Megjelenítés, bevitel
Páncélzata mellett a Toughbook CF-19 kijelzője is különleges. Nem csak azért, mert érintőképernyő, hanem azért is, mert nagyon magas fényerővel és kontrasztaránnyal bír. Sajnos ebben a masinában is TN+film panelt használtak, ami tablet módban kényelmetlen lehet. Ilyenkor ugyanis hamar szembesülhetünk a színek romlásával, fakulásával, átfordulásával. A 10 hüvelykes képátlón 1024x768 képpont jelenik meg; régen láttunk már 4:3 oldalarányú kijelzővel szerelt új notebookot.
Szokásunkhoz híven készítettünk a Toughbookhoz színprofilt. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyon bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Kiindulási értékei az eddig megszokottakhoz hasonlóan gyengék voltak. Érdekes, hogy fehérjét nem az általános 6500 K körüli színhőmérsékletre, hanem 5000 K köré állították. Kalibrálással átlagosan jó eredményt kaptunk, de semmi extrát. Persze ezt a kijelzőt nem képszerkesztésre tervezték. A Panasonic Toughbook CF-19 színprofilja innen tölthető le, a maximálisnál eggyel kisebb fényerőn adja a legpontosabb színeket.
A helyességnél sokkal fontosabb a Toughbook kijelzőjének fényereje. A 694 cd/m2-es maximum a megszokott érték háromszorosa, igaz, a fekete is elég világos, 1,8 cd/m2. A két érték együttesen közel 400:1 kontrasztarányt ad, ami a magas csúccsal és a majdnem teljesen matt felülettel együtt még hóval erősített, szikrázó téli napsütésben is elég volt a szabadban való használathoz. Sötétben vizsgálva elég komoly bevilágítást tapasztaltunk, különösen a monitor alján. Műszerrel korrekten egyenletes fényerőt mértünk.
Beviteli eszközök terén vegyes kép alakult ki bennünk. Billentyűzete nem valami remek, a gombok mérete, nyomáskomfortja és elrendezése is hagy kívánnivalót maga után. Tapipadja lehetne nagyobb, és gombjait a megszokottnál távolabb tették érintőfelületéről. Érezni, hogy ezek az eszközök kevesebb figyelmet kaptak, mint a strapabíró képességek.
Ennek az is az oka, hogy az elsődleges beviteli mód az érintésvezérlés. Ezen a téren pedig a Toughbook nagyon jól vizsgázott. A mellékelt stílussal csak klikkeléskor kellett érinteni a felületet, egyébként elég volt pár milliméterrel fölötte mozgatni. További extra, hogy a ceruzának jobb gombja van. Kézzel is tökéletesen tudtuk kezelni az érintőképernyőt. Valószínűleg érintésvezérelt célszoftverrel jobban kezelhető, hatékonyabb ez a masina, mint alap Windowsszal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
