Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • -NoVa-

    addikt

    válasz fattyu #105278 üzenetére

    Részemről nagyon pontosan bennem maradt az az élmény, amit egy nagyrészt analóg láncon egy Meze Empyrean keltett a fejemen pillanatok alatt. Az, hogy hallható egy felvételen a zenész öltönyének a hangelnyelő hatása a terem többi bútora, berendezése, fala, függönye mellett, az nekem ott egy érzelmi töltettel súlyozott élményt adott, egy azóta is élő virtuális iránytűt. Ugyanezt a fejest talán hónapokkal későb egy kicsit hozzáillőbb kábellel, kicsit hozzáillőbb fejegységgel kicsit kifinomultabban meghallgatva meg tudtam különböztetni az előzménytől, pedig nem változott drasztikusan semmi. Csak még inkább eltűnt egy a felvétel és a visszajátszás mesterséges rétege az egészről, és már nem eszközt vettem fel a fejemre, hanem előadást.

    [ Szerkesztve ]

  • Ear001

    addikt

    válasz fattyu #105278 üzenetére

    :R

    Az akusztikai memória szerintem pont olyan képesség, mint bármilyen más érzékszervet használó agyi folyamat. Van, aki tehetségesebb benne, van aki nem. Ebben is lehet elég nagy szórás, de hogy tanulni lehet, az tuti.

    Nekem a sors úgy hozta, hogy nagyon sok, egymástól radikálisan eltérő hifiláncot kellett viszonylag gyorsan és reprodukálhatóan megítélnem. Ez nagyon sokat fejlesztett az akusztikai memóriámon, és több, főleg hifi kereskedéssel és gyártással foglalkozó barátom, ismerősöm is hasonló szinten van, ahogy tapasztaltam, ahogy beszélgettünk róla. És ennek, a sok készülék sokféle környezetben való hallgatása adja meg azt a képességet is, hogy az adott láncban jó közelítéssel ki tudjuk hallani, hogy melyik komponens mit csinál, mennyiben felelős a végső hangkép egy-egy darabjáért. Ja igen, és akik ilyen téren jók, azok inkább úgy hallanak, mint a nők szoktak. Globálisan, egyszerre mindent. A férfiak valahogy jobban elvesznek a részletekben, hol ide, hol oda koncentrálnak. Persze ez durva általánosítás, nem minden nőre és férfira igaz, de nem csak a hallás terén van meg ez a globális-részletek eltérés, de elég jól dokumentált antropológiai, pszichológiai háttere van.

    És vannak, akik sok rendszert hallottak, de a megítélésben bizonytalanok. Náluk, amíg ki nem alakul egy belső referencia, ami lehet, hogy sose fog megtörténni, ahogy észrevettem, az akusztikai memória nem igazán javul. Kell a kályha, a fogódzó, ahonnan el lehet indulni.

    Meg persze vannak, akik olvasták a mindent is megmondó oldalak egyikén, hogy akusztikai memória csak rettentő rövid, mert ez bele van írva a biológia tankönyvbe a 13. oldalon, és minden más humbug. És hát erre a szintre csak nagyon nehezen szivárog le a valóság megélése.

  • Polllen

    nagyúr

    válasz fattyu #105278 üzenetére

    Nekem erről mindig a karmesterek jutnak eszembe, mint másik véglet. Ott van egy nagyzenekar, külön karakterek, stílusok és neki hallás alapján össze kell őket hangolnia, hogy egy kerek egész szülessen.

    Ha nem lenne akusztikai memória, akkor honnan tudja mikor olyan, mint amilyennek ő szeretné? :)

    "Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Új hozzászólás Aktív témák