A tavalyi esztendő kétségtelenül meghatározó technológiai előrelépést hozott a hordozható számítógépek egyre bővülő szegmensében. A kétmagos mobil processzorok bevezetése bizonyos alkalmazások futási teljesítményére igen jótékony hatást gyakorolt, miközben a CPU-k fejlettebb, 65 nanométeres gyártástechnológiája lehetővé tette, hogy mindez ne járjon együtt az akkumulátoros üzemidő drasztikus csökkenésével.
Az első kétmagos mobil CPU (Yonah) felépítése
Az Intel tavaly a noteszgépeknél is bevezette az amúgy „mobilos” gyökerekkel rendelkező Core architektúráját, melynek sikere mindenki számára nyilvánvalóvá vált, ahogy az új generációs processzorok megjelentek a szerverek, majd az asztali és hordozható gépek szegmensében is. Nagyjából ezzel egy időben a 2006 januárjában startolt, Napa kódnevű Centrino mobil platform is vérfrissítéshez jutott; a Core Duo processzorokat az asztali változatokkal szinte teljesen egyező paraméterekkel rendelkező, de természetesen azoknál energiatakarékosabb Core 2 Duók váltották ki. A váltás minden különösebb döccenő nélkül végbemehetett, hiszen az új CPU-k miatt – akárcsak a Banias–Dothan cserénél – nem kellett áttervezni a noteszgépeket, a gyártók így hamar ráharaptak az újdonságra, a kétmagos mobil processzorok pedig újult erővel folytathatták világhódító útjukat.
A mobil szegmensben közben a sikeres technológiák dacára tavaly valamelyest romlott az Intel pozíciója, ahogy az AMD is előhozakodott kétmagos Turion 64 X2 megoldásaival, melyek szorosan feljöttek a Core Duók nyakára, ráadásul riválisukhoz képest többnyire olcsóbban kínáltak közel egyező számítási teljesítményt és mobilitást (legalábbis a húzószegmensben). A gyártók és végfelhasználók számára egyaránt kedvező lehetőségeket nyújtó platformmegoldásokkal mindazonáltal továbbra is hadilábon állt az AMD, amely az ATI Technologies felvásárlása után továbbra is inkább függött (és függ most is) partnereitől, mint riválisa.
Jönnek a szentek
Miközben az AMD a kanadai cég felvásárlásának következményeit nyögte, az Intel már javában fejlesztette új generációs Centrinóját, mely a szokásoktól eltérően ezúttal a kaliforniai Sonoma megye legnagyobb városáról, Santa Rosáról kapta nevét. Az új platform beharangozójában a gyártó nem győzte hangsúlyozni, hogy ezúttal igazán korszakalkotó, a mobilitás határait kiterjesztő technológiákkal gazdagodhatnak a noteszgépek, ami a hangzatos marketingmaszlag mögé tekintve, ahogy az lenni szokott, ezúttal is csak részben látszik megvalósulni. De ne szaladjunk ennyire előre.
Egy logó evolúciója
Mindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy a Santa Rosa platform (mely megörökölte a Centrino Duo márkanevet – bár a logó ismét cserélődött) eljövetelére a szokottnál tovább kellett várni (csaknem 15 hónapot a Napa indulásához viszonyítva). A korábban bevezetett ütem megváltoztatását nyilván elsősorban a fentebb is említett, processzorcsere képében jelentkező vérfrissítés indokolta, véleményünk szerint azonban akadtak más okok is.
Türelem Rosát terem
Ezek közt elsőként említenénk a Windows Vista kései rajtját, mely kereskedelmi változatban csak idén január végén indulhatott útjára. Az Intelnek és partnereinek nyilván jól jött volna, ha az új platform megjelenésére a szükséges vistás tudásbázis rendelkezésre állt volna, és a fejlesztők, végfelhasználók felkészültsége, felkészítése addigra megfelelő szintre ért volna az új Windowszal kapcsolatosan. Valójában azonban mindez máig nem teljesült. Bár az Intel gyártópartnereire bízza, hogy melyik operációs rendszerrel kínálják noteszgépeiket, fontos leszögezni, hogy a Santa Rosa platform bizonyos képességei csak Vista alatt kamatoztathatók, ami gyakorlatilag kizárja a korábbi verziók alkalmazását, különösen a prémium kategóriás notebookoknál.
Az új generációs Centrino debütálását hátráltathatta továbbá, hogy az illetékes szabványalkotó testületnél a vártnál jóval hosszabb ideig húzódott, illetve húzódik most is a korábbinál gyorsabb adatátvitelt és nagyobb hatósugarat biztosító 802.11n vezeték nélküli kommunikációs szabvány véglegesítése. Bár az Intelnél aligha számíthattak arra, hogy a 802.11n rendszer még a Santa Rosa érkezése előtt elnyeri végleges formáját, a gyártónak alapvető érdeke volt, hogy a véglegeshez a lehető legközelebb álló, kvázi bétaállapotú eszközök kerüljenek az új platformba.
