Az IGP új képességei és a multimédia
Az új IGP általános felépítése mellett érdemes rátérni az extra tudásra, amit az Intel belepréselt. Mint ismeretes, a Gen7 architektúra támogatja a DirectX 11-es, a DirectCompute 5.0-s, az OpenGL 3.2-es és az OpenCL 1.1-es API-t. Az előző generációs megoldáshoz képest tehát jelentős az előrelépés. Tekintve, hogy a DirectX 11 a tesszellálást is bevezette, így az Intelnek valahogy ezt is támogatni kellett, de a setup motor szempontjából a Gen6 architektúra nagyon gyenge volt.
Nem volt kérdés tehát, hogy az Ivy Bridge IGP-je újratervezett setup motort kap. Ez tartalmaz egy fix funkciós tesszellátort, ami elvárás is manapság, ám az Intel kigyomlálta az előd problémáinak egy részét. Az új architektúra jobban kezeli a Fast Z Cleart és a Hierarchical Z-t, melyek alapvető fontosságú fejlesztésnek számítanak, ám egy fontos területen nem történt előrelépés. A Sandy Bridge IGP-je négy órajelenként dolgozott fel egy háromszöget, ami manapság vérszegénynek számít, és ebből a szempontból az Ivy Bridge IGP-je nem javult. A rendszer ugyan kellően magas órajelen jár, hogy ez ne legyen nagyon limitáló hatású, de a DirectX 11 támogatását figyelembe véve illett volna itt is javítani. A raszter motor a raszterizálást négyes pixelblokkokon hajtja végre (ez általánosnak mondható a mai PC-s GPU-kon vagy IGP-ken), a teljesítménye pedig órajelenként 4 képpont. Utóbbi érték nem túl sok, de a ROP blokk megfelelően etethető, így ebből a szempontból kiegyensúlyozott a fejlesztés.
Hatalmas előrelépés, hogy a vállalat a geometry shaderek esetében elérhető teljesítményt is növelte a dedikált stream output egységgel. Ezt a funkciót a Sandy Bridge is támogatta, de csak emulált formában. A DirectX API a specifikációk alapján erre lehetőséget ad, de borzalmasan lassú megoldásról van szó, így célszerű volt bevezetni egy fejlettebb, és jóval gyorsabb megvalósítást. Az kétségtelen, hogy a stream output az Ivy Bridge esetében jobban van megoldva, mint a korábbi generációban, de az adatokat az egység az LLC-be menti, ami nem kedvező. Jobb lenne, ha az URB-be vagy az IGP-n belül található megosztott L3 gyorsítótárba kerülnének a kimentett információk, mivel azokat az Execution Unitok gyorsabbak elérik. Persze valószínű, hogy ennek implementálása már nem fért bele a mérnökök idejébe, így egyszerűbb megoldást kerestek a problémára.
Javuló képminőség!
A Sandy Bridge IGP-jét a 3D-s alkalmazások képminőségének vizsgálata során is nagyon sok panasz érte. A HD Graphics 2000 és 3000 az anizotropikus szűrésre egy nagyon régi szögfüggő algoritmust használt, amilyennel még 2001-ben találkozhattak a felhasználók a Radeon 8500 és a GeForce 3 sorozatban. Nem kérdés, hogy egy közel 10 éves szűrési megoldás már nem elég fejlett ahhoz, hogy felvegye a versenyt az élmezőnnyel, ami sajnos meg is látszott a képminőségen. Az Intel az Ivy Bridge IGP esetében ezen is javított.
HD Graphics 3000 – HD Graphics 4000 – AMD Radeon – NVIDIA GeForce
A fenti képeken látható, hogy az új szűrési algoritmus már szögfüggetlen, és bár annyira jó munkát nem végez, mint az AMD megvalósítása, de a játékokban ez nem igazán vagy csak nagyon nehezen lesz észrevehető. Az NVIDIA megoldásáról is készítettünk egy képet. Látható, hogy a GeForce-ok még mindig nem dolgoznak teljesen szögfüggetlen algoritmussal, de nem győzzük hangsúlyozni, hogy ilyen különbségeket valós környezetben nagyon nehéz észrevenni. Ebből a szempontból az Intel HD Graphics 2000 és 3000 szűrése volt nagyon rossz. Az alkalmazott szögfüggő algoritmus rányomta bélyegét a képminőségre, de ez már a múlté.
Az Intel az élsimítás szempontjából is újított. A Sandy Bridge IGP-je csak a DirectX által megkövetelt 2x-es és 4x-es MSAA-t támogatta, ám az új generációs fejlesztés már a 8x-os MSAA-ra is lehetőséget ad. Ez persze nem túl lényeges szempont, ugyanis a ROP blokk gyenge Z mintavételező képessége nem teszi lehetővé a játszható sebességet 8x-os élsimítás mellett.
Multimédiás újítások és javítások
A Sandy Bridge IGP-je a multimédiás képességek oldaláról sem volt hibátlan, sőt talán ezen a ponton volt a legtöbb probléma vele. A Gen6 architektúra hihetetlenül sok gyermekbetegségben szenvedett, amit az Intel a Gen7 esetében kigyomlált. Először is HTPC-ket érintő változás, hogy az Ivy Bridge már támogatja a 23,976 Hz-es frissítést, vagyis a Blu-ray filmek lejátszása megfelelő lehet, azaz natív módban nem fog 40 másodpercenként megakadni a kép. Természetesen a 23,976 Hz támogatása egy bonyolult dolog, és nemcsak a lapkán, hanem a teljes rendszeren is múlik. Az Intel az Ivy Bridge-et elsősorban a 7-es szériás vezérlőlapkákhoz tervezte, így ez a szolgáltatás a Maho Bay platformon belül fog a legjobban működni. Maga a funkció elérhető lesz a 6-os szériás vezérlőhidaknál is, de nem biztos, hogy a valós frissítési érték annyira közel lesz a 23,976 Hz-hez, mint a Maho Bay platform esetében. A 40 másodpercenkénti akadás persze biztosan megritkul, de kérdés, hogy mennyivel.
Szintén nagyon fontos újítás az YCbCr támogatás megjelenése, mely a HTPC-s közösségnek szintén elengedhetetlen szolgáltatás. A Sandy Bridge csak az RGB módot támogatta, ami az xvYCC kompatibilis HDTV-knél korlátozott színmegjelenítést jelentett, de az Ivy Bridge esetében ezt megoldotta az Intel. A grafikus driverben ugyan továbbra is az RGB mód az alapértelmezett beállítás minden megjelenítőre, de az adott kijelző kezelésénél az YCbCr opció bepipálásával rögtön áttér a rendszer az xvYCC színskálára.
[+]
Sajnos a Sandy Bridge IGP-jének DXVA támogatása is eléggé gyenge volt. A probléma a szabvány szerint megírt, rendszerint ingyenes DXVA kodekek (például az MPC Video Decoder) kapcsán merült fel, amikor az 5 körüli referencia frame kódolású, H.264-es videók esetében képhibát generált a hardver egy rövid időre. Ez jellemző volt az Intel korábbi generációs grafikus vezérlőire is, ám az Ivy Bridge IGP-je ebből a szempontból végre kivétel. A problémára kihegyezett tesztfájlunkat a rendszer hibátlanul kezelte, miközben ebbe a korábbi IGP-knek beletört a bicskája. Ez azt jelenti, hogy az Intel végre komolyan veszi a DXVA támogatását, így az Ivy Bridge ebből a szempontból is jelentős előrelépés. A videók dekódolására fenntartott hardver mindezek mellett fejlődött is, így mostmár képes gyorsítani a 4K, azaz a 4096x2304 pixeles felbontású videókat. Ezenkívül továbbra is a rendszer része a Clear Video HD technológia, mely post-process effektekkel próbálja javítani a képminőséget. Ezek minősége a grafikus driverben igény szerint skálázható.
A Sandy Bridge-ben bemutatkozó Quick Sync Video szolgáltatás az Ivy Bridge IGP-jében is elérhető. A rendszer a funkcióját tekintve nem változott, így a videók transzkódolására kihegyezett fix funkciós motor továbbra is a H.264, az MPEG2 és a VC-1 kodekeket támogatja, ám az új egység gyorsabb, mint ami a Sandy Bridge IGP-jében dolgozott, így még hamarabb lesz eredménye a konvertálásnak.
Többmonitoros móka az Intelnél is!
A több kijelző használata manapság egyre jobban terjed a felhasználók körében. Ennek a területnek az úttörője a Matrox volt, de a vállalat sajnos csak a professzionális szintre koncentrál, így az AMD meglátva a piaci rést, kifejlesztette az Eyefinity szolgáltatást, mely széles körben elérhető a hétköznapi vásárlók számára is. A technológiára az üzleti szféra nagyon rá is kapott, így világos volt, hogy a fejlesztéseket ebbe az irányba kell vinni. Ma elmondható, hogy az Ivy Bridge-ben található az első olyan IGP, mely kettőnél több – egészen pontosan három – kijelzővel is megbirkózik egyszerre. Ehhez a szolgáltatáshoz persze az alaplapgyártók támogatása is szükséges, hiszen a monitorkimeneteket el kell helyezni az új fejlesztésű alaplap hátulján, de maga a rendszer támogatja, így a vásárlás során érdemes erre figyelni. A szolgáltatás ugyan nincs a Maho Bay platformhoz kötve, de az Intel a fejlesztést a 7-es szériás vezérlőhidakhoz szánja, így arra nincs garancia, hogy a 6-os szériás vezérlők mellett is működik a három monitor egyszerre történő kezelése. Nyilván, ahogy említettük, nagyon sok függ az alaplap hátlapján található kimenetek számától.
[+]
A hardver tehát adott, de a szoftveres oldal messze áll a tökéletestől. Az Intel lényegében nem is készített a rendszerhez drivert, így az asztal kiterjesztése gyakorlatilag a Windowsban hajtható végre. Ez a funkcionalitást nagyon rontja, ugyanis az operációs rendszer a három kijelzőn megjelenített képet egységesen kezeli, vagyis nincs lehetőség olyan szintű finomhangolásra, amit az AMD Eyefinity vagy például az NVIDIA Surround nyújt. A driver persze később is elkészíthető, sőt alapvető elvárás lehet, hiszen így az Ivy Bridge hárommonitoros szolgáltatása egyelőre leginkább csak papíron hangzik jól.
Az új HD Graphics IGP-k
Az Intel a korábbi szokásoknak megfelelően két teljesítményszintet határoz meg az új HD Graphics IGP-k esetében. A HD Graphics 4000-ben az összes beépített egység aktív, ám a HD Graphics 2500 már némileg butított megoldás, ugyanis az Execution Unitok száma 16-ről 6-ra redukálódik, emellett a két textúrázó blokk közül az egyik letiltásra kerül.
[+]
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
