Keresés

Hirdetés

Aktív témák

  • Rover623

    félisten

    válasz Petyka3 #148 üzenetére

    Marantz és Denon ehhez túl finom...yamaha és Pio hasonlóan ''kemények''...
    De ezt nem lehet így eldönteni...lehetőleg meg kell hallgatni a párosításokat...
    Én a Denon-t (karakterében hasonlít a régi Technics-ekre és a Technics+Jamo régen jó páros volt) vagy a Yamahát javaslom...

    A kettős erősítés pedig nem egészen erről szól...:DDD
    Most elmék, oszt rendberakom a házam táját, de 1 óra múlva visszagyüvök, és belebonyolódok...:DD

    primus inter pares

  • Rover623

    félisten

    válasz Petyka3 #148 üzenetére

    Nos...

    Alapfelállás: 1 végfok >> 1 komplett hangfal

    A hangfal többféle lehet...
    - ''egy utas''...egyetlen szélessávú hangszóró...vagy több, sorosan, párhuzamosan vagy kombináltan kötve a nagyobb hangerő kedvéért. Egy vagy két hangszóróval olcsó ''HiFi'' vagy PC körüli megoldás, sok hangszóróval régebben tér- vagy teremhangosítás...
    Az erősítő felé viszonylag egyszerű, könnyű terhelés...szóba sem jön a kettős erősítés.
    A közhiedelemmel ellentétben ez a megoldás is szólhat jól! Főleg PC-k mellé szánt 2.1-es rendszerekben előszeretettel alkalmazzák az egy hangszórós dobozokat...hiszen olcsón előállítható. A hangfal hasznos frekvenciatartománya szinte magától kialakul: az általában kisméretű (max. 8-10cm)-es hangszóró az igazán mély frekvenciákat nem tudja lesugározni, ezt a szubláda teszi meg helyette...
    Gyártható azonban igazán jó minőségű audiofil szélessávú hangszóró is, de ez roppant ritka és drága!

    - ''több utas''...min. 2 hangszóró. Az egyik közvetlenül terheli az erősítő kimenetét, a másik (vagy a többiek) pedig ezzel párhuzamosan vannak kötve, de a klasszikus értelemben vett keresztváltó (hangváltó) helyett mindösszesen egyetlen sorba kötött kondenzátorral vannak leválasztva a fő (mély) sugárzóról. A kondenzátor értékének helyes megválasztásával elérhető hogy az utána kötött hangszóró ne kapja meg az alacsonyfrekvenciás jelet, a magasabb frekvenciákat pedig a mélysugárzó a felépítéséből adódóan nem tudja kiköhögni. Máris kész az ideális hangfal...minden hangszóró a neki ''fekvő'' tartományban zenél...:C
    Persze nem ilyen egyszerű a dolog. A ''keresztváltási'' frekvencia egy ilyen esetben nem határozható meg egyértelműen...az impedanciaviszonyok időnként roppant kellemetlenek az erősítő szempontjából. Nem lehet fázis és futásidőkorrekciókat megvalósítani a hangszórók között.
    Előnye a nagy hatásfok, és az hogy a hangszórók preciz válogatásával, hangolásával igen szép és tiszta hangkép érhető el, hiszen a hangszórókon kívül szinte semmilyen alkatrész nem zavar be...:C
    Ha viszont csak a spórolás okán terveznek így egy hangfalat, akkor siralmas lesz az eredmény...és sajnos ez a gyakoribb...:(
    Jellemzően ilyen felépítésűek a 2-3-4:Y utas autóhangszórók és a kommersz mikro-mini hifi rendszerek, valamint a PC-s házimozi sugárzók...ezeknél sincs lehetőség a kettős erősítésre...nem készítik fel őket erre: egyetlen pár csatlakozón keresztül várják a muzsikát.
    Házilagos módszerekkel megoldható de sok haszna nincsen, általában a felhasznált anyagok minősége olyan sokat ront a hangon, hogy nem éri meg a befektetett munka.
    Vannak kivételek itt is: van néhány cég, amelyek nagy hangsúlyt fektetnek a tiszta hangzásra, a jó impulzusátvitelre...a ''gyors'' hangzásra. Ez a felépítés pedig kedvez a tranziens jelek átvitelének, nincsenek felesleges rezgőkörök amik elkenhetnék őket.
    Élvezet ilyen hangfalakon pengetett hangszereket, ütős hangszereket hallgatni...:C
    Ezek között már előfordulnak olyanok, amiket felkészítettek a kettős erősítésre.


    - ''több utas'' rendszer...min. 2 hangszóró és ''igazi'' keresztváltó. Ebben a rendszerben az egyes hangszórók a bejövő jelből csak a nekik ''szóló'' sávot kapják meg. Esetenként igen bonyolult szűrőáramkörökön keresztül, impedanciaillesztő kapcsolásokon át, fázistoló tagok közbeiktatásával.
    Nagyon jó és nagyon rossz hangfalakat lehet így alkotni...:DDD
    Egy jó keresztváltóval ki lehet korrigálni az egyes hangszórók frekvenciaátviteli fogyatékosságait, össze lehet hangolni az eltérő érzékenységű hangszórókat (pl. a nyomókamrás magassugárzók sokkal érzékenyebbek a hagyományos dinamikus hangszóróknál), el lehet érni hogy a több hangszóróból valóban egy időben induljon el a hallgató füle felé a hang (bár szerencsére erről egyre inkább leszoknak a gyártók, inkább bonyolult módon megtörve a hangfal előlapját fizikailag tologatják el egymáshoz képest a hangszórókat:C), stb.
    Természetesen egy ilyen bonyolult áramkörcsomag komoly veszteségeket jelent, és elég nehéz terhelés egy végfoknak.

    És itt jön be a képbe a kettős erősítés!!!!

    Sok hangfalat felkészítenek arra hogy a betáplálás kettéválasztható (általában függetlenül attól hogy hány utas, hány hangszórós a rendszer, a szétválasztás úgy történik hogy az egyik ág a mélysugárzó(k) a másik pedig az összes többi, ami ''fölötte'' van).
    Ilyenkor két erősítővel meghajtva a hangfalat minőségibb hangélményhez juthatunk, hiszen az erősítők egyszerűbb, könyebben kezelhető kevésbé komplex terhelést kapnak, és az áramkörök egymásrahatása is csökken...ergo kevesebb torzítás ''zavar be'' a hangzásba.
    A két erősítőnek azonban ugyanazt a hanganyagot kell szolgáltatnia!!!!
    Tehát pl. két sztereo erősítővel lehet ilyet csinálni: az egyik a két hangfal mélyszekcióját a másik pedig a magasakat hajtja meg. A két erősítőt ugyanarra a jelforrásra kell kötni, párhuzamosan. A gyakorlatban azonban elterjedtebb megoldás az, amikor a kimenetre csak az egyik erősítő van rákötve (main, ''fő'' erősítő), a másik végfok pedig a főerősítő szabályozott (tehát a hangerőszabályzó állásától függő) vonalkimenetére van kötve. Ebben az esetben a második végfok lehet egyszerűbb kivitel is.
    Vannak olyan erősítők is amelyek alapból fel vannak készítve a kettős erősítésre. Ezek általában többcsatornás erősítők, vagy olyan végfokok amelyeket multiroom szolgáltatásokra terveztek, tehát több végfok van bennük mint amennyit az általuk kezelt hangformátumok megkövetelnek.
    Pl. vannak erősítők amelyeknél az frontsugárzókból nem csak egy párat lehet bekötni, hanem kettőt. Általában A-B jelöléssel szokták illetni őket.
    Értelme az lenne hogy igényes zenehallgatásra (főleg sztereo) más hangfalakat ''illik'' használni és más jellegűeket a házimozi jellegű zajongáshoz.
    Tehát vagy A, vagy B.
    Bizonyos erősítők lehetővé teszik hogy A és B is egyszerre szóljon, tehát akár két külön helységben is szólhat a ''dance'' vagy nagyobb helységet hangosíthatunk be velük.
    Az igazán komoly erősítők esetén ezt külön-külön végfokok végzik...ezek alkalmasak a kettős erősítésre!
    A mezei erősítőknél simán párhuzamosan kapcsolják a két hangfalat, komoly terhelésnek kitéve a végfokot...jó eset ha leírják, hogy ilyenkor ne használjunk 4-6 Ohm-osnál alacsonyabb impedanciájú hangfalakat...:U
    Tehát a kettős erősítés: két végfok ugyanazt a jelet nyomja a hangfalra...az egyik a mélyet, a másik a magasat...leegyszerűsítve.

    A háttérsugárzók jele nem használható fel ilyen célra, hiszen a többcsatornás hangvisszadásnak pont az a lényege hogy ''hátul'' más szól mint ''elől''...tehát a hátsó sugárzókat hajtó erősítők teljesen más hangot adnak ki mint az elsők...komoly hangzavar lenne belőle, ha a frontsugárzók mélyeiből a frontra szánt hangok jönnének ki, miközben a magassugárzóikból a hátsó sugárzókra szánt háttérzajok csipognának...:Y

    Természetesen elképzelhető olyan erősítő, aminél átkonfigurálható hogy sztereo üzemmódban a nem használt hátsó csatornák erősítőit ugyanazokkal a jelekkel hajtsa meg mint a frontokét és így kettős erősítésre is alkalmas lehet a rendszer.
    Ebben az esetben azonban nem használható többcsatornás hangvisszaadásra...

    P.S.:
    Remélem világos...:B
    Ha nem, mentségemre szóljon, hogy erről a témáról kisebbfajta könyvet lehet írni, elég nehéz egy oldalban összefoglalni...:(


    [Szerkesztve]

    primus inter pares

Aktív témák