A Core i7-3820

Tavaly november közepén mutatkozott be az Intel új csúcs platformja, a Waimea Bay, melynek három alappillére a Sandy Bridge-E processzor, az LGA2011-es foglalat, valamint az X79-es lapkakészlet. A platformot és vele a Core i7-3960X processzort a megjelenés napján be is mutattuk. Akkor megállapítottuk, hogy a hatmagos Core i7-3960X átvette az első helyet a csúcs asztali processzorok rangsorában, amivel máig a leggyorsabb megoldásnak számít. Természetesen igen mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki mindezt a magáénak szeretné tudni. Jelenleg a legegyszerűbb és egyben legolcsóbb LGA2011-es alaplapért is legalább 60 000 forintot kell leszurkolnunk, amihez még hozzájön az i7-3960X rendkívül magas, 300 000 forintos ára is.

Szerencsére az Intel gondolt az alacsonyabb igényekkel (és kevésbé vastag pénztárcával) rendelkező vásárlókra is, aminek köszönhetően két, valamivel szolidabb, mérsékeltebb árcédulával rendelkező egységet is piacra dobtak. Mi most ezek közül a legolcsóbb, négymagos i7-3820-at fogjuk közelebbről is megvizsgálni.

Core i7-3820 ES [+]

A fenti táblázat három tagja közül az i7-3820 mindenképpen egy kakukktojás, mivel ennél a modellnél sajnos már jobban megszaladt a tervezők ceruzája, amikor a különböző részegységek letiltásáról döntöttek. Azt jó tudni, hogy a Sandy Bridge-E lapka alapvetően 8 magot és 20 MB L3 cache-t tartalmaz, ami jelen állás szerint azt is jelenti, hogy teljes értékű, letiltásoktól mentes verzió egyelőre csak Xeon formában lát majd napvilágot. Az i7-3960X-ben két magot és az azokhoz tartozó, egyenként 2,5 MB-os L3 szeletet, míg az i7-3930K esetében további, összesen 3 MB harmadszintű gyorