Intel X25-M, tesztkörnyezet

A merevlemezek kora leáldozóban van! Vagy mégsem? Jónéhányunkat foglalkoztat ez a kérdés, hiszen az SSD, azaz Solid State Drive/Disk már itt kopogtat az ajtón. A hosszú múltra visszatekintő technológia az elmúlt években rengeteg fejlődésen ment keresztül, és mára mindennapos használatra alkalmas állapotba került, legalábbis ezt sugallják a gyártók. Az SSD-k működési elvét korábban kiveséztük, előnyeit és hátrányait egyaránt sikerült feltérképeznünk, és végül arra a következtetésre jutottunk, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását. Az igaz, hogy a jelenleg kapható SSD-k a notebookokba szánt merevlemezek ellenében komoly konkurenciát képviselnek, hiszen fogyasztásuk, melegedésük és nem utolsósorban sebességük révén versenyképesek, de az ár/teljesítmény, illetve ár/kapacitás mutatóik még nem túl kedvezőek. Ez a két probléma idővel meg fog oldódni, hiszen a gyártástechnológia fejlődésével kisebb területen több memóriacella helyezhető el, és csökkenthető a gyártás költsége; már csak az a kérdés, hogy ez mikor következik be.

Már nyáron tudvalevő volt, hogy az Intel is beszáll az SSD-gyártók partijába, és végül a szeptemberi IDF-en le is leplezték saját fejlesztésű SSD-jüket, tesztünk főszereplőjét, az Intel X25-M-et. Az a tény, hogy az Intel belép erre a piacra, elvileg nekünk, felhasználóknak csak jó, hiszen a világ egyik vezető technológiai vállalatának megvan a tudása és kapacitása az SSD-k továbbfejlesztéséhez és nem utolsósorban az ereje is ahhoz, hogy a többi gyártóval szembeszegülve, saját termékeivel elárasztva a piacot lenyomja az árakat.

Intel X25-M SSD [+]

Tesztünk főszereplője, az X25-M az Intel első saját fejlesztésű SSD-je, 2,5 colos formátumban készül, és 80, illetve 160 GB-os méretben lesz elérhető. Az X25-M 1,8 colos megfelelője az X18-M, mely az X25-M-mel megegyező paraméterekkel rendelkezik, de értelemszerűen az ultravékony noteszgépekbe szánja a gyártó.

Az X25-M MLC NAND, azaz multi-level cell NAND lapkákra épül, amelyekről tudvalevő, hogy cellánként 2 vagy néha több bit tárolására képesek (az X25-M két bitet tárol). Már készülőben van az X25-M SLC NAND-os megfelelője, az X25-E, amely elvileg jövő év elején kerül forgalomba. Tehát, amit az MLC NAND lapkákról tudni kell: kisebb felületen több adat helyezkedik el (azaz nagyobb az adatsűrűség), de ez az SLC-vel szemben egyben a hátránya is a sebességre és élettartamra nézve. Ezzel nem mondtunk semmi újat, viszont az Intel megígérte ország-világ előtt, hogy az X25-M ennek ellenére mindent verni fog. Hogy ez igaz-e, az majd később kiderül. Elöljáróban a sebességről annyit, hogy az X25-M elvileg 250 MB/s-os olvasásra és 70 MB/s-os írásra képes másodpercenként, amihez 85 mikromásodperces (azaz 0,085 millisec) elérési idő párosul. Impresszív számok, az biztos.

Nem az Intelről beszélnénk, ha ennyivel beérték volna, ugyanis az X25-M nem csak szimplán egy újabb SSD, hanem egy új fejlesztés is egyben. Az X25-M már NCQ-kompatilibis SATA 300-as csatolóval rendelkezik, azaz 32 lekérést képes sorbaállítani abban az esetben, ha azokat a meghajtó nem képes végrehajtani időben (mikromásodpercekről van szó). A merevlemezeknél alkalmazott NCQ-ról már tudjuk, hogy sokszor többet árt, mint amennyit használ, ezért nem is kötelező bekapcsolni, az X25-M NCQ-ja azonban gyárilag aktivált, lényegében így épült meg maga a meghajtó. Az SSD-k között újdonság az X25-M-ben debütáló úgynevezett tízcsatornás-vezérlő is, mely a rendszervezérlő chip (SoC) és a NAND flash memóriák közötti kommunikációért felel.

Az X25-ösben megjelent egy továbbfejlesztett "wear leveling" technológia is, azaz a cellahasználat kiegyensúlyozására, az élettartam meghosszabbítására egy újfajta algoritmust vezettek be, mellyel a NAND cellák élettartama még az átlagosnál is hosszabb lehet. A meghajtó 1,2 millió órás MTBF-értékkel (Mean Time Between Failures, hibák közötti időtartam) rendelkezik, ami az átlag merevlemezekéhez mérhető, de nem éppen kiemelkedő (pl. a Samsung 32 GB-os SLC-je 2 millió órás MTBF-fel kerül forgalomba). Arra az esetre, ha a vevők hezitálnának a vétellel, az Intel kiemeli, hogy a meghajtó legalább 5 éven keresztül napi 100 GB-nyi írás-törlés műveletet képes elviselni egyhuzamban.

A meghajtó felépítéséről, külsejéről nincs mit mondani, olyan, mint az összes többi SSD: egy szimpla, téglatest alakú burkolattal rendelkező tárgy SATA és tápcsatlakozókkal. Mozgó alkatrészeket nem tartalmaz, belsejében egy NYÁK található, rajta memórialapkákkal, azaz nem ad ki hangot, a burkolat alig melegszik, a rázkódástól nem lesz baja és amíg el nem törik, addig az adatok is biztonságban vannak. Fogyasztása üresjáratban a gyártó adatai alapján 0,06 watt, aktív használat közben pedig 150 milliwatt, egyik sem egy egetrengető érték.

Tesztkörnyezet

Tesztprogramok

• HDTune 3.0
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• Crysis, Call of Duty 4 és Enemy Territory: Quake Wars
• Hard Disk Sentinel

A merevlemezeket és SSD-ket a déli hídról működtettük. A merevlemezek NCQ-ját nem kapcsoltuk be, mert a technológiával kapcsolatban már többször bebizonyosodott, hogy a funkció egy átlagfelhasználó számára nem nyújt semmilyen előnyt, sőt sok esetben inkább csak lassulást okoz. A HDTune és az IPEAK résztesztek particionálatlan állapotban futottak, az összes többi alkalmazáshoz NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk le, és 32 kilobájtos clusterméretet állítottunk be.

Az összes részeredmény összehasonlítható a 750 GB-os HDD-tesztünkben és az SSD-tesztünkben látott számokkal, viszont csak az IPEAK, HDTune és Ghost32-es eredményeket lehet összevetni az ennél korábbi cikkek teszteredményeivel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!