Új hozzászólás Aktív témák

• #277 2xar tag Somatom #270

  Új Válasz 2018-02-18 13:12:22 #277

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  2xar

  tag

  válasz Somatom #270 üzenetére

  Hagyd: nem akarja/tudja megérteni, hogy az övétől eltérő álláspont/világszemlélet is létezik, ami legalább annyira jogos/helyes/etikus mint az övé. Szemellenzőt hord.

  Végigolvastam az itt folyó vitát, és nagyon sok érdekes érvet láttam. Ha megengeditek, én is hozzá teszem a magam 2 centjét forintját.

  Mind az "erkölcs" és mind a "jog", amire itt sokan hivatkoznak (és összemosnak, meg kevernek) a társadalom (ön)szabályozó mechanizmusai. A szabályozásra szükség van, máskülönben igazságtalanság, egyenlőtlenség, elégedetlenség, káosz, háború lesz. Ezt gondolom senkinek sem kell magyarázni.

  A szabályok pontos kialakításánál a szerzői jogviszonyok kérdésében két fő érdek áll szemben egymással:
  1. Az egyén érdeke: minél nagyobb jutalom, haszon szerzése az általa előállított javakból. Ez motivációt ad a kreatív, kitartó, kemény munkára, az egyén tudja, hogy a befektetett munkája majd busásan megtérül. Az általa alkotott szellemi javak pedig segítik a társadalom összességét is, ezért védi az ő szellemi termékét a szerzői jog. Hogy a haszont mind ő fölözhesse le, egy ideig. A befolyó javakat pedig akár további kutatásokra is fordíthatja. A szerzői jogvédelem tehát motivációt és lehetőséget ad az egyéni kreatív munkára.

  2. A társadalom érdeke végső soron az, hogy a kreatív javak ne csak megalkotva legyenek, de minél hamarabb széles körben elterjedjenek, mindenki hasznot húzzon belőlük.

  Ez azonban ellent mond az előző pontnak, ezért valahol meg kell húzni a határt a kettő között. Ráadásul a szellemi javak is rengeteg különböző kategóriába sorolhatóak, amikre már most is más-más szabályozás van. Sztem jogos is hogy máshol húzzuk meg a határt egy könyv szerzői jogainál, mint mondjuk az emberiséget potenciálisan (önmagától) megmentő tiszta és megújuló energiaforrások technológia kidolgozására. Mérlegelni kell minden esetben az egyén befektetett energiáját és az egész emberiségre gyakorolt potenciális hasznát.

  A Nyugati világban az elmúlt 1-2 évszázadban az egyensúly nagyon eltolódott az 1-es pont felé, annak köszönhetően, hogy a szabadalmakat/ szellemi javakat már nem egyének hozzák létre, hanem mamut-vállalatok, akik erős lobbitevékenységükkel elérték ezt. A nyugati világ ezidő alatt egyébként épp elhúzott fejlettségben a világ többi része mellett, de az megkérdőjelezhető, hogy az egyensúly ilyen eltolódása miatt, vagy annak ellenére (esetleg függetlenül) történt. Ugyanis láthatjuk bőven a negatív hatásait az 1-es pont túlsúlyának: monopol helyzetbe kerülő (majd elkényelmesedő, ellustuló) multik, szabadalmi troll cégek, a fejlődés szándékos lassítása.

  Ázsiában ugyanakkor megmaradt egy korábbi felfogás, ami szerint "a másolás nem lopás" (lásd: széljegyzet). Kína (és 70 évvel korábban Japán, 20 évvel ezelőtt Korea stb.) teljesen nyilvánvalóan ennek a filozófiának köszönhetően éri/érte be gazdagságban és élet-színvonalban a nyugati világot (aki még mindig azt hiszi, hogy "Kínában egy tál rizsért dolgoznak" - az hülye). Tehát náluk most bizonyítottan működik az, hogy teljesen a 2-es pont felé van tolva az egyensúly. A kérdés az, hogy mi történik, amikor végül ténylegesen beérik a Nyugatot és már nincs kiről másolni? Pontosan Japán és Korea példája azt mutatja, hogy akkor sincs baj, a lendületük nem áll meg, csak lassul. A technológia másolása nem egyszerű dolog, majdnem olyan nehéz mint újat kitalálni, így az addigi tapasztalataikat hasznosítva átállnak a fejlesztésre (is). Saját tapasztalatból tudom, hogy ez már folyamatban van náluk - a cég ahol dolgozom olyan sok-százezer dolláros berendezéseket rendel kínából, feltörekvő cégektől, amit az amerikai, nagynevű, hagyományosan világelső vállalat $1 millióért sem tudott elfogadható minőségben legyártani.

  De közben másolják saját magukat is, ami újat kitalálnak futótűzként elterjed a szakmában és mindenki azonnal fejlődik, nem csak az a cég aki kitalálta. Az eredeti kitaláló jutalma tehát nem 20-50-80 év monopol helyzet, hanem csupán 1-2-5 év helyzeti előny, míg a többiek a másoláson dolgoznak. Ennyi idő pedig túl rövid ahhoz, hogy elkényelmesedjen. Ha meg akarja tartani az előnyét, rá van kényszerülve, hogy fejlesszen és kitalálja a következő dobást amivel lépéselőnyben maradhat.

  Mindezek alapján az én véleményem az, hogy technológia fejlesztések terén a közjót hatékonyabban szolgálja az ha a 2-es pont felé toljuk az egyensúlyt. Valamint a szórakoztató és művészeti alkotásoknál is túl van tolva a határ (pl könyveknél 70 év a szerző halála után?!) és ráadásul folyamatosan emelik. de ahogy mondtam a különböző típusú szellemi javaknál más-más limit lehet reális.

  Széljegyzet: A szellemi javak elosztása nem zéró végösszegű játék. Az anyagi javak elosztása zéró végösszegű (10 hektár földterületből nem tudsz 20-at csinálni). A szellemi javak/ tudás az nem ilyen, a vetésforgótól az elektronikusan tárolt zenéig minden ami pusztán információ formájában tárolható, másolható. Anélkül juthat el újabb személyekhez, hogy valaki mástól elvennénk. Ez tehát egy hatalmas különbség az anyagi lopáshoz képest, és ezért a szellemi lopást nem szabad összemosni vele!

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák