Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • sebgutkopf

    őstag

    Vettem egy nagy levegőt a gépeléshez. Élménybeszámoló és tapasztalatok a sel-1670z obival.

    Az obit rendre 16, 24, 35, 50 és 70 mm állásokban 4, 5.6 és 8-as rekesszel próbáltam.

    Először a kevésbé vitatott dolgokkal kezdeném.
    Nálam mindig kiemelt szerepet kap a kontraszt és színek megítélése és az ezt nagyban gefolyásolja a CA. Ugyan ma a szoftveres korrekciók egyre jobbak a CA-ra, de egy eleve alacsonyabb aberrációról induló kép mégis más képé élményt ad. A CA-t általában a drága obik tudják normálisabban kezelni, így a 16-70-től itt jó teljesítményre számítottam, ezért is vártam ezt az obit. Meglepetést nem okoz az obi a gépben kikapcsolt korrekcióval profokáltam az obit. Kimondottan nehéz tetten érni a CA-t a képeken már 16mm se okoz gondot. A rekeszeléssel javul a helyzet dolgot azért nehéz értelmezni, mert már F4-en nyitva is nehéz tetten érni. Azt hozzátenném, hogy ez két élő dolog. Egyrészt dícséretes, hogy már nyitva is alig van, másrészt mondjuk az aktuális 1,8-ról induló sony fixek f4-re rekeszelve már szintén elég szokta kezelni a ca-t. Lényeg, hogy a CA nem olyan tényező, ami fotózásnál a blende választást befolyásolná. Tehát ez egy nagy piros pont.

    Vignettálás: 16mm-en nyitva egyértelműen tetten érhető. Az már ízlés és téma kérdése, hogy ki korrigálja ezt. Rekeszelve természetesen csökken f5,6-on és f8-on szemmel már nem egyértelműenen megállapítható a mértéke. Más látószögeken (24mm és fölfelé) a vignettálásról már nyitva se igazán érdemes beszélni. Itt is kijelenthető, hogy a blende megválasztását a fotózási helyzetnek megfelelően lehet beállítani, nem kell a képminőség javítása érdekében rekeszelni.

    Torzítás: Itt két látószöget emelnék ki, ami említést érdekel. Az egyik nem túl meglepő módon a 16mm-es álás, ahol hordózik az obi illetve a sarkok felé haladva párhuzamos vonalak esetén észre lehet venni az optikai korrekció hatását, amikor megtörik a hordózás a képet függölegesen 4 felé osztva a szélső negyedeknél. Tájképeknél ez nem lesz feltűnő. Ha valaki olyan perverz, hogy ilyen látószögön akarna perprózni (ki az a hü..e :D ) és utólag szoftveresen akarná korrigálni szerintem elég nehezen lehet. A másik érdekes látószög a 35mm, ahol és egyedül itt az obi már párna torzítést produkál (ACR-ben -2 korrekciós értékkel javítható). A többi látószöget nem említem, azok nem igazán nyújtanak érdekest témát a torzítás bekezdéshez.

    Most pedig jöjjön a sok port kavart élesség mumus téma:
    Megpróbáltam több irányból is megközelíteni a témát.
    Olvasni lehetett, hogy a rekeszelés az élesség tekintetben se hoz komoly változásokat. Ezt részben igazolni tudom. Ugyanis a kép legnagyobb része már teljesen nyitva is egyszerűen fogalmazva brutálisan éles. Ezen az élességen már nincs mit javítani. Vannak viszont a kritus pontos a képszélek és a sarkok. Ezekre esetében viszont túlzott azt állítani, hogy nem hoz változást a rekeszelés, mert a szélek (szélső 100 pixel tehát tényleg a széle) egyértelműen nekem f8-on a legélesebb és a sarkokban is tapasztalható javulás.
    Megnéztem, hogy a kép felületét, hogyan lehet élesség szempontjából több részre felosztani. Tehát ha a képet függőlegesen 8 egyenlő részre osztjuk, akkor a középső 4/8-ad részen az obi egyszerűen brutálisan karcol. Rekesztől függeltenül elképesztően éles, tehát magas a mérce. Ehhez képest ezen belső rész utáni 1/8-ad részre (mindkét oldalon) mondom azt, hogy "csak" jó éles, illetve ez a rész, ami rekeszelésre majdnem teljesen felzárkózik a brutális részhez. Ez után jön a két szélső 1/8-ad. A képet pixel peepelve itt látszik, hogy az előző két kategóriához képest észrevehetően lágyabb, de valójában ez a sima átlagos éles kategória. Rekeszelésre javul, de azt a karcosságot senki se várja el, mint amit a többi rész tud. Egyszerűen a kép nagy része egy olyan mércét állít fel, amit a széle már nem tud hozni.
    Ha kitérünk egészen az extrém sarkokba, tehát a sarkokban lévő 250x250 pixelt nézzük ott jobban megfigyelhető a lágyság. A sarkokat tovább feszegetve nyilván 16mm-en tud a legkevesebbet. Ezekre a sarkokra írják, hogy soha nem lehet addig rekeszelni, hogy olyan brutálisan karcoljon mint a közepe és ez igaz is, mindig lesz hátható különbség és tényleg lágyabb.

    Viszon nem szabad elszaladni mellette, hogy ennek mi a gyakorlati jelentősége és mi az, amiben valódi korlátot jelent. Először is ha valaki reprózni akar, azt semmiképpen se ezen obi 16mm-es állásában f4-en tegye, úgyis állványról dolgozik lehet rekeszelni. Illetve ahol a saroktól sarokig éles kép a lényeg ott nem szokás a sarkokba fontos részletet tenni, hanem úgy fotózzák, hogy legyen hely a croppolásnak.
    Ha valaki nagyon újító és úgy érzi, hogy a fotója úgy lesz az igazi, hogy a kép egyik 250x250 pixeles sarkába raka a legfontosabb részletet annak élességén sokat javít az, ha nem élességet állít és átkomponálja, hanem eleve a sarokban állítja élesre a képet, mert egyszeűen más lesz az eredmény. A kompozíciós szokások és szabályokból adódóan a gyakorlatban nehéz elképzelni, hogy mikor jelenthet valós korlátot a kép sarka, ami fontosabb lehet attól, hogy a kép mekkora felülete milyen éles tud lenni rekesztől függetlenül.
    Állok a kritikák elé, de én porténál még soha életemben nem tettem az alany szemét a sarokban, viszont ahol a szem van akár a harmadoló volaltól is szélebbre ott nagyon éles az obi. Ha tájképet készít valaki nem tudom mennyit számít ha a homogén kék ég mennyire éles (egyáltalán a sarokban lévő tárgy az élesség síkjában van-e)? Ellenben a kép szélén is lehet a fákat és a leveleket számolgatni.

    Örülök neki, hogy a rekeszt alapvetően a fótózási célnak megfelelően lehet használni és nem kötelező beállításnak a képminőség elfogadhatóra való javítása érdekében. Az átfogása nekem nagyon fekszik, ezért is akartam megvenni. A szívilága, kontrasztja a CA kezelése önmagáért beszél és én azért nem hagynám ki azt se, hogy a képfelület meghatározó részén milyen éles eredményt produkál. A nosztalgia miatt visszanéztem jó néhány képet, amiket még az oly 12-60 + e3-al lőttem, annak se borotva a sarka, ami amit lát az ember a képet az önmagáért beszél. Most úgy érzem ismét van egy remek átfogású jó képminőségű obim.
    A legjobb tapasztalatok nyilván még hátra vannak, amiket a való életben az utazásaim során fogok készíteni. Egyedül azt sajnálom, hogy nem volt meg ez az obi már 1,5 éve, nagyon sok helyen tudtam volna hasznát venni. Most pedig kezdődik vele az élet.

Új hozzászólás Aktív témák