Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Synthwave

    HÁZIGAZDA

    Múltkor belekezdtem, aztán időközben végigjátszottam a Final Fantasy XIII-at. Jó 72 óra van benne (a tavaly előtti 55 óránál félbehagyáson kívül), jócskán post-game vagyok.
    Lassan kimaxolódnak a dolgok, jönnek a tier 3-as fegyverek és még néhány superboss hátravan, de majd idővel sorra kerülnek azok is. A trófeák jelenleg csak 46%-on állnak, de pl. az egyiktől uszkve 10 perc választ el, szóval lesz az több is.

    ----------------------------------------------------------------------------------------------

    Persze ezután belvetettem magam a Final Fantasy XIII-2-be, ami igen kellemes meglepetéssel szolgált.

    Óriási pozitívumként éltem meg, hogy végre nem egy csőben megyek előre-hátra és bár a játék nem teljesen open world, de jelentőset nyitott ezen irányba.

    Meg a történet. Az időutazásos és párhuzamos idővonalas dolgok szüvem egyik kis csücskiben temporálódnak, szóval a sztori mikéntje igen hálásan érintett. Mert ezek a dolgok elgondolkodtatnak. Meg hogy csak aktuális legyek, érdekelt, hogy mi lesz a folytatás (ami a XIII esetében annyira nem volt jellemző), mindig kifejezetten vártam a következő játék-szeánszt. Szaúval kédvés Maúniká kédvés, időutazásban forwards-backwards lesz részünk dögivel, miközben paradoxonok tucatjait hozzuk helyre. Ebből adódik, hogy maga az előrehaladás nem egészen lineáris, ami megintcsak jó.

    Igen hangulatos helyszíneket is találunk szép számmal; a régészeti ásatásoktól kezdve a havas romvárosokon és burjánzó erdőségeken át, a sztyeppén és Blade Runner-es megalopoliszon keresztül az utópikusan agglomerált zöngékig és a jövő romjaig van minden.

    Még egy kis pozitívum, hogy ha havazik, az látszik főhőseink ruháján és haján - Serah-nak még kis didgergő animációja is van. Beltérbe érve ugyan "kissé" hamar leolvad róluk a zúzmara, de na, azé mégiscsak.

    Játéktechnikailag is megújult a gém. A Crystarium elfajzott teljesen. Az elődben már az is egy elég primitív fejlesztési rendszer volt, ez még inkább az lett. Gyakotlatilag teljesen egyirányú (adott kaszton belül legalábbis).
    A viselhető accessory-k mennyiségét (itt egy számérték definiál; alapból 50 egységed van, ez az item 25, az 40, amaz 75, hú az meg 100 - ami amúgy a max.) az előre meghatározott össz-szintenként választható fejlesztések között mazsolázva bővíthetjük - az új kasztok megnyitása és a többszintű kasztbónuszok életbe léptetése is így működik.

    Öröm az fél-ürömben, hogy a mindenféle tame-elhető bionikus és robotikus kreatúrák bevezetésével (akik harmadiknak állnak be a partiba) a harcrendszer mégis finomodott, nagyon sokféle kombináció lehetséges.

    Ennek fényében lehetőség nyílt a beállított Paradigmák elmentésére (3 slot van - és egy slothoz 3 lényt lehet variáln, ami az ún. Paradigm Packi), ami megintcsak egy szép nagy plusz.
    A vadonban összeszedett hentestársainkat is hasonlóképpen tudjuk fejleszteni a Crystariumban, mint a két főszereplőt, csak mindig a megfelelő fajtájú és szintű material-okkal. Minden lanye különböző, lehet egymásba integrálni őket, átvinni perkeket, kis accessory itemekkel egyedibbé tenni a külsejüket (vannak sírás tárgyak). És (eleddig egy kivétellel - Twilight Odin) el is lehet őket NEVEZNI. Bár meglehetősen sok előre definiált névből lehet csupán választani, azért ez is egy jó pont ám.

    Ezen mennyit sírtam. Ilyeneket alkottam pl.

    CALIGULA, a Zwerg Scandroid Ravager (egy egyetemi diplomaosztós sityakkal - mert ő ÉRTELMISÉGI)
    BRONSON, a marcona Chocobo Commando (egy pöttyös masnival a nyakában, hogy lágyuljon az image)
    ARMANDO, a pajkos Imp Synergist (szép, naracssárga-fehér csíkos sityakban)
    ORVILLE, az örök filozófus, ex-bokszoló Goblin Commando (szájában(?) egy kristályszívvel - mert érzékeny lélek)

    :DDD :DDD

    Ezek a nevek nagyon passzoltak a személyiségükhöz. <3

    Meg pár egyéb elvtársat is is kineveltem, mert jó az úgy.

    Visszatérve a harcrendszerre; a stagger is gyengébb lett. Pontosabban nehezebb elérni, mert a pre-emptive strike csak 120 %-ig dobja föl a csúszkát.
    Ennek nyilvánvalóan jó oka van, tekintve, hogy itt a mindenféle lemészárlandó entitásokat nem látjuk előre grasszálni a pusztában, hanem random spawolnak a környékünkön és ha a megfelelő időben (amíg a mutató nem ér pirosba) rájuk vágunk egyet a karddal (vagy hozzánkérnek), kezdődik a csata.
    Ha mi suhintunk elsőnek, akkor pre-emptive strike, ha ők piszkálnak meg először, standard battle, ha ugyan nem érnek el, de a kis jelzőeszközünk pirosba vált és végigfut a skálán, akkor is kezdődik a haddelhad, ellenben a harc közben / vesztett harc végén nem nyílik lehetőségünk Retry-t választani. Szóval kényes helyeken csak óvatosan.
    Meg ott a d) verzió, hogy sikeresen tovafutunk és sikerül kiérnünk a támadók "radarsugarából" időben - ami legtöbb esetben sikerülhet is.
    Az e) verzió meg az, hogy chocobo-háton ügetünk és akkor nem spawnol semmi.

    Ja, és végre van ugrás. Lehet SZÖKELLENI. \(: D)/ Később meg még nagyobbat.
    Meg vannak helyek is amiket csak így lehet elérni - meg egy kis kreativitással.

    Ami negatívum, hogy a fegyverek vizuálisan csakis a színükben különböznek egymástól; mind Serah-nak, mind Noel-nek egyféle weapon model jutott, csak a szivárványon variáltak. Öröm az ürömben (itt is), hogy az viszont legalább a helyszíneken barangolás közben is látszik, nem csak csata közben - az FF XIII-mal ellentétben, ahol ugyan igen sokféle fegyver és kinézet volt, de azok csak battle alatt nyertek vizuális megerősítést, a térképen való korzózás alatt látszatra mindenkinél a default gear volt. Szóval ezen a téren előre- és visszalépés is van. Legyen egy döntetlen.

    Mindenesetre a játék továbbra is szép, különösen egyes hátterek, az ég és természetesen a főszereplők karaktermodelljei. NPC-kből azért nem ártott volna még legalább egy tucat plusz skin.

    Játszható szereplők tekintetében, az elődhöz viszonyítva az érzelmeim:

    +Serah, igen gusztácska kis ruciban
    +Noel (szimpi)

    -Fang :<
    -Vanille (de csak a karaktermodell miatt :<)

    És meg kell említeni Yeul-t is, aki igen kis lovely. <33 Bár nem játszható.

    Ami még újdonságként hat, az az egyszerűbb puzzle-k bevezetése (3 féle, bár az óralaposokat már utáltam a végén, mert faszom má) és némi minijáték Serendipityben; félkarú rablózás és chocobo-verseny, ahol saját madarunkat foghatjuk a rajtvonalba, mindenféle standard és unlockolható futamban. A teljesítménye erősen függ majd attól is, hogy hanyadik szintű a kicsike és hogy milyen rajt-taktikát és item-boostokat alkalmazunk rajta a nagy galopp előtt.
    Meg onlie letölthető tartalomként kártyajáték, szintén Serendipity falain belül.

    Long story short; bár a játék nem tökéletes és simán lenne alaphangon vagy 10 ötletem, amivel még jobbá lehetne tenni, de szerintem óriási előrelépés az elődhöz képest.
    Végig is nyomtam, durván 45 óra alatt, de aztán értelemszerűen nem elégedtem meg ennyivel és rátettem még néhány lapátkával. Eddig ebben is benne van 70 órácska, szóval jócskán post-game itt is. 160-ból 121 shard megvan, egy kivételével minden kasztban lvl 99, miegyebek. Trófeák egyelőre 40 %-on, de kúszik az feljebb is.

    Több ending is van, a secret-re hajtok, majd egyszer meglesz az is. Először még azt a 2 megmaradt Wild Artifact-os kaput kéne kinyitni valahogy az új helyszínekért.

    Aztán idővel a Lightning Returns: Final Fantasy XIII is terítékre kerül, hogy lezárjuk a Fabula Nova Crystallis Final Fantasy saga-t (legalábbis PS3-szintjén).

    ----------------------------------------------------------------------------------------------

    Ezzel még nincs vége az utóbbi hónap JGéjmingének, mert ezek után belekezdtem az Atelier Ayesha: The Alchemist of Dusk-ba is. Egy enyhébb FF-csömör után úgy döntöttem, hogy ha már 1,5 éve itt hever érintetlenül, ideje elővenni.

    Erről most nem fogok ennyire bőlére eresztve nyilatkozni. Legyen elég annyi, hogy egy 180 fokos fordulat volt az eddigiekhez képest. Hogy miért?

    Semmi epicness és világmegváltás, látványos megahenttel és CG-vel megfűszerezve, hanem slice of life feeling, melegség és nyugalom. És egy kis családi dráma, sok ending-gel. De hogy mennyire nem brutalitás a köbön, még a bad ending is good tulajdonkéépen, csak benned hagy egy olyan érzetet, hogy "ez így nem lesz jó, new game+".

    És egy játék, ahol grindolni gyakorlatilag értelmetlen, egyrészt, mert telik vele az ingame IDŐ (időlimit ;____; ), másrészt mert egy csata végeredményét csak igen kis százalékban befolyásolják a karakterszintek, sokkalta inkább az alkímiával szintetizált tárgyak minősége és tulajdonságai fogják a mérleg nyelvét az irányodba billenteni.
    Nincs is túlspirázva a harc, van egy maroknyi enemymodel (azok sem a világpusztító durvulat kategóriában - egy-két boss-tól eltekintve) és a színek variálódásával szemléltetik a harci képességeik közti különbséget. Mondjuk itt azért jó lett volna egy kicsit nagyobb variációs szám, na de sebaj. Azért taktikázni itt is lehet (és van, hogy kell is).

    Ez várható is az Atelier-szériától. Mármint, hogy leginkább az alkímia van a fókuszpontban. TONNÁNYI mennyiségű item és ingridient, rengeteg vonatkozó tulajdonság, trait, effekt és igen komplex tárgyszintetizáló-rendszer.

    Szóval időnk nagyrészét a delivery sidequest-ek, a hozzávaló-gyűjtögetés, az üst fölött görbülés és a szereplők event-jeinek megnyitása (ami amúgy jópárszor NAGYON IS körülményfüggő) fogja kitenni.
    Ami a vicc, hogy nagyon is élveztem a dolgot, sokkal jobban, mint vártam. Beszippantja az embert. Mert HANGULAT, az van. A grafika is segít elmélyülni; toon-shader, élénk színek, virágok, erdők, ősi romok. Meg egy-két kazamata, város és egy Salt Desert.
    A fontosabb eseményeknél szépen festett állóképeket is kapunk.
    Sajnos japán hangsáv nem van. ;______;

    Mindenesetre itt az intro. Jól szemlélteti az alaptónust.

    A szereplők is szimpik, gyakorlatilag egytől-egyig, szinte mindenkiből árad a pozitív energia. Humor is akad itt-ott. :> És van egy Tanya nevű, school swimsuit-tan lolibaba is. <333

    Ja, és az OST. Na, az zseniális. De tényleg. Quality. Talán ez a kedvenc track-em. Szerintem leszedem az egész albumot.

    Az első végigjátszás (a sok ending közül természetesen a rosszal) 31 óra alatt megvolt, de szinte azonnal bele is vetettem magam a New Game+ -ba. Na, az ilyen is ritka.
    Ahogy utánanézegettem, az Atelier-játékok márpedig ilyenek; az első playthrough inkább csak ráhangolódás, hogy nagyjából mi van. Fórumokon is ezt írják; elsőre csak lazán játssz, próbálgass, nézz körbe, mit-hogy-meddig lehet kábéra. A NG+ élvezetesebb lesz aztán - és tényleg.

    Összességében eddig 66 órám van benne, megért 2 végigjátszást és láttam 4 endinget - és még legalább 4 hátra van. Trófeák 51 %-on, halad ez is. Szerintem holnap jön a második NG+ kezdete.

    Meg a jövőben a többi PS3-as Atelier-játék beszerzése. :))

    [ Szerkesztve ]

    SKILLNUDGE - it kinda ownz you.▐ My Quake Live/DOOM PoVs(YT): http://tinyurl.com/oe5zwa2▐ 3dfx / Glide & SGI 4EVER▐Golden '80s-'90s▐▐▐▐▐▐▐▐ SZÁNKÓVAL A GERINCEDBEN NEM VIDÁM A KARÁCSONY.

Új hozzászólás Aktív témák