Új hozzászólás Aktív témák

• #22 wolfman veterán

  Új Válasz 2012-07-16 07:41:15 #22

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  wolfman

  veterán

  Régebben én is sajnáltam teljes egészében a hajléktalanokat, hogy szegények kint vannak az utcán, nem segít nekik senki, mindenki lenézi őket, meg a rendőrök is csak cseszegetik mindet. Szóval szomorúság fogott el, ha láttam egy hajléktalant, hogy mi mindenen mehetett keresztül.

  Ez egészen addig volt így, míg 4 éve egyik nagyon jó cimborám itt (egy Békés megyei városban) rendőr nem lett. Meg is említettem neki, hogy engem zavar, hogy ennyi ember utcán van és hogysegítséget nem kapnak, ha csak belépnek valahova elzavarják őket stb. Akkor mondta nekem, hogy ez az érem azon fele amit látok, de emögött sok mocskos dolog is felgyülemlik. Igen sok segítséget kapnak a hajléktalanok, vannak lehetőségeik sokszor olyan amit el nem hinnénk és visszaélnek vele vagy lemondanak róla büszkeségből vagy ostobaságból.
  Ezek közül rendszeres az, hogy nem megy be a hajléktalan szállóra, mert ott nem lehet inni, vagy ha ivott akkor kivágják, így eleve be se megy, inkább iszik és csövezik az utcán fényes nappal! Az ital nagy úr! Inkább ázik, fázik, fagyoskodik, de neki inni kell!
  A másik amit említett, hogy akkoriban volt a térségben olyan lehetőség, hogy egy kisebb kertesházba beköltöztettek 5-6 érdemesebb hajléktalant akik munkával is rendelkeztek, hogy ezzel is segítsék a "felemelkedésüket". Annyi történt, hogy pár hónap alatt lelakták a házat, padlót felszedték felgyújtották, csempéket leverték, tapétát letépkedték, tetőről a cserepeket eladták stb stb. csak mert ennyire suttyók voltak. Víz, gáz minden volt rájuk pedig. Vissza is kerültek a szállóra.
  De nagyon sok hasonló történet van még a tarsojában, ami miatt nem sajnálja a hajléktalanokat.

  A Magyarországi helyzetet látva bizonyos hogy van olyan ember, család akik azért kerültek az utcára mert az élet elbánt velük legyenek bármilyen műveltek, de ezek az emberek akkor is fognak tartani egy szintet. A családi, lelki tragédiák az más leves, azokon rettenetesen nehéz túllépni (ahogyan említve is volt az írásban, hogy családja hunyt el).

  Én mai napig nem veszem ezeket az embereket egy kalap alá, de azért igen, többségben vannak akik a saját eszüknek, lustaságuknak köszönhetik a sorsukat.

  „Ami mérhető, mérd meg! Ami nem mérhető, tedd mérhetővé!” – Galileo Galilei

Új hozzászólás Aktív témák