És az Intel megteremté A processzort...

Az új platform, hivatalos nevén Centrino Duo processzortechnológia, május első felében indult útjára, kart karba öltve édestestvérével, az üzleti szegmensbe szánt Centrino Pro processzortechnológiával, mely alapvetően a Santa Rosa platform kiterjesztése révén jött létre (többek közt az Intel Active Management Technology és a virtualizáció támogatása került beépítésre a vPro platform mintájára). Utóbbival jelen cikkünkben külön nem foglalkozunk, mindössze megjegyezzük, hogy a két márkanév együttes használatával erősebb piaci szegmentációt gerjeszt az Intel. Mielőtt azonban bárki félreértené a jelölést, netán túl nagy jelentőséget tulajdonítana a „pro” utótagnak, a Centrino Pro matricával ellátott gépek egy átlagos (otthoni) felhasználó számára gyakorlatilag semmilyen többletértéket nem nyújtanak a Centrino Duo konfigurációkhoz képest.

Merom, a csodatévő

Tavaly a kétmagos Core Duo CPU-t tekintettük a megújult Centrino (Duo) kulcsfontosságú szerepet betöltő, mondhatni korszakalkotó újdonságának. A Santa Rosa platform nem hoz hasonló jelentőségű újítást a processzorok terén, az új centrinós notebookokba ugyanis alapvetően ugyanaz a Merom-alapú Core 2 Duo CPU kerül, mint amit a napás gépek tavaly nyáron megkaptak. A Meromról tudni érdemes, hogy alapvetően két ponton jelentett előrelépést a szintén kétmagos Yonah-hoz (Core Duo) képest: egyrészt ezek a processzorok már támogatják a 64 bites kiterjesztést, másrészt az adatfeldolgozási cikluson sikerült valamelyest gyorsítania az Intelnek, miközben a CPU áramfogyasztási és hődisszipációs mutatói alig változtak.

Az új Centrino Duo és Pro processzortechnológia tehát a tavaly bemutatott Core 2 Duo CPU-knak egyfajta továbbfejlesztett változatát tartalmazza. A fontosabb újítások lényegében kimerülnek az órajel és a rendszerórajel emelésében; előbbi a jelenleg kapható választéknál 1,8 GHz-ről startol és 2,4 GHz-ig skálázódik (meg nem erősített hírek szerint a felső határ az év végére 2,8 GHz-re emelkedik), utóbbi 667 MHz-ről 800 MHz-re nőtt. Szokás szerint később érkeznek az alacsony és ultra-alacsony feszültségű példányok, melyek többnyire az olyan jobban sikerült magokat kapják, melyek beérik kisebb üzemfeszültséggel.

Ez és az órajel (esetleg a rendszerórajel) redukálása együttesen járul hozzá a fogyasztás és hődisszipáció drasztikus csökkenéséhez, ami az ultrahordozható noteszek, szubnoteszek mezőnyében kulcs lehet a sikerhez. Utóbbiaknál általában kevéssé játszik szerepet a teljesítmény, épp ezért ebben a szegmensben máig fellelhetők egymagos CPU-val szerelt konfigurációk. A Santa Rosa platformmal az Intel mindazonáltal véglegesen száműzi a noteszgépekből ezeket a processzorokat, a Centrino Duo/Pro konfigurációk így már csak kétmagos Core 2 Duókkal rendelhetők.

Minden benchmarkok réme, a DAT

A Santa Rosa platform processzorkezelésével kapcsolatos talán legfontosabb újítás az Enhanced Dynamic Acceleration Technology névre keresztelt eljárás bevezetése. Ez éppen azoknak a programoknak a futási sebességére gyakorol jótékony hatást, melyeket az imént említett egymagos processzorokra (azaz egy utasításszálra) optimalizáltak. Ilyen alkalmazás (például a legtöbb játékprogram) futtatása esetén a rendszer képes kiiktatni az inaktív processzormagot, miközben az aktív egység órajelét ideiglenesen megnöveli, azaz anélkül nőhet az egyszálas számítási teljesítmény, hogy a CPU áramfogyasztása és hőkibocsátása jelentős mértékben változna.

Az új Core 2 Duo processzorok energiagazdálkodása ettől eltekintve alapvetően mit sem változott az elődökhöz képest; a CPU-k két magja egymástól függetlenül kerülhet különböző energiatakarékos állapotokba (halt, stop clock, deep sleep), ugyanígy kikapcsolható vagy dinamikusan átméretezhető a megosztott másodszintű gyorsítótár. A jó öreg Enhanced Speedstep Technology természetesen itt is jelen van, a CPU-k jelen esetben is minimum hatszoros értékre csökkenthetik az órajelszorzót, miközben üzemfeszültségük típustól függően 0,9–1,035 voltra csökkenhet. A hatos szorzó egyben azt is jelenti, hogy a processzorok minimális órajele a gyorsabb rendszerórajel miatt 1,2 GHz-re nőtt, ám az Intel egy ügyes trükkel felezi ezt a frekvenciát (ezzel egyszersmind elérve a 400 MHz-es rendszersebességre optimalizált, szép emlékű Banias és Dothan CPU-k minimális órajelét).

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!