Az Intel végül alighanem azért, hogy ne keletkezzen csorba a platform legendás stabilitásán, csak opciós komponensként jelöli a háromnormás Wireless WiFi Link 4965AGN vezérlőt az új Centrinónál. A noteszgépgyártók így választhatnak, hogy a kiforratlan új technológiát, vagy a jól bevált PRO/Wireless 3945ABG modult építik termékeikbe, azaz a kecske is jóllakhat, és a káposzta is megmarad.
Az új platform, hivatalos nevén Centrino Duo processzortechnológia, május első felében indult útjára, kart karba öltve édestestvérével, az üzleti szegmensbe szánt Centrino Pro processzortechnológiával, mely alapvetően a Santa Rosa platform kiterjesztése révén jött létre (többek közt az Intel Active Management Technology és a virtualizáció támogatása került beépítésre a vPro platform mintájára). Utóbbival jelen cikkünkben külön nem foglalkozunk, mindössze megjegyezzük, hogy a két márkanév együttes használatával erősebb piaci szegmentációt gerjeszt az Intel. Mielőtt azonban bárki félreértené a jelölést, netán túl nagy jelentőséget tulajdonítana a „pro” utótagnak, a Centrino Pro matricával ellátott gépek egy átlagos (otthoni) felhasználó számára gyakorlatilag semmilyen többletértéket nem nyújtanak a Centrino Duo konfigurációkhoz képest.
Merom, a csodatévő
Tavaly a kétmagos Core Duo CPU-t tekintettük a megújult Centrino (Duo) kulcsfontosságú szerepet betöltő, mondhatni korszakalkotó újdonságának. A Santa Rosa platform nem hoz hasonló jelentőségű újítást a processzorok terén, az új centrinós notebookokba ugyanis alapvetően ugyanaz a Merom-alapú Core 2 Duo CPU kerül, mint amit a napás gépek tavaly nyáron megkaptak. A Meromról tudni érdemes, hogy alapvetően két ponton jelentett előrelépést a szintén kétmagos Yonah-hoz (Core Duo) képest: egyrészt ezek a processzorok már támogatják a 64 bites kiterjesztést, másrészt az adatfeldolgozási cikluson sikerült valamelyest gyorsítania az Intelnek, miközben a CPU áramfogyasztási és hődisszipációs mutatói alig változtak.
| A jelenleg és a közeli jövőben elérhető Intel Core 2 Duo mobil processzorok | ||||
| Típusjel | Órajel | L2 cache | FSB | TDP |
| T7700 | 2,4 GHz | 4 MB | 800 MHz | 35 W |
| T7500 | 2,2 GHz | 4 MB | 800 MHz | 35 W |
| T7300 | 2 GHz | 4 MB | 800 MHz | 35 W |
| T7100 | 1,8 GHz | 2 MB | 800 MHz | 35 W |
| L7500 | 1,6 GHz | 4 MB | 800 MHz | 17 W |
| L7300 | 1,4 GHz | 4 MB | 800 MHz | 17 W |
Az új Centrino Duo és Pro processzortechnológia tehát a tavaly bemutatott Core 2 Duo CPU-knak egyfajta továbbfejlesztett változatát tartalmazza. A fontosabb újítások lényegében kimerülnek az órajel és a rendszerórajel emelésében; előbbi a jelenleg kapható választéknál 1,8 GHz-ről startol és 2,4 GHz-ig skálázódik (meg nem erősített hírek szerint a felső határ az év végére 2,8 GHz-re emelkedik), utóbbi 667 MHz-ről 800 MHz-re nőtt. Szokás szerint később érkeznek az alacsony és ultra-alacsony feszültségű példányok, melyek többnyire az olyan jobban sikerült magokat kapják, melyek beérik kisebb üzemfeszültséggel.
| Processzor | Core Duo (Yonah) | Core 2 Duo (Merom-800) |
| Órajel | 1500–2330 MHz | 1400–2400 MHz |
| Gyártástechnológia | 65 nm | 65 nm |
| Tranzisztorszám (millió) | 151,6 | 291 |
| Magméret | 90 mm2 | 143 mm2 |
| L1 cache | 32 kB adat, 32 kB utasításás | |
| L2 cache | 2 MB megosztott | 4 MB megosztott vagy 2 MB megosztott |
| SIMD | x86, MMX, SSE, SSE2, SSE3 | x86, x86-64, MMX, SSE, SSE2, SSE3 |
| FSB | 667 MHz | 800 MHz |
| Magfeszültség | 0,950–1,4 V | 1,075–1,3 V |
| Thermal Design Power (TDP) | 15 W (Core Duo L) 31 W (Core Duo T) |
17 W (Core 2 Duo L) 35 W (Core 2 Duo) |
Ez és az órajel (esetleg a rendszerórajel) redukálása együttesen járul hozzá a fogyasztás és hődisszipáció drasztikus csökkenéséhez, ami az ultrahordozható noteszek, szubnoteszek mezőnyében kulcs lehet a sikerhez. Utóbbiaknál általában kevéssé játszik szerepet a teljesítmény, épp ezért ebben a szegmensben máig fellelhetők egymagos CPU-val szerelt konfigurációk. A Santa Rosa platformmal az Intel mindazonáltal véglegesen száműzi a noteszgépekből ezeket a processzorokat, a Centrino Duo/Pro konfigurációk így már csak kétmagos Core 2 Duókkal rendelhetők.
