Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz #16939776 #31 üzenetére

    Pár embernél van olyan dekk amit érdemes felújítani, de ha eddig álltak, akkor az is 20-40K rendbe rakni elektromossan.

    Sajnos inkább 50-80 eFt-ba kerül igényesen felújjíttatni a (z arra érdemes) kazettás deckeket.

    Van ugyan műanyag perselyes gumigörgő 2-3 eFt/db áron, de a jobb bronzperselyesekért elkérnek darabonként 6-9 eFt-ot is (a jobb magnókba ebből 2 db kell).

    Meghajtószíj szintén, egy magnóba való készlet szíj szintetikus gumiból 8-10 eFt, jó minőségű valódi gumiból viszont 16-20 eFt,

    Idler szintén 8-15 eFt.

    Aztán az a pár ember, aki képes arra, hogy ezeket beszerezze, berakja, a magnót beállítsa (szalagsebesség, fejek pozíciója, alapvető elektronikai jellemzők) szintén nem ingyen dolgozik a magnón 10-20 órát.

    Szóval manapság inkább megéri tip-top decket venni külföldről, mint itthon venni egy felújítandót, mert a felújítás az esetek többségében anyagi csőd.

    Nekem van vagy 15 nívós kazettás deckem, de a legeslegeslegszuperebbeken felül a többit nem éri meg felújíttatni :(

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz dabadab #146 üzenetére

    Dehogynem, teljesen biztos, hogy jelentősen romlott a felvétel minősége.

    Azért ezt a határozott kijelentést vitatnám :R

    Egy kazettára felvett jellel azok az időbeli változások tudnak csak történni, amik egy bármilyen mágneses jellel. Vagyis csökkent az elemi részecskék felmágnesezettsége (illetve az eredetileg nem felmágnesezett részecskékben növekszik a mágnesezettség), ami azt jelenti, hogy romlik a felvétel jel/zaj viszonya.

    Ez a szalag mágneses hordozójának anyagától függően jobban, vagy kevésbé hallható meg.

    Egy egyszerű vörösvasoxidos kazetta esetében előfordulhat, hogy a változás eléri a mindenki számára meghallható szintet. Viszont a 80-as években már bőven voltak jobb minőségű króm(helyettesítő), vagy metál részecskéket tartalmazó mágnesezhető réteggel gyártott kazettás szalagok, ezeken annyira kicsi a mágnesezettség változása, hogy nem hinném, hogy 10 emberből 1 is meg tudná különböztetni a 30 éves felvételt attól a felvételtől, amit ma készítenénk egy ugyanolyan kazettára, mint az eredeti 30 éves felvételt tartalmazó kazetta.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz #56474624 #154 üzenetére

    Mivel a LP-k lejátszásához használt hangszedők hangja messze-messze nagyobb tartományban szór, mint a DAC-ok hangja, ezért elég nehéz lenne olyan etalon DAC-ot találni, ami a lemezhallgatók nagyobb hányadánál ugyanúgy szólna, mint a saját hangszedőjük.

    A hangszedők (és a lemezjátszó futóművek, a hangkarok, lemezjátszó asztalok és az RIAA korrektorok) általában hosszas cserélgetés, válogatás, hallgatózás után válnak véglegessé a lemezhallgatóknál, ezért általában azt a hangot találják a legjobbnak, ami náluk szól. A legtöbb ilyen összeállításnak nincs is meg a saját DAC párja, a DAC-ok hangja az analóg rendszerek változatosságához képest viszonylag homogén.

    Szóval etalon DAC-ot ki lehet nevezni (többségi szavazással, természetesen), de az etalonnak kiválasztott DAC szinte biztosan nem úgy fog szólni, mint valakinek az analóg rendszere.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Kleroo #208 üzenetére

    beülök az épített finoman szóló rendszerem elé, akkor nem venném észre ha valaki sunyiban váltogatna kazetta és mondjuk csak egy sima 44/16 Flac között? :D

    Építettél kazettás magnót :F Minden tiszteletem a tied :R

    Komolyra fordítva a szót, minden technika esetében három generációnyi fejlődés után visszanézve a korábbi verzió mindig "hulladék".

    Az otthoni hangrögzítés tekintetében a kazettás magnók jelentették az áttörést, ez vitte el széles körben az emberek otthonába a hangrögzítés szabadságát, illetve ebből készült elterjedt hordozható verzió. Ebben a tekintetben forradalmi jelentősége volt a kazettának.

    A korlátai fénykorában is ismertek voltak, kis szélességű szalag, alacsony szalagsebesség, a szalagvezetés nem túl precíz, a kazettatest is deformálódhat, stb. stb.

    Az mindenestre biztos, hogy elmarad egy mai hangrögzítő eszköz képességeitől, de szerintem az elmaradás nem jelentős egy MP3 felvevőhöz képest. Mert a kazettás magnó mindig a "kistestvér" volt, aki magasabb minőségű felvételt akart készíteni, az szalagos magnóra készített felvételt, nem kazettásra. Ezért a kazettás magnót ma sem egy FLAC felvevőhöz/lejátszóhoz kell hasonlítani, hanem egy MP3 lejátszóhoz. Ahhoz képest pedig nem lehet a hangját "hulladéknak" nevezni :)

    A régi, analóg technikának van egy vitathatatlan elődje a digitális utódokkal szemben, az analóg technika a szemnek azért sokkal kellemesebb látványt nyújt :D

    Ezt nézed szívesebben este zenehallgatás közben, szolid hangulatvilágítás mellett?

    Vagy ezt?

    [ Szerkesztve ]

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    Tetszik az, hogy mindenki beírja, hogy ugyan sosem volt szalagos magnója, de azért biztos abban, hogy a szalagos magnó nem jó :C

    Nemrégen szervizeltettem a magnót, beállítás után megmérték az átviteli jellemzőket. A magnó 19 cm/s szalagsebességen, MAXELL XL-II szalaggal (ami egy krómdioxid jellegű szalagtípus), 28 Hz-től 32,5 kHz-ig terjedő frekvenciatartományban rögzít (66 dB jel/zaj viszony és 0,77 % THD mellett).

    A digitálisan feldolgozott zene frekvenciatartománya mennyi is ? :C

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Raymond #221 üzenetére

    Mivel a kérdés után van egy ilyen: :C , ezért gondolhatod, hogy tudom a választ.

    Biza a CD-kből digitálisan feldolgozott zene frekvencia tartomány jelentősen elmarad a szalagos magnó átviteli képességétől :R

    Tudom, most jönnek nagyokosok, akiket már megfertőzött a digititisz, és elmondják, hogy igen, de :DDD

    [ Szerkesztve ]

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Cifu #224 üzenetére

    A CD úgy kerül az asztalra, hogy egy tipikus digitális zenei lánc nagyrészt CD-ből, vagy CD-kből grabberelt WAV-ból (flac-ból, ape-ból) veszi a zenei forrást, ami 20 kHz-nál magasabb frekvenciájú hangokat nem tartalmaz.

    Egy tipikus analóg lánc hagyományos LP-ről veszi a zenei forrást, ami jócskán tartalmazhat (ha tisztán analóg módon készült el a felvétel) 20 kHz feletti frekvenciájú hangokat.

    Ezeket a 20 kHz feletti frekvenciájú hangokat egy wav, vagy egy mp3 állomány nem tartalmazza, de az analóg szalagos magnónval készült felvétel tartalmazza.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Ribi #226 üzenetére

    Már ne haragudj, de miért lenne a CD kihalóban?

    A legtöbb előadó ma is leginkább CD-n adja ki a zenéit, tehát aki zenét akar hallgatni, az a kedvenc előadóinak a zenei anyagát a legnagyobb valószínűséggel CD-n találja meg.

    Valóban létezik sokféle nagyfelbontású formátum, eléggé változó a valószínűsége annak, hogy az általad keresett zenét megtalálod-e nagyfelbontású verzióban.

    Aki zenét akar hallgatni, az CD-t hallgat (mert ott megtalálja azt a zenét, amit keres), aki a technikát akarja hallgatni, az nagyfelbontású formátumokról szedi a zenét (mert neki tök mindegy, hogy mit hallgat, csak legyen hi-res :) ).

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Bici #228 üzenetére

    A szalagos magnó a saját kategóriáján belül csúcs, de kérdéses, hogy a digitális technika csúcsán lévő eszközökkel érdemes-e összevetni, sosem állítottam olyat, hogy a szalagos magnó bármilyen létező digitális formátumnál jobb lenne.

    Korábban írtam, hogy a kazettás magnó az MP3 párja, a szalagos magnó pedig a tömörítés nélküli digitális kódolást tartalmazó formátumokkal van párban. Hogy a minősége mennyire jó, az kérdés, de 44/48 kHz mintavételű, 16 bites kódolású formátumoknál biztosan jobb.

    Van otthon SACD lejátszóm pár SACD lemezzel, szerintem azt a minőséget is tudja.

    Ettől függetlenül biztosan van olyan digitális formátum, ami jobban szól, de tartózkodom azoktól a formátumoktól, amiket csak számítógépen lehet lejátszani :K

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz dabadab #231 üzenetére

    1: Miért jó a 120 dB jel zaj viszony? Miért jó a 0,0000001 % THD? A zene hallgatásakor meglévő környezeti zaj sosem kisebb -90, -100 dB-nél tehát efelett kár hajszolni a jel/zaj viszony javítását. A legjobb elektrosztatikus fülhallgatók torzítása is %-os nagyságrendű (hangfalakról nem is beszélve), akkor mi értelme a THD ilyen leszorításának? A 20 kHz feletti hangokat nem halljuk ha ott vannak, de ha nincsenek ott, akkor a hiányukat megérezzük.

    2: A CD lejátszó DAC-járól hiába szeded le az aluláteresztő szűrőt, mert az ADC-n kötelezően rajta volt, hiszen csak így kerülhető ki a 44,1 kHz mintavételezési frekvenciából adódó probléma. Az LP-re készített felvétel során nincs ilyen kötelező szűrő, ha jó volt a master, akkor tényleg ott vannak a 20 kHz feletti hangok.

    3: Lásd 1.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Cifu #239 üzenetére

    A legtöbb előadó ma már mindenek előtt digitálisan értékesíti a zenéit (Spotify, iTunes, Amazon Music, stb.), az az elsődleges platform. A fizikai kiadás ma már másodlagos történet.

    Van arra valamiféle statisztika, hogy ezeken a forrásokon mennyi a nagyfelbontású formában hozzáférhető zenék aránya? Mert ha több, mint 50 %, akkor azt mondom, hogy igazad van. Ha viszont ennél kevesebb, akkor az általunk részletezett szempontból nem relevánsak ezek a források.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Cifu #246 üzenetére

    Ha nem halljuk, akkor hogy érezzük meg a hiányukat? :F

    Bizony, attól, hogy te nem hiszed, hogy a 20 kHz feletti hangok fontosak a zenehallgatásban, attól még ez tudományosan bebizonyított tény :K

    Hiába próbálod csűrni-csavarni, hogy de a nagy-felbontású zene, meg a minőség, ettől még a fizikai hanghordozóra ma már nem lehet azt mondani, hogy "leginkább arra adja ki a zenéit" a előadó / kiadó

    A kérdésem abból indult ki, hogy a hi-res anyagok aránya mennyi, nem a fizikai hordozóból. Az csak nem üzleti titok, hogy a kiadó, ahol te dolgozol, hányadában mekkora bevételt húz a hi-res és a nem hi-res anyagok értékesítéséből :F

    [ Szerkesztve ]

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Hieronymus #281 üzenetére

    Ha a vinyl tartalmazza a nagyon magas hangokat, az első lejátszáskor könyörtelenúl ki lesznek gyalulva a 20K MHz feletti magas hangok.

    Ez tévedés. Az úgynevezett Quadradisc hanglemezek (a quadrofon hangzást nyújtó vinyl nagylemezek) 40 kHz feletti összetevőket is tartalmaztak. A lejátszásukhoz úgynevezett bielliptikus csiszolású hangszedőtűkre volt szükség.

    Ezeknek a bielliptikus tűknek az volt a nagy trükkje, hogy a kialakításuk következtében nemhogy jobban terhelték volna a hanglemez barázdáit, hanem pont hogy negyedakkora felületi nyomással nehezedtek a műanyag barázdákra, vagyis egyáltalán nem károsították a hanglemezek barázdáit.

    Szóval nemhogy 20 kHz-s, de 45 kHz-s hang rögzítése és visszajátszása is lehetséges a hagyományos analóg nagylemezek esetében.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Hieronymus #313 üzenetére

    Ne haragudj, de te a fingot reszeled.

    Először azt mondtad, hogy a vinyl LP-ken nem lehet 20 kHz feletti hangot rögzíteni, mert az az első visszajátszás során megsemmisül.

    Erre (alátámasztó linkekkel) leírtam neked, hogy nemhogy 20 kHz, de 40 kHz feletti frekvenciát is lehet rögzíteni és a lejátszásukhoz használt eszköz deklaráltan nem semmisíti meg a barázdákban a rezgéseket kiváltó bordákat.

    Erre te közlöd, mégis neked van igazad, mert a 40 kHz feletti jel az nem közvetlen hang, hanem az a hangképzéshez szükséges információt tartalmazza :O

    Szóval kijelenthető, hogy nyakatekert okoskodásod ellenére (attól eltekintve, hogy a Quadradisk formátum nem lett kereskedelmileg sikeres termék), tényszerűen igaz, hogy:

    - egy vinyl LP-n lehet 40 kHz feletti frekvenciákat rögzíteni,

    - ezek a 40 kHz feletti frekvenciák sokszor visszajátszhatók a meglévő technikával (megfelelő csiszolású tűt tartalmazó hangszedővel).

    Szerintem az, hogy manapság 20 kHz feletti hangok nem nagyon vannak egy LP-n, az csak annak a következménye, hogy a masterek már általában digitális technikával készülnek, és ott pedig eleve levágják a 20 kHz feletti összetevőket.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz #00137984 #332 üzenetére

    Hát igen, sokan nemcsak ragaszkodnak a fizikai hanghordozókhoz, hanem értéknek is tekintik őket :)

    Minden hátrányuk ellenére az otthoni zenehallgatásnál ragaszkodom az analóg hanghordozókhoz, nekem is van sok 26 cm-es magnószalagom, még sokkal több 18 cm-es magnószalagom, még sokkal több kazettám (ebből többszáz üres is van), meg persze van jópár hanglemezem is. Nyilván megvan hozzájuk a megfelelő mennyiségű lejátszóeszköz is :K

    Nyilván ez nem praktikus, ha valaki örököl az őseitől egy NAS lejátszót de nem kell neki, akkor kidobja a szemeteskukába. Az én örököseimnek viszont majd konténert kell rendelni, ha meg akarnak szabadulni a cuccoktól :P

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Hieronymus #335 üzenetére

    Amint kipörög a technológiát aktívan használó utolsó generáció, közel nullára fog zuhanni ezen relikviák értéke.
    Ez megtörtént a porcelánokkal, bélyegekkel, rádió készülékkel,... Mára közel sem érnek annyit, mint néhány évtizede. Több termékcsoportnak nulla az értéke.

    Örököltem többszáz db. régi elsőkiadású bélyeget (névértékben 20 fillértől 5 Ft-ig terjedő névértékű bélyegek voltak), amik egy borítékra voltak felragasztva és a boríték meg a bélyeg a bélyeg kiadásának a napján egy dátumos postabélyegzővel volt lepecsételve.

    Elvittem egy bélyeg szaküzletbe, ahol a fickó nagyjából végignézte őket, de semmi érdeklődést sem mutatott a dolog iránt, de a tisztesség kedvéért azt mondta, hogy a névértéken megveszi őket (mondjuk ~500 Ft lett volna a vételár).

    Nem hagytam ott, hanem hazavittem, leraktam az asztalra. Pár nappal később járt nálam egy ismerősöm, meglátta a borítékokat, elkezdte nézegetni. Egyszercsak azt mondja, hogy de érdekes, erre a borítékra az édesanyja születésének a dátuma van bélyegezve, eladnám-e neki a borítékot, adna érte 500 Ft-ot, remek ajándék lesz születésnapra.

    TADAMMM

    Mondtam neki, hogy ingyen az övé a boríték, az ötletért cserébe :R

    A lényeg az, hogy a bélyeggyűjtői szempontból értéktelen, borítékra ragasztott, lepecsételt bélyegeket a bélyeggyűjtői ár kb. száz-százötvenszereséért pár hónap alatt eladogattam :K

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Cs1csó #349 üzenetére

    A cikkben írtak eleve a zenehallgatók 0,1 %-át érdeklik :D

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Cs1csó #366 üzenetére

    A hétvégén egy nosztalgiázós találkozón voltam. Aki a zenei hátteret szokta biztosítani, az nem ért rá, ezért nekem szóltak, hogy gondoskodjak a zenéről.

    Vittem erősítőt, meg hangfalakat és a szokásos laptopról szóló zene mellé vittem egy klasszikus kazettás magnót, meg kazettákat.

    Kiraktam a magnót, pár "hozzáértő" rögtön fikázni kezdte, hogy mit akarok ezzel régi a vacakkal, szép, szép, de ez egy halott technika, ez már nem úgy szól, ahogy manapság elvárt.

    Aztán, amikor elkezdett szólni a zene, akkor egy idő után többen is visszajöttek és szóltak, hogy bizony nem gondolták volna, hogy ez a régi technika ilyen nagyot tud szólni :)

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

  • Donki Hóte

    veterán

    válasz Imilenni #382 üzenetére

    Az általad idézett hsz-ben a walkmanekről beszéltek, azok közül mind hordozható volt.

    Azt azért el kell mondani, hogy szép dolog a nosztalgia, jó dolog életben tartani a kazettás technikát, de ha valahol tényleg eljárt felette az idő, az a walkmanek területe. A hanghordozó túl terjedelmes, 10 óra zenéhez kell 10 kazetta, az se nem kicsi, se nem könnyű.

    Szóval utazás közbeni zenehallgatáshoz nagy kazetta fan létemre is inkább egy MP3 lejátszót javaslok.

    Minden jó, ha a vége jó. Ha nem jó, akkor még nincs vége.

Új hozzászólás Aktív témák