Új hozzászólás Aktív témák

• #37 BloodRay veterán szp1 #36

  Új Válasz 2010-02-11 20:52:57 #37

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BloodRay

  veterán

  válasz szp1 #36 üzenetére

  Jól tudod, bár a gyakorlatban nem jön ki ez az extra kicsi(így extra jó) válaszidő, a frissítés miatt.
  Mondjuk a válaszidő tényleg nem a frissítés értékéből jön.
  50Hz-es, 100Hz-es készülékek között is eltérő válaszidejűek vannak.

  "A gép pentium 4-es. Mit mondjak még róla?! Leírom mégegyszer. PENTIUM 4." -► Henky83

• #53 dabadab titán szp1 #36

  Új Válasz 2010-02-11 23:06:46 #53

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  dabadab

  titán

  válasz szp1 #36 üzenetére

  Ez elég nagy téma, de lássuk

  A válaszidő alapvetően két tényezőből adódik össze: egyrészt időbe telik, amig a megváltozott pixelinformáció eljut magához a pixelhez, aztán meg időbe telik, amíg a pixel ténylegesen meg is változtatja a színét.

  Lássuk:

  Kezdetben vala a CRT, ami úgy működött, hogy egy ionsugár másodpercenként 25-ször végigment a képernyőn lévő foszforon: amikor a sugár a foszforhoz ért, az felvillant, majd szépen lassan elhalványult. A foszfor "gyorsaságát" (hogy milyen gyorsan halványuljon el) gondosan be kellett lőni: ha túl gyorsan, akkor zavaróan villog a kép, ha meg túl lassan, akkor a világos-sötét átmenet túl lassú lesz - az egyensúly mondjuk az adottságok miatt azt jelentette, hogy a kép villogott és a sötét háttér előtt mozgó világos képek meg szép csóvát húztak maguk után.
  Ennek a megoldására találták ki a 100 Hz-et, ami azt jelentette, hogy az elektronsugár másodpercenként százszor rohant végig a képen, így jóval gyorsabb foszfort lehetett alkalmazni, csökkent a villódzás meg az utánhúzás is.
  Most egy bátor ugrással a plazmáknál termünk, mert azok is kb ugyanúgy mükődnek, mint a CRT-k, csak itt nem egy darab elektronsugár rohan körbe, hanem minden egyes pixelnek van saját gázplazmája, ami termeli az elektronokat, ami aztán villogtatja a foszfort.
  Itt megint turbóztak egyet a dolgon, "hagyományos" plazmák 480 Hz-en, a menőbbek meg 600 Hz-en villogtatják a pixeleket, így még gyorsabb lehet a foszfor.
  Aztán persze ott vannak az LCD-k, ott eleinte (legalábbis a TV-knél) fixen másodpercenként 60-szor közölték a pixelekkel, hogy milyen színük legyen, mire a kvarckristályok szépen, nyugisan átrendeződgettek, ennek az eredményét mindenki ismeri, a gyors mozgások elmosódtak, a piros versenyautó meg akár három-négy példányban is látszódott.

  Na, most értünk el ahhoz a részhez, ami némileg értelmetlenné teszi az előzőeket, vagyis hogy hogyan mérjük a válaszidőt. Erre az a megdöbbentő válasz, hogy "ahogy akarjuk".
  Van ugyan egy VESA szabvány, ami a fekete-fehér-fekete átmenetet méri, de ezt senki sem használja, LCD gyártók előszeretettel adják meg a szürke-szürke átmenetet, ami kb a PMPO hitelességével bír (nagyon vicces, ahogy az állítólag 6 ms-es panelen három példányban látszik a kisautó, vagyis a valós reakcióideje bőven 30 ms felett van), meg amúgy is, általában mindenki a neki legkedvezőbb számot adja meg. A plazmások valószínűleg a fekete-fehér átmenet idejét írják, mert az tényleg baromi gyors, ellentétben a fehér-fekete átmenettel, ami már nem annyira.

  Hát, ennyit akartam mondani, köszönöm, leülök magamtól is.

  [ Szerkesztve ]

  DRM is theft

Új hozzászólás Aktív témák