Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • jézusom

    addikt

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Sajnálom.
    Én se tudok sajnos használható választ adni. Én biztos egész nap vele lennék, és figyelném a jeleket, hogy döntést tudjak hozni :(

  • notika77

    senior tag

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Jó eséllyel álmában fullad meg, mint édesanyám. Fel sem ébredt, nem szenvedett, de előtte azért többször fulladozott és sokat köhögött.
    Ilyen esetekben a "jó gazda" felelőssége, mikor legyen vége. Rábízhatod az orvosra is, aki ha tisztességes, akkor sokkal hamarabb mondja majd, hogy itt az idő, mint ahogy azt te érzed, de sajnos van olyan orvos is, aki csak a pénztárcádat látja. Ez egy kemény próbája annak, hogy hogyan viszonyulsz a kutyádhoz, az élethez, mit engedhetsz meg magadnak anyagilag és mit hiszel magadról, hogy később mennyire tudsz együtt élni azzal, hogy "mi lett volna ha". Sajnálom

  • j.bravo

    addikt

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Ez nagyon nehéz, és sajnos sosem lesz könnyebb :( előző kutyánknál minden apró pozitív jelbe belekapaszkodtunk, tápláltuk a reményt, hogy jobban lesz. Utólag látva korábban el kellett volna engednünk - de amikor a kérdés épp aktuális, az ember nehezen veszi rá hogy “ne legyen önző” és nyújtsa meg az életet akkor is amikor a kutyának már nem jó, mert a másik oldalon meg az van hogy szükségtelenül megrövidíteni se akarja :(
    Vsz. megkérdezném a dokit, hogy a hasonló korú és állapotú kutyák mekkora részének segít a gyógyszer; hoz-e életminőségjavulást.
    Ha van rá lehetőség, esetleg másik doki, vagy specialista véleményét is kikérném.

    Ha a diagnózis teljesen biztos, akkor a kutya életminőségét figyelném árgus szemekkel.

    Kitartást, és (reméljük, megis lehet) jobbulást kívánunk!

    [ Szerkesztve ]

    Whatever.

  • Yamahás

    junior tag

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Csak arra ne gondolj sosem,hogy te nem tettél mindent meg érte....
    4 Westie ktyánk volt. 1.5 éve lett daganatos az egyik, nem írom le az egészet mert hosszú lenne. Az utolsó nap felnyitották,és akkor derült ki teljesen. Felhívott az orvos,elmondta mi a helyzet,és mit javasol. Úgy döntöttünk,hogy az altatásból már ne ébressze fel.... :-(
    Most márciusban,ugyanez a másikkal,csak nála 1 nap alatt lezajlott. Reggel agyvérzést kapott, éjszaka már el kellett altatni... :-(
    Szerencsére még van 2, Ők "még" csak 10 évesek. :)
    Mai napig nem bántam meg,hogy így döntöttünk, rossz volt látni,ahogy szenvednek,de most is könnyes a szemem... (54 vagyok,férfi,nem szégyenlem)
    Így ültem végig 2 hétig vele az infúziókat,azóta már nem evett, az utolsó napig...
    Már megbántam,és egyáltalán nem a pénz miatt...
    Szóval ami a kutyának jó!!!

  • Dorian

    félisten

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Nagyon sajnálom. :( Azt gondolom, hogy amíg láthatólag jól érzi magát, addig semmiképpen nem kell altatással foglalkozni, majd akkor, ha szenved. Kicsit más, de nekem tengerimalacom járt pont ugyanígy. Ott azt mondta a doki, hogy ilyen estben nem úgy kell elképzelni, hogy órákig agonizál és kapkod levegőért, meg ilyesmi, hanem a tüdőben kevés lesz az oxigén, és sok a CO2, ettől elalszik és nem ébred fel. Így is történt.

    Én 1,5 éve, tavaly februárban temettem el az egyik kutyám, egyszercsak fejtől lefelé megbénult, csigolya-probléma. A nyaki csigolyánál ez nagyon kockázatos műtét, de persze, próbáljuk meg. Vittem előtte MR vizsgálatra, mentünk az állatkórházba, ott már készen állt a stáb. Aztán a doki meglátta az MR-t: ezen kívül is 5 súlyos, külön műtendő, külön rehabilitálandó gerinc probléma + légcsőszűkület + lépben daganat. Mondta, h ő szívesen megműti, hiszen az neki sok pénz, de nem ezt kell javasolnia a továbbiak miatt. Úgy döntöttünk, hogy ettől a tortúrától megkíméljük. Az eszemmel tudom, hogy jól döntöttünk, de mai napig bánt a dolog. Az akkor 3 éves fiamat is nagyon megviselte, hiszen családtag volt.
    Éppen ma álmodtam vele, hogy visszajött. Játszottunk, simogattam, aztán mondta, h most már mennie kell. Erre álmomban elbőgtem magam és felébredtem.

    A másik kutyánk meg múlt héten bezabált a lepotyogó ringlóból és orvoshoz kellett vinni. Röntgenen nem volt elakadt mag (csak brutál mennyiségű bélgáz), viszont megmutatott egy brutális veleszületett ékcsigolya-torlódást. Valamikor biztos, hogy le fog bénulni. :( A műtét pedig kevés eséllyel kecsegtet. Szerencsére nála ez viszonylag alsó részen van, így a legrosszabb esetben kap két hátsó kereket. Bár amennyire mozgékony kutya, nehezen viseli majd...

    [ Szerkesztve ]

    Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!

  • bnorci71

    addikt

    válasz fojtviki #35994 üzenetére

    Az előző berninket 1-1,5évig gyógyszereztük a csípője kezdett szar lenni, volt, hogy alig bírt felállni, de nem láttuk hogy szenvedne, aztán karácsony előtt 2 nappal színházból jöttünk haza és kint feküdt az udvar közepén az esőn .....átöltöztem, hogy kimegyek és fedett helyre viszem. Mire kiértem valahogy csak feltápászkodott és elvonult a házikójába, akkor eldöntöttük reggel hívjuk az állatorvost. 11éves volt a szenvedést nincs értelme tovább odázni.
    Neked kel döntened nem egyszerű és fájdalmas döntés.

    "If in doubt, flat out!" "Straight roads are for fast cars, turns are for fast drivers"

Új hozzászólás Aktív témák