Cooler Master Hyper 412S

Jelen pillanatban az Intel Sandy Bridge-E architektúrás Core i7 processzorai a legerősebb, asztali gépbe szánt központi egységek. Logikusnak tűnik a következtetés, hogy ami a legerősebb, az talán a legtöbbet is fogyasztja, ennek megfelelően tekintélyesen melegszik. Ma ezt vizsgáljuk meg néhány termetes processzorhűtővel és a Core i7 széria legerősebb, 3960X tagjával.

A Cooler Master Hyper 412S mondhatni átlagos nagyfiú. Az alaplap síkjával párhuzamosan szellőzik, lamelláit négy hőcső tartja össze, ami ma már legfeljebb közepesnek nevezhető az elit mezőnyben. Tetejére egy szerény Cooler Master emblémát tettek, hogy ablakos házból vagy nyílt rendszerben hirdesse, ki fia-borja. Hőleadóit úgy alakították ki, hogy mindkét oldalára felszerelhessünk egy-egy 120 milliméteres ventilátort, de a gyári csomagban csak egy lapátkerék van.

Újabban az a divat a processzorhűtőknél, hogy a talpban futó hőcsövek nem egy rézlemezen keresztül, hanem közvetlenül érintkeznek a processzor kupakjával. Azért lehet jobb az ilyen kialakítás a hagyományosnál, mert a talpat elhagyva eggyel kevesebb anyagréteggel, így eggyel kevesebb átmenettel kell megküzdenie a hőnek, míg a leadás helyére – a lamellákra – távozik. Korábbi méréseinknél azt tapasztaltuk, hogy egy-egy anyagrétegek közötti áthaladás a kapcsolat minőségétől függően 5-10 fokos hőveszteséget jelent, ami megszorul az átmenetnél, ezáltal a kevesebb átmenet elvileg hatékonyabb működést eredményez. Sok gyártó átállt erre az új megvalósításra, de az igazán nagy nevek, mint a Scythe, Thermalright, Noctua vagy Prolimatech maradtak a talpas kialakításnál – talán nem véletlenül.

Alig több mint hatszáz grammos tömegével a Hyper 412S nem tartozik az abszolút legnagyobbak közé, ehhez mérten 12 000 forintos ára nagyjából rendben van, több konkurensét is ennyiért adják. A jelenleg elérhető minden AMD és Intel foglalatra fel lehet tenni, úgyhogy ilyen szempontból nem lehet vele mellényúlni.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!