Minden benchmarkok réme, a DAT
A Santa Rosa platform processzorkezelésével kapcsolatos talán legfontosabb újítás az Enhanced Dynamic Acceleration Technology névre keresztelt eljárás bevezetése. Ez éppen azoknak a programoknak a futási sebességére gyakorol jótékony hatást, melyeket az imént említett egymagos processzorokra (azaz egy utasításszálra) optimalizáltak. Ilyen alkalmazás (például a legtöbb játékprogram) futtatása esetén a rendszer képes kiiktatni az inaktív processzormagot, miközben az aktív egység órajelét ideiglenesen megnöveli, azaz anélkül nőhet az egyszálas számítási teljesítmény, hogy a CPU áramfogyasztása és hőkibocsátása jelentős mértékben változna.
Az új Core 2 Duo processzorok energiagazdálkodása ettől eltekintve alapvetően mit sem változott az elődökhöz képest; a CPU-k két magja egymástól függetlenül kerülhet különböző energiatakarékos állapotokba (halt, stop clock, deep sleep), ugyanígy kikapcsolható vagy dinamikusan átméretezhető a megosztott másodszintű gyorsítótár. A jó öreg Enhanced Speedstep Technology természetesen itt is jelen van, a CPU-k jelen esetben is minimum hatszoros értékre csökkenthetik az órajelszorzót, miközben üzemfeszültségük típustól függően 0,9–1,035 voltra csökkenhet. A hatos szorzó egyben azt is jelenti, hogy a processzorok minimális órajele a gyorsabb rendszerórajel miatt 1,2 GHz-re nőtt, ám az Intel egy ügyes trükkel felezi ezt a frekvenciát (ezzel egyszersmind elérve a 400 MHz-es rendszersebességre optimalizált, szép emlékű Banias és Dothan CPU-k minimális órajelét).
Ez utóbbi energiatakarékossági eljárás már nem a CPU-nak, hanem a Santa Rosa platform megújult lapkakészleteinek köszönhető, melyek immár képesek órajelüket (azaz gyakorlatilag a rendszer órajelét) a felére csökkenteni. Az Intelnek egyébiránt évek óta bevett szokása, hogy az asztali gépeknél már jól bevált chipseteket módosítja a mobil számítástechnika igényeinek megfelelően, ami eddig gyakorta kimerült annyiban, hogy a vezérlők alacsonyabb üzemfeszültségről járnak, mint az asztali gépek alaplapjain megtalálható társaik.
GM965 Express blokkdiagram [+]
A forgatókönyv most is hasonlóképpen alakult; a gyártó ezúttal a Broadwater családot ültette át kisebb-nagyobb módosításokkal a mobil szegmensbe. Az így létrejött, Crestline kódnevű vezérlők jelenleg két változatban érhetők el, a PM965 Express típus a szokásos jelölésnek megfelelően nem tartalmaz integrált grafikát, míg társa, a GM965 Express egy DirectX 9.0c- (Shader Model 3.0-) kompatibilitást nyújtó grafikus motort is magában rejt – utóbbi 3D-s megjelenítési képességei ugyan fejlődtek az elődökhöz képest, de az új, GMA X3100 típusú IGP-től így sem várható el, hogy döccenés nélkül futtassa a legmodernebb játékprogramokat.
| Az új és a régebbi Centrino Duo platform lapkakészletei | ||
| Típus | GM965 / PM965 | 945GM / 945PM |
| FSB | 800/533 MHz | 667/533 MHz |
| Memória | DDR2-667/533 egy- vagy kétcsatornás üzemmódban | DDR2-667/533 egy- vagy kétcsatornás üzemmódban |
| Memória maximális mérete | 4 GB | |
| Grafika | integrált GMA X3100 vagy külső | integrált GMA950 vagy külső |
| Külső grafikus interfész | PCI Express x16 | |
| PCI Express I/O | 6 x PCIe x1 | 4 x PCIe x1 |
| IDE/ATA portok száma | 1 Ultra-ATA csatorna, 3 Serial ATA-150 port | 1 Ultra-ATA csatorna, 2 Serial ATA-150 port |
| USB 2.0 portok száma | 10 | 8 |
| Tokozás mérete, típusa | 35 x 35 mm, FCBGA | 37,5 x 37,5 mm, FCBGA |
| Üzemfeszültség | 1,05–1,5 V | |
| Thermal Design Power (TDP) | 8 / 13,5 W (PM965 / GM965) | 9,8 W (945GM) |
A GM965 Express lapkakészletbe integrált grafikus processzor ellenben gond nélkül megbirkózik a Vista Aero Glass interfészével (ahogy azt tette elődje is), teljesebb támogatást nyújt a videotartalmak megjelenítéséhez (itt újdonság a ClearVideo technológia bevezetése), valamint különböző módokon tud további energiát megspórolni a rendszernek (például üresjáratban képes csökkenteni a renderelő egység működési feszültségét, vagy akkumulátoros üzemben leszabályozza a képfrissítési frekvenciát).
Jól jön a két memóriamodul
A Crestline chipsetek memóriavezérlőjéhez nem nyúltak az Intel mérnökei, azaz a PM965 és GM965 lapkák továbbra is maximum 667 MHz-es DDR2 memóriákat kezelnek, akár kétcsatornás üzemmódban is. Mióta az Intel bevezette a dual-channel memóriakezelést a mobil szegmensben, tulajdonképpen először kovácsolható komolyabb előny ebből az üzemmódból, a 800 MHz-es rendszerbusz áteresztőképessége ugyanis 20 százalékkal nagyobb, mint az egycsatornás, 667 MHz-es memória-alrendszer sávszélessége. Azaz ha a notebook gyártója csak egy memóriamodult szerel a gépbe, azzal adott esetben számottevő mértékben visszafoghatja a rendszer sebességét.
Az új lapkakészlet I/O vezérlője sem tér el alapjaiban a korábbi megoldásoktól, annál inkább különbözik az asztali variánstól, már ami a tárolóegységek lehetséges konfigurációját illeti. Az ICH8M déli híd ugyanis az ICH8 lapkákkal ellentétben még kezeli a párhuzamos ATA interfésszel kommunikáló merevlemezeket, optikai egységeket – a Serial ATA migráció a mobil szegmensben valamelyest lassabban halad, mint az asztali gépeknél, ezért élhet tovább a régi típusú vezérlő a notebookokban.
Az új Centrino processzortechnológia szokás szerint egy vezeték nélküli hálózati vezérlőt is felvonultat, mely jelen esetben az egyik lényeges újítása lehet a platformnak. Azért csak lehet, mert az Intel egyelőre csak opcionális komponensként tünteti fel az új Centrinónál a 802.11n szabvány tervezetével is kompatibilis WiFi Link 4965AGN típusú kommunikációs modult, mely egyébként már január óta elérhető a gyártók számára. Mivel az új Wi-Fi vezérlő az előző modellhez hasonlóan PCI Express MiniCard formátumban készül, a korábbi PRO/Wireless 3945ABG típus szabadon felcserélhető, helyettesíthető az új modullal.
A jelenleg elterjedt megoldásokhoz hasonlítva akár ötször gyorsabb adatátvitellel és kétszer nagyobb hatókörrel kecsegtető WiFi Link 4965AGN paraméterei papíron ugyan jól mutatnak, de egyelőre csak kevesek képesek kihasználni az új vezérlő adottságait. Ennek legfőbb oka a kompatibilis hálózati eszközök viszonylag lassú térnyerése, mely részben a kiforratlan technológiával szembeni bizalmatlansággal magyarázható. Az Intel éppen ezért igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ezeket az előítéleteket és félelmeket eloszlassa: a cég az új vezérlő bejelentésével egy időben indította útjára a Connect with Centrino programot, mely számos hálózatieszköz-gyártó együttműködése révén azt hivatott garantálni, hogy bizonyos bevizsgált eszközök teljes kompatibilitást nyújtanak az Intel új vezérlőjével.
Azok a noteszgépgyártók, akik ennek ellenére sem kívánnak nyitni az új technológia irányába, netán a költségtakarékosság vezérli őket, továbbra is beépíthetik konfigurációikba a jól bevált, 802.11a/b/g szabványokat ismerő PRO/Wireless 3945ABG Wi-Fi modult.
Memória helyett memória
A 802.11n szabványtervezetet ismerő vezeték nélküli hálózati vezérlőhöz hasonlóan az új Centrino opciós részét képezi az Intel Turbo Memory (korábban Robson kódnéven ismert) technológia, melyet kizárólag Windows Vista operációs rendszer alatt lehet munkára fogni. A flashmemóriára épülő, amúgy szinténi PCI Express MiniCard formátumú bővítőmodul a merevlemezes adatkezelést hivatott gyorsítani a Vista ReadyBoost és ReadyDrive technológiáival karöltve, ezzel együtt csekély mértékben az energiatakarékos üzemhez is hozzájárulhat, hiszen a számítógépnek így ritkábban kell a merevlemezhez nyúlnia, ez pedig értelemszerűen jótékony hatással lehet a HDD áramfogyasztására.
A Turbo Memory révén a rendszer, illetve a programok gyorsabban töltődhetnek be, hiszen bizonyos programszeleteket vagy akár komplett alkalmazásokat a merevlemezeknél jóval rövidebb elérési idővel dolgozó flashmemóriából tölthet be a számítógép. A Turbo Memory modul alapesetben 512 MB vagy 1 GB NAND flashmemóriát tartalmaz, ennek egy részét (rendszerint az egyik felét) a lapozási műveleteket gyorsító ReadyBoost, másik részét az adatok gyorsítótárazásáért felelős ReadyDrive foglalja le magának.
Az új Centrino Duo processzortechnológia már-már hagyományos módon elsőként az Asus révén jutott el szerkesztőségünkbe. A noteszgéppiac feltörekvő szereplője már korábban is bizonyította fogékonyságát az új technológiák iránt; a saját gyártási kapacitással rendelkező cég több újdonságot is a piacon elsőként vagy az elsők között alkalmazott notebookjainál. A gyártó hazai képviselete ezúttal két Santa Rosa-alapú tesztgépet is küldött nekünk, mindkettő a már futó F3 családhoz tartozik, azaz jól ismert dizájnnal, de teljesen megújult belsővel érkeznek.
A kettő közül a szerényebb képességű F3Sc tesztkonfiguráció meglehetősen kezdetleges állapotban került hozzánk; ennek a gépnek még a burkolata sem nyerte el a végleges formáját, éppen ezért külön fotót sem mutatunk róla (a végleges darab információink szerint ugyanúgy fog kinézni, mint nagyobb testvére, az F3Se).
| Asus F3Sc | |
| Processzor | Core 2 Duo T7300 (2 GHz) |
| Lapkakészlet | Intel PM965 + ICH8M |
| Memória | 2 x 1 GB DDR2-667 |
| GPU | NVIDIA GeForce 8400M G 128 MB memóriával |
| Kijelző | 15,4" WSXGA+ (1680x1050 pixel), Color Shine |
| WLAN | Intel PRO/Wireless 3945ABG |
| Akkumulátor kapacitása | 4800 mAh, 50 Wh 7200 mAh, 75 Wh |
A gépet egy 2 GHz-en ketyegő Core 2 Duo T7300-as CPU-val, valamint 1 gigabájtnyi DDR2-667-es memóriával kaptuk. A memória mennyiségét – hogy ne ez döntse el a küzdelmet – a mérések idejére kiegészítettük 2 GB-ra. A gépben mindemellett az NVIDIA vadonatúj, DirectX 10-kompatibilis mobil GPU-ja teljesített szolgálatot; a GeForce 8400M G a a GeForce 8M széria jelenleg elérhető leglassabb tagja. A 80 nm-es csíkszélességgel készülő, 210 millió tranzisztorból álló, négy pixelfutószalagos, 462 MHz-es GPU mindössze 8 stream processzora (ezek egyébként 864 MHz-en járnak) és 128 megabájtnyi, 64 bites, 400 (effektíve 800) MHz-es DDR2 memóriája nem sok reménnyel kecsegtet a 3D-s játékprogramok futtatásával kapcsolatban.
[+]
| Asus F3Se | |
| Processzor | Core 2 Duo T7500 (2,2 GHz) |
| Lapkakészlet | Intel PM965 + ICH8M |
| Memória | 2 x 1 GB DDR2-667 |
| GPU | AMD ATI Mobility Radeon X1700 128 MB memóriával |
| Kijelző | 15,4" WSXGA+ (1680x1050 pixel), Color Shine |
| WLAN | WiFi Link 4965AGN |
| Akkumulátor kapacitása | 4800 mAh, 50 Wh 7200 mAh, 75 Wh |
A fentebbi típus testvérének tekinthető F3Se-be egy komolyabb teljesítményű, 2,2 GHz-es Core 2 Duo T7500-as CPU került, melyet alapesetben 2 gigabájtnyi DDR2-667-es memória egészített ki. A gépben dolgozó GPU szerepét ezúttal az AMD Mobility Radeon X1700-as vezérlője vette át; a 90 nm-es csíkszélességű, 157 millió tranzisztorból felépülő, tizenkét pixelfutószalagot és öt vertexárnyalót tartalmazó, 430 MHz-es GPU mellé 128 megabájtnyi 400 (effektíve 800) MHz-es, 64 bites DDR2 memóriát építettek.
A két gépbe ugyan egyforma méretű és felbontású kijelzőt szerelt az Asus, a paneleket azonban más-más cég gyártotta, mindezen túl az F3Sc-ben az előző generációs Wi-Fi adapter teljesített szolgálatot, míg az F3Se-ben az új, 802.11n szabványtervezetet is ismerő modult helyezték el. Turbo Memory gyorsítókártyát sajnos egyik konfiguráció sem tartalmazott, és értelemszerűen le kellett mondanunk az integrált grafikus motor teszteléséről is. Terveink szerint a későbbiekben az új Centrino Duo processzortechnológia mindkét említett komponensére kiterjesztjük majd vizsgálatunkat.
[+]
| Asus G1 | |
| Processzor | Core 2 Duo T7200 (2 GHz) |
| Lapkakészlet | Intel i945PM + ICH7M |
| Memória | 2 x 1 GB DDR2-667 |
| GPU | NVIDIA GeForce Go 7700 512 MB memóriával |
| Kijelző | 15,4" WSXGA+ (1680x1050 pixel), Color Shine |
| WLAN | Intel PRO/Wireless 3945ABG |
| Akkumulátor kapacitása | 4800 mAh, 70 Wh |
Az új platformra épülő gépek mellé minden igyekezetünk ellenére sem sikerült olyan előző generációs centrinós masinát beszereznünk, melynek paraméterei a legteljesebb mértékben passzoltak volna a tesztpéldányokhoz. Jobb híján ezért be kellett érnünk az Asus kifejezetten játékosoknak szánt G1 típusú konfigurációjával, melybe egy 2 GHz-es Core 2 Duo T7200-as CPU-t, 2 gigabájtnyi 667 MHz-es DDR2 memóriát és egy 80 nm-es csíkszélességű, 177 millió tranzisztorból felépülő, 12 pixel futószalaggal és 5 vertexárnyalóval rendelkező, 450 MHz-es GeForce Go 7700-as GPU-t építettek 512 megabájtnyi 128 bites, 400 (effektíve 800) MHz-es DDR2 videomemóriával megtoldva. A G1 kijelzőjének mérete és felbontása megegyezett az F3S típusok paramétereivel, mi több, ebben a gépben ugyanazt a típusú panelt találtuk, mint az F3Se-ben.
A régi és az új Centrino összehasonlítását ezúttal is az alkalmazásokkal és a játékprogramokkal mért eredmények vizsgálatával kezdjük. A szokásos repertoárból sajnos néhány programot nélkülöznünk kellett, mivel a tesztkörnyezet Vista operációs rendszerre épült (a két Santa Rosa-s gépre Vista Business, a G1-re Vista Home Premium változat települt), melyet bizonyos, tesztjeinkhez rendszeresen használt alkalmazások kevéssé toleráltak. A gépekre a gyártó által biztosított drivereket telepítettük, leszámítva az NVIDIA GPU-k eszközmeghajtóját; itt az aktuálisan legfrissebb kiadású ForceWare verziót (v158.18) használtuk mindkét esetben (az F3Se-t a 7.3-as Catalyst-változattal teszteltük).
Talán a Vista, talán a kiforratlan BIOS-szal érkező bétaállapotú tesztgépek miatt, de a fájltömörítő és videokonvertáló alkalmazásokkal végzett mérések meglehetősen furcsa eredményeket adtak. A teszt győztese itt egyértelműen a gyorsabb CPU-val ellátott Asus F3Se, értetlenül állunk ugyanakkor az F3Sc lemaradása előtt, mely különösen a videokonvertálás során vált igazán szembeötlővé.
A játékprogramokkal kapcsolatos előzetes várakozásaink teljes mértékben beigazolódtak; a GeForce Go 7700, a Mobility Radeon X1700 és a GeForce 8400M minden esetben ebben a sorrendben sorakozott fel. Az Asus G1 tehát nem véletlenül játékosoknak fejlesztett noteszgép; a benne található GeForce Go 7700-as GPU a papírformának megfelelően mindkét riválisától messze elhúzott. A DirectX 10-támogatással bíró GeForce 8400M funkcióit tekintve kétségtelenül modernebb két vetélytársánál, a high-tech GPU azonban túl hamar kifogy az erőből. Játékprogramok futtatására így csak kis részletességű beállításokkal, alacsony felbontásban alkalmas, az F3Sc kijelzőjének natív felbontásában lényegében már esélye sincs a helytállásra.
Nem sokkal kerül jobb a helyzetbe a Mobility Radeon X1700-zal szerelt F3Se, mely az F3Sc-hez hasonlítva talán egy felbontáskategóriával enged továbblépni játékok esetén. A két tesztelt notebook egyike sem játékgép tehát, aki az új Centrino plarformhoz tartozó, játékok futtatására inkább alkalmas konfigurációt szeretne magának, válassza inkább a G1 továbbfejlesztése révén létrejött G1s-t, illetve testvérét, a G2s-t, netán a GeForce 8600M GS GPU-val felvértezett F3Sv-t.
Benchmarkok
Összehasonlításunkat a különböző, mindenki számára könnyen hozzáférhető benchmarkokkal folytatjuk; ezek közül elsőként a nagy népszerűségnek örvendő Everest Ultimate Edition 4.0-s verziójának négy sebességmérő modulját futtattuk le.
A magyar fejlesztésű program memóriasebességet tesztelő moduljával végzett mérések igazolják a kétcsatornás memóriavezérlővel kapcsolatos korábbi megállapításunkat: az olvasási és írási eredmények itt arányaiban tükrözik a 20 százalékkal gyorsabb FSB-ből adódó különbséget.
A CPU és FPU tesztek lényegében hozták a papírformát, bár a CPU Photoworxx mérés során kissé hátrébb szorult a G1. Nem véletlenül, ennek a tesztnek a végeredményét ugyanis a processzor mellett a memória-alrendszer sebessége is befolyásolja, ez pedig a két Santa Rosa-s gép egyik erőssége a korábbi platformhoz képest.
A ray-tracer teljesítményt és a renderelési sebességet mérő POV-ray és Cinebench benchmarkok közül előbbi ismét hozta a papírformát, utóbbinál viszont ismét megbotlott az F3Sc – ennek pontos okára (akárcsak a videokonvertálásnál tapasztalt lemaradás esetében) ezúttal sem tudtunk rájönni.
A PCMark05 benchmark Vista-kompatibilis 1.2.0-s verziójával elvégzett méréseknél az erős videovezérlő miatt összesítettben a G1 kerül az első helyre, a CPU teszt győztese a papírforma szerint az F3Se, a merevlemez pedig az F3Sc-ben dolgozik a legfürgébben.
A 3DMark05 benchmarkkal született eredményeken nincs mit magyarázni; lényegében teljes egészében a játékteszteknél látott sorrend köszön vissza ez esetben is.
Végezetül tesztünk fontos állomásához érve megmértük a notebookok akkumulátoros rendelkezésre állási idejét, melyhez ezúttal is a Battery Eater Pro benchmark nyújtott hathatós segítséget. A platformszintű összehasonlítást sajnos lehetetlenné tette a tesztre kapott noteszgépek eltérő kiépítése, a mérések mindazonáltal így is alkalmasak lehetnek arra, hogy bizonyos következtetéseket levonhassunk az új Centrino energiagazdálkodását illetően.
A Battery Eater ezúttal is két módban futott; a maximális rendelkezésre állást a szokásos olvasgatós teszttel mértük – ekkor a CPU nagyrészt üresjáratban dolgozik, a rendszer pedig nem nyúl a merevlemezhez. A TFT fényerejét a legalacsonyabb, még olvasható szintre szabályoztuk, valamint kikapcsoltunk minden olyan komponenst, amire éppen nem volt szükség (de nem hagytuk, hogy a rendszer teljesen lekapcsolja a kijelzőt vagy a merevlemezt). A minimális rendelkezésre állásnál éppen fordítva jártunk el, azaz a gép összes fontosabb porcikája teljes kapacitással dolgozott, ezzel kvázi olyan helyzetet szimulálva, mintha egy játékprogramot futtatnánk a notebookon.
A két F3S modell ugyanazokkal az akkumulátorokkal működött – itt két mérést is végeztünk, az egyik géphez ugyanis 75 Wh, a másikhoz pedig egy 50 Wh kapacitású akkumulátort csomagoltak és mindkettőt kipróbáltuk mindkét noteszgéppel. A G1-hez más típusú akku jár; a noteszgép elejébe bepattintható áramforrás kapacitása 70 Wh.
Az akkumulátoros teszteknél végeredményben jól vizsgázott a Santa Rosa platformra épülő két F3S konfiguráció, melyek egymáshoz képest változóan teljesítettek: míg a gyorsabb processzorral és a Mobility Radeon X1700-zal felszerelt F3Se a hosszú üzemben jobban helytállt, addig az izzasztó tesztben megfordult a helyzet. Ennek oka alighanem a 200 MHz-cel magasabb CPU-órajelben keresendő, mindemellett nem kizárt, hogy a Radeon GPU teljes terhelés mellett több áramot igényel a 80 nm-es gyártástechnológiával készült GeForce 8400M-nél. Némi reményre adhat okot, hogy a G1 a 70 Wh-s akkumulátorral helyenként hosszú percekkel (egy esetben majd egy órával) lemaradt a Santa Rosa-s megoldásokhoz képest, messzemenő következtetéseket viszont korai lenne levonni pusztán ezt a fölényt látva. Nem beszélve arról, hogy a játékos notesz akkuja nagyjából 7–8 százalékkal kevesebb energiát is tárol magában, mint az F3S nagykapacitású áramforrása.
A kisebbik akkumulátorral elvégzett mérések grafikonja már gyászosabb képet festett; teljes terhelésnél az F3Se röpke fél óra elteltével kifeküdt, de az F3Sc sem bírta egy órát tartani magát. A maximális üzemidőt tekintve már valamivel jobb a helyzet, mellesleg itt is tanúi lehetünk a pozíciócserének, azaz üresjáratban ugyanaz az akku tovább bírta a gyorsabb CPU-val ellátott F3Se-ben, mint az F3Sc-ben.
Méréseinket és tapasztalatainkat összegezve egyik szemünk sír, a másik nevet az Intel új generációs Centrinójával kapcsolatban. Tavaly a Napa rajtjánál azt hiányoltuk, hogy a nagy előrelépésnek tekintett, 65 nm-es gyártósorokon készülő kétmagos Yonah mellett alig fejlődött a platform, erre az Intel mintha csak meghallotta volna a siránkozásunkat, és több apró, helyenként ígéretesnek tűnő fejlesztést is végrehajtott gyakorlatilag az összes komponensen. Mindezek azonban többnyire egy célt, konkrétan a számítási és adatfeldolgozási teljesítmény növelését szolgálják, vagy éppen a felvett teljesítmény ebből automatikusan fakadó növekedését kompenzálják.
Az összképhez hozzátartozik, hogy két teljesen új vagy alapjaiban átdolgozott komponens is része lett a Santa Rosa platformnak, ezek közül elsőként említhetnénk a gyorsabb és nagyobb hatósugarú Wi-Fi vezérlőt. Kár, hogy a technológia nem tudta teljesen kiforrni magát az új Centrino megjelenésére, ugyanakkor megértjük az Intelt, amely ennek ellenére opciós extraként mégis szerepelteti a repertoárban a 802.11n szabvány tervezetével kompatibilis WLAN-modult.
Jó kezdeményezésnek tűnik a merevlemezt gyorsító Turbo Memory bevezetése is, erről a technológiáról azonban egyelőre semmilyen tapasztalatot nem sikerült begyűjtenünk, így nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy megéri-e olyan noteszgépbe invesztálni, mely ezt a modult is tartalmazza. Kétségtelen, hogy a notebookok merevlemeze – akárcsak az asztali gépeknél – mára a rendszer legszűkebb keresztmetszetévé vált, ezen a helyzeten pedig elvileg segíthet valamicskét a Turbo Memory. Más kérdés, hogy a technológia minden bizonnyal csak egyfajta átmeneti tapaszt nyújt erre a sebre, hiszen már az ajtón kopogtatnak a hasonló elv alapján létrejött hibrid merevlemezek vagy a külső flashmemóriás gyorsítót gyakorlatilag teljesen feleslegessé tévő SSD-k.
Merre is hajlik a szent keze?
Mindent összevetve, aki az új Centrinóról készült marketinganyagokat, brosúrákat olvasva átlagosan nyolcórás akkumulátoros üzemidőről vagy drámai mértékben kiterjesztett mobilitásról álmodik, annak ideje felébredni; az Intel a Santa Rosa bevezetésével pontosan csak annyit tett, amennyit tennie kellett azért, hogy jó egy évre előre bebiztosítsa piacelsőségét a noteszgépek szegmensében. A fő csapásirány tavalyhoz képest továbbra sem látszik számottevően megváltozni, azaz a hordozható számítógépek teljesítménye folyamatosan nő, miközben a sokat hangoztatott mobilitás terén már nem olyan egyértelmű az előrelépés (de legalább nincs visszalépés).
Mindettől függetlenül állítjuk, hogy aki eddig kivárt a noteszgépvásárlással, jól tette, türelme a tavasz végén–nyár elején, a Santa Rosa-s modellek megjelenésével meghozza gyümölcsét. Nekik azt tanácsoljuk, hogy vágjanak bele bátran a vásárlásba, az új Centrino Duo/Pro processzortechnológiára épülő notebookok ugyanis minden bizonnyal hosszú hónapokig a piacon elérhető legfejlettebb hardverkomponenseket hordják majd magukban.
Akinek viszont olyan noteszgép van a birtokában, amelyik épp hogy túlvan az egyéves születésnapján, annak azt tanácsoljuk, inkább várjon még legalább egy évet a cserével, jövőre ugyanis 45 nanométeres csíkszélességgel készült processzorral, DDR3-támogatással, valamint a tervek szerint WiMAX-vezérlővel újítják meg a Centrinót. Nagyjából akkor, amikor az AMD útjára indítja szépreményű mobil platformját, a Pumát.
Renwick, fLeSs
A cikkünkben szereplő noteszgépeket az Asus magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.