr, az ateista doki, az ateista "főhős"... csak lézengenek, de végül nem alakítanak semmit). Ez azért hiba, mert többen dicsérik a pap és az ateista közti diskurzusokat, amik valójában csak a felszínt kapargatják (pedig a rosszból vett ateista érv jó kiindulópont volt, csak aztán nem kezdett vele semmit az író), továbbá egy irányba húzza a megítélést (elfogultság).

  2. A párbeszédek és hosszú monológok(!) rettentő szájbarágósak, önismétlőek, ezért a sorozat sokszor unalomba fullad, így aztán a 7 rész kb. fele feleslegesnek hat (sokat veszít a lehetséges feszességéből).
  3. Borzalmas a ritmusa: a rejtély, a fenyegetettség túl hamar feltárul, aztán csak beszélnek róla, vagy "fel se veszik" (parlagon hever a dráma, a feszültség, és a sok kihagyott ziccer).
  Ha három bő egyórás epizódban - a sallangokat elhagyva - megoldja, akkor is jobb összképet kaphattunk volna.
  4. Következetlen misztikum: visszafiatalodás, fényérzékenység, stb. mozzanatok össze-vissza kezelése, valamint a csodák felszínes fogadtatása (pl. a dokinő anyja senkit nem ráz meg, csak a "forgatókönyv kérésére" a Greene-lányt - aminek aztán nem is lesz semmi tétje, hiszen korábban lángolt el a pasija... -, pedig a sheriffnek is jó bizonyíték lehetne, mikor a doki győzködni próbálja...), tök komolytalanná teszik a történetet (pongyolán megírt fércmű).

  5. Végül vissza a teológiai kisikláshoz (körbeér a gond). A sok apró hiba a lejáratni szándékozott hit eltorzult ábrázolásához vezet, aminek - ismétlem - szándékolt volta a vámpír-mítosz etikátlan alkalmazásában érhető tetten: a papról elhangzik, hogy sosem hagyta el a szigetet, de ez a képzése miatt, továbbá a később (tőle) elhangzott előélete, és a világ elérhetősége (net, filmek, akármi) révén is kizárja, hogy ne a vámpír=démon asszociáció, hanem egy erősen kifordult (vámpír=)angyal-értelmezés villanjon be a pásztornak. Aztán meg mindenki másnak... Ez nettó röhej, teljesen komolytalanná tesz minden rá épülő drámát, gondolatot.
  Ez tehát a konfliktus kiindulópontja. A pap angyalnak véli a vérivót és hazaviszi, hogy egy sajátos eszkatológiát valósítson meg: szektásodás/eltérülés nyitánya. Ennek kibontásához megannyi érvet, idézetet, tervszerű lépést használnak fel a karakterek, amik lebuktatják a szándékot: amikor tudatosan vagy tudattalanul is prekoncepciók mentén válogatunk a koherens egészből, az az egzegetika végét jelenti, ergo pusztán hamis narratívát építünk alapul véve egy adott művet, nem pedig megismerjük ezt a művet. A pap, a jobbkeze (Bev), majd a többi segítője így járnak el, ami létező jelenség ((ön)gyilkos szekták létesülésének előfeltétele), de ehhez teljesen rossz motívum a vámpír/"angyal", mert az eucharisztia kiforgatása (illetve torz szó szerinti értelmezése) felesleges e folyamat ábrázolásához - hacsak nem bele kívánunk rúgni -, a fent említett hibák (pl. a mítosz elsumákolása, mint forgatókönyvi gát a karakterek számára) pedig önmagába a felvázolt dramaturgiába rondítanak bele: öngól.

  A szerző nyíltan hirdeti, hogy hívőből kiábrándult ateista lett, de ha a karaktereit (tudatlan birkák) vesszük alapul, adja magát, hogy a szerző maga sem egy hiteles teológus hívő, hanem csak "vallásos közegből kitért vallástalan" - ezt tudja tükrözni a széria is: logikai hibáktól hemzsegő felszínes vádirat, mely a szórakoztató faktort is mag alá gyűrte hibái révén.

  A koncepciót tömény, szórakoztató formában sokkal jobban hozta Philip K. Dick: A Rautavaara-eset című novellája 1980-ból... Ajánlom, az tényleg üt.

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák