Glória, hallelujah?

Méréseinket és tapasztalatainkat összegezve egyik szemünk sír, a másik nevet az Intel új generációs Centrinójával kapcsolatban. Tavaly a Napa rajtjánál azt hiányoltuk, hogy a nagy előrelépésnek tekintett, 65 nm-es gyártósorokon készülő kétmagos Yonah mellett alig fejlődött a platform, erre az Intel mintha csak meghallotta volna a siránkozásunkat, és több apró, helyenként ígéretesnek tűnő fejlesztést is végrehajtott gyakorlatilag az összes komponensen. Mindezek azonban többnyire egy célt, konkrétan a számítási és adatfeldolgozási teljesítmény növelését szolgálják, vagy éppen a felvett teljesítmény ebből automatikusan fakadó növekedését kompenzálják.

Az összképhez hozzátartozik, hogy két teljesen új vagy alapjaiban átdolgozott komponens is része lett a Santa Rosa platformnak, ezek közül elsőként említhetnénk a gyorsabb és nagyobb hatósugarú Wi-Fi vezérlőt. Kár, hogy a technológia nem tudta teljesen kiforrni magát az új Centrino megjelenésére, ugyanakkor megértjük az Intelt, amely ennek ellenére opciós extraként mégis szerepelteti a repertoárban a 802.11n szabvány tervezetével kompatibilis WLAN-modult.

Jó kezdeményezésnek tűnik a merevlemezt gyorsító Turbo Memory bevezetése is, erről a technológiáról azonban egyelőre semmilyen tapasztalatot nem sikerült begyűjtenünk, így nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy megéri-e olyan noteszgépbe invesztálni, mely ezt a modult is tartalmazza. Kétségtelen, hogy a notebookok merevlemeze – akárcsak az asztali gépeknél – mára a rendszer legszűkebb keresztmetszetévé vált, ezen a helyzeten pedig elvileg segíthet valamicskét a Turbo Memory. Más kérdés, hogy a technológia minden bizonnyal csak egyfajta átmeneti tapaszt nyújt erre a sebre, hiszen már az ajtón kopogtatnak a hasonló elv alapján létrejött hibrid merevlemezek vagy a külső flashmemóriás gyorsítót gyakorlatilag teljesen feleslegessé tévő SSD-k.

Merre is hajlik a szent keze?

Mindent összevetve, aki az új Centrinóról készült marketinganyagokat, brosúrákat olvasva átlagosan nyolcórás akkumulátoros üzemidőről vagy drámai mértékben kiterjesztett mobilitásról álmodik, annak ideje felébredni; az Intel a Santa Rosa bevezetésével pontosan csak annyit tett, amennyit tennie kellett azért, hogy jó egy évre előre bebiztosítsa piacelsőségét a noteszgépek szegmensében. A fő csapásirány tavalyhoz képest továbbra sem látszik számottevően megváltozni, azaz a hordozható számítógépek teljesítménye folyamatosan nő, miközben a sokat hangoztatott mobilitás terén már nem olyan egyértelmű az előrelépés (de legalább nincs visszalépés).

Mindettől függetlenül állítjuk, hogy aki eddig kivárt a noteszgépvásárlással, jól tette, türelme a tavasz végén–nyár elején, a Santa Rosa-s modellek megjelenésével meghozza gyümölcsét. Nekik azt tanácsoljuk, hogy vágjanak bele bátran a vásárlásba, az új Centrino Duo/Pro processzortechnológiára épülő notebookok ugyanis minden bizonnyal hosszú hónapokig a piacon elérhető legfejlettebb hardverkomponenseket hordják majd magukban.

Akinek viszont olyan noteszgép van a birtokában, amelyik épp hogy túlvan az egyéves születésnapján, annak azt tanácsoljuk, inkább várjon még legalább egy évet a cserével, jövőre ugyanis 45 nanométeres csíkszélességgel készült processzorral, DDR3-támogatással, valamint a tervek szerint WiMAX-vezérlővel újítják meg a Centrinót. Nagyjából akkor, amikor az AMD útjára indítja szépreményű mobil platformját, a Pumát.

Renwick, fLeSs

A cikkünkben szereplő noteszgépeket az Asus magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.