A harmadik órában pediglen kimerült vala

Végezetül tesztünk fontos állomásához érve megmértük a notebookok akkumulátoros rendelkezésre állási idejét, melyhez ezúttal is a Battery Eater Pro benchmark nyújtott hathatós segítséget. A platformszintű összehasonlítást sajnos lehetetlenné tette a tesztre kapott noteszgépek eltérő kiépítése, a mérések mindazonáltal így is alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyos következtetéseket levonhassunk az új Centrino energiagazdálkodását illetően.

A Battery Eater ezúttal is két módban futott; a maximális rendelkezésre állást a szokásos olvasgatós teszttel mértük – ekkor a CPU nagyrészt üresjáratban dolgozik, a rendszer pedig nem nyúl a merevlemezhez. A TFT fényerejét a legalacsonyabb, még olvasható szintre szabályoztuk, valamint kikapcsoltunk minden olyan komponenst, amire éppen nem volt szükség (de nem hagytuk, hogy a rendszer teljesen lekapcsolja a kijelzőt vagy a merevlemezt). A minimális rendelkezésre állásnál éppen fordítva jártunk el, azaz a gép összes fontosabb porcikája teljes kapacitással dolgozott, ezzel kvázi olyan helyzetet szimulálva, mintha egy játékprogramot futtatnánk a notebookon.

A két F3S modell ugyanazokkal az akkumulátorokkal működött – itt két mérést is végeztünk, az egyik géphez ugyanis 75 Wh, a másikhoz pedig egy 50 Wh kapacitású akkumulátort csomagoltak és mindkettőt kipróbáltuk mindkét noteszgéppel. A G1-hez más típusú akku jár; a noteszgép elejébe bepattintható áramforrás kapacitása 70 Wh.

Az akkumulátoros teszteknél végeredményben jól vizsgázott a Santa Rosa platformra épülő két F3S konfiguráció, melyek egymáshoz képest változóan teljesítettek: míg a gyorsabb processzorral és a Mobility Radeon X1700-zal felszerelt F3Se a hosszú üzemben jobban helytállt, addig az izzasztó tesztben megfordult a helyzet. Ennek oka alighanem a 200 MHz-cel magasabb CPU-órajelben keresendő, mindemellett nem kizárt, hogy a Radeon GPU teljes terhelés mellett több áramot igényel a 80 nm-es gyártástechnológiával készült GeForce 8400M-nél. Némi reményre adhat okot, hogy a G1 a 70 Wh-s akkumulátorral helyenként hosszú percekkel (egy esetben majd egy órával) lemaradt a Santa Rosa-s megoldásokhoz képest, messzemenő következtetéseket viszont korai lenne levonni pusztán ezt a fölényt látva. Nem beszélve arról, hogy a játékos notesz akkuja nagyjából 7–8 százalékkal kevesebb energiát is tárol magában, mint az F3S nagykapacitású áramforrása.

A kisebbik akkumulátorral elvégzett mérések grafikonja már gyászosabb képet festett; teljes terhelésnél az F3Se röpke fél óra elteltével kifeküdt, de az F3Sc sem bírta egy órát tartani magát. A maximális üzemidőt tekintve már valamivel jobb a helyzet, mellesleg itt is tanúi lehetünk a pozíciócserének, azaz üresjáratban ugyanaz az akku tovább bírta a gyorsabb CPU-val ellátott F3Se-ben, mint az F3Sc-ben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!