Új hozzászólás Aktív témák

• #3 Carlytoo aktív tag #90088192 #2

  Új Válasz 2019-08-29 14:13:47 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Carlytoo

  aktív tag

  válasz #90088192 #2 üzenetére

  Hagynának dolgozni? Nem gondolod, hogy egy kicsit sokat vársz el?

  "No sacrifice is too great, no treachery too small" - Inquisitor Horst

• #9 Aprósólyom addikt #90088192 #1

  Új Válasz 2019-08-31 16:28:43 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Aprósólyom

  addikt

  válasz #90088192 #1 üzenetére

  Egyszer voltam egy 2 napos értékesítési tréningen. Levezettük, hogy a motiváció legalacsonyabb minőségi szintje az anyagi motiváció. A pénz közvetetten sem ösztönöz a tanulásra, fejlődésre, a munkahelyi csapat és/vagy ügyfél-kommunikációban mint az a belső motiváció, hogy a lehető legjobban akarom csinálni, amivel épp foglalkozok. Viszont ha fojtogat az anyagi légkör, akkor az igencsak személyiségpróbáló.
  Más trénertől azt hallottam, hogy nem hisz abban, hogy anyagi juttatásokkal a belső motiváción lehet változtatni. Persze, ha a belső motiváció a minél több pénzkeresés, akkor működik. Nem mindenki vár többet az élettől mint a pénz és a rajta megvásárolható javak.
  Szóba került az állami munkáltató és a versenyszféra. Azoktól az állami alkalmazottaktól, amiket eddig hallottam vagy amit én láttam, nincsen az a pénz, amiért állami alkalmazásba állnék, mert pár nap alatt összetörnék a motivációmat és bepanaszolnék egy-két felettest felsőbb szintekre... Saját magam utáltatnám ki abból a mocsárból, ha nem tartanám a szám az ostoba, értelmetlen folyamatok és etikailag erősen vitatható események miatt...

  Jevons paradox

• #11 Aprósólyom addikt #90088192 #10

  Új Válasz 2019-09-01 07:37:58 #11

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Aprósólyom

  addikt

  válasz #90088192 #10 üzenetére

  Hát igen... Ha nem mindennapi anyagi biztonság fenyeget, akkor már sokkal esélyesebb, hogy minden más töri össze a motivációt és a munkamorált, nem az, hogy többet szeretnénk keresni. Persze, ha hosszú távra tervezünk, az is fontos, mert előbb vagy utóbb mindenki saját ingatlant szeretne, de mikor bemegyünk a munkahelyre és eltöltjük ott a munkaidőt nem az motivál, hogy még 1-2 óra van hátra, a munkaidőből, akkor az hány ezer forint még nekünk, hanem hogy mennyire érzem jól magam a feladatban, azt értékesnek előremutatónak, szükségesnek látom-e, és, hogy milyen a munkakörnyezet minősége (legyen az egy kényelmetlen szék vagy idegesítő kolléga/főnök).
  Szerintem sokkal fontosabb, hogy minden szempontból olyan munkahelyen legyünk amivel azonosulni tudunk, értékesnek véljük azt amit csinálunk és csak tényleg másodsorba helyezzük a fizetést. Én ebből a szempontból gondolkodom. Persze, ha a főnök kihasználja ezt a belső motivációt és emiatt taktikázik és nem adja meg azt a fizetést, ami kijárna, azt is ott kell hagyni.
  Szerintem a magyar munkavállalói kultúrában túl nagy az ilyen irányú megalkuvás, mert nagyon félnek az anyagi létbizonytalanságtól. Miközben az egész gazdaság érdeke, hogy mindenki fizetési növekedjen, ami a belső pénzforgalmat és gazdaságot is növelné.

  Na, de túl messzire mentem a helyzetedtől. Nem irigyellek. Én mérnökként végeztem, de azt kell mondjam, hogy a gyakorlati, praktikus gondolkodást nem kifejezetten a felsőfokú képzés miatt szerezzük meg, sőt... Inkább a gyakorlatban, egy okosabb és/vagy tapasztaltabb kollégától vagy eleve olyan a gondolkodási mechanizmusunk. És ebben az sem alapvető szempont, hogy az a kolléga alacsonyabb vagy magasabb végzettséggel rendelkezik.

  Én ma már nem nagyon tudnám elképzelni, hogy tovább ott maradnék egy olyan helyzetben, amit megértettem a leírásodból, ha a változásra nem tudok hatni jelentősen pár hónapon belül. Ez akkor gáz, ha a környéken nem nagyon van alternatíva, de akkor meg lehet a költözési lehetőséget nem zárán ki, attól függ merre válthatnék tovább.

  Jevons paradox

• #13 Aprósólyom addikt #90088192 #12

  Új Válasz 2019-09-01 16:44:42 #13

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Aprósólyom

  addikt

  válasz #90088192 #12 üzenetére

  Van egy sejtésem, hogy ha ki is neveted, elvicceled ezeket a helyzeteket a tudatalatti érzelmeid attól még nem oldódnak fel, mert olvasva téged, azért érzékeny vagy a morál minőségére, szintjére. Ezért is merül fel benne a a váltás lehetősége gondolatilag, de nem vagy biztos magadban, hiszen a tudatos szinteden kinevetted a helyzetet, hogy legalább valahogy próbáld kezelni valahogy a helyzetet, ha máshogy nem megy. De ha valójában nem lehet feloldani az újra és újra felmerülő ugyan olyan feszültségeket, akkor győznie kell a belső, tudatalattinak, különben be fogsz golyózni.
  Mennyire fedi a sejtésem a valóságot?

  Jevons paradox

• #15 Carlytoo aktív tag #90088192 #14

  Új Válasz 2019-09-02 14:41:59 #15

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Carlytoo

  aktív tag

  válasz #90088192 #14 üzenetére

  Érdekes eszmefuttatásod van. Utólagos engedelmeddel kielemztelek, mint jártas a pszichológiában (tanultam). Javaslom minél előbb a jelenlegi környezetedből való elmozdulást. Hosszú távon megoldja, majd a jelenlegi belső feszültségedet.

  [ Szerkesztve ]

  "No sacrifice is too great, no treachery too small" - Inquisitor Horst

Új hozzászólás Aktív témák