A Windows 10 Anniversary Update már elrajtolt, de a Microsoft különösebben nem traktálta a piacot a motorháztető alatti változásokkal. Ezekkel jórészt nem találkozik majd a felhasználó, legalábbis nem a hagyományos értelemben, ugyanis az újítások azt a célt szolgálják, hogy a rendszer zavartalanul működjön az új lehetőségekkel. Mindenesetre a frissítések részletei mindig érdekesek, így érdemes megvizsgálni, hogy milyen titkolt képességeket kapott a 1607-es verziójú Anniversary Update.
Az egyik fő fejlesztés, hogy javult a DirectX 12 API-hoz kapcsolódó futtatási környezet. A parancsok kreálása és továbbítása akár 10%-kal is gyorsabb lehet a korábbi futtatási környezethez viszonyítva, és ez a változás általánosan aktív, tehát nem kell hozzá átírni a már megjelent DirectX 12-es alkalmazásokat, noha erősen kérdéses, hogy ebből az előnyből mennyire tudnak a gyakorlatban profitálni a már megjelent programok. Gyorsult a memória újrafeldolgozása is, ugyanis a fejlesztők a render target vagy mélységpuffer inicializálására kaptak egy speciális hívást. Ehhez már frissíteni kell a kiadott programokat, de az előny minden hardveren kimutatható lesz, ugyanakkor lesznek olyan GPU-k, amelyek viszonylag sokat profitálhatnak belőle. Főleg az AMD GCN és az Intel Gen9 architektúra kínál gyors felülírási lehetőségeket. Végül az API kapott egy új, ID3D12PipelineLibrary nevű objektumot is, ami segít optimalizálni a PSO-k (pipeline state object) betöltését.
Az API-hoz tartozó validációs réteg is javult, így a fejlesztők számára kiemelten ajánlott, hogy a készülő játékokat már a 1607-es verziójú Windows 10-en validálják, mivel ez hatékonyabbá teszi a kódban a hibakeresést.
A bekötési modellen belül a Root Signature specifikációk is frissültek. Az 1.1-es verzió igazából csak egy apró, de annál hasznosabb újítással egészült ki, aminek segítségével az alkalmazás jelezheti a grafikus meghajtónak, hogy a leírók az adott leírótáblában mikor nem frissülnek. Ez a meghajtók oldalán enged némi specifikus optimalizálást, ami végeredményben hatékonyabb programfuttatáshoz vezet.
Az Anniversary Update bezár egy apró kiskaput is, ami igazából csak a fejlesztőknek volt benne a rendszerben. A SetStablePowerState móddal tulajdonképpen fixálni lehetett minden hardver órajelét, vagyis ki lehetett ütni a turbó módokat. Ez nagyon fontos egy fejlesztőnek, mert az órajel skálázása nagyon megnehezíti a szoftverből származó teljesítményjavulás tökéletes kimérését. A probléma az volt, hogy egy alkalmazás szállítható aktív SetStablePowerState móddal is, amire ugyan nem volt példa, de a lehetőség adott. Illetve adott volt, ugyanis az Anniversary Update a SetStablePowerState mód aktiválását már csak fejlesztői módban engedélyezi.
A DirectX 12-n túl frissült a DXGI is, méghozzá az 1.5-ös verzióra. Ezen belül általános formában beépült az a két Swapchain API, amit a Microsoft két hónapja adott ki. Ezzel a fejlesztőknek nincs különösebb dolguk, mivel a támogatás formája nem változott meg, csupán a korábbi Windows verzióba kiterjesztésként kerültek be a variálható és a vertikális frissítési frekvenciára vonatkozó újítások, míg az új Windows frissítésben ezek a rendszer szerves részei lettek.
BT.709 és BT.2020 [+]
A DXGI 1.5 nagy újításának így a HDR (High Dynamic Range) és a WCG (Wide Color Gamut) API-k számítanak. Mindkét API az új kijelzőkhöz való, és ezeket célozhatják a fejlesztők, amikor HDR tartalmat szeretnének megjeleníteni. A Microsoft szabványos megoldást kínál, így a fejlesztőknek nincs szükségük a gyártók saját API-jait használni. Ugyanakkor a HDR és a WCG API csak a Windows 10 Anniversary Update része, vagyis a korábbi Windows operációs rendszerekhez már más megoldást kell keresni, és ilyen formában a gyártói API-knak is lesz létjogosultsága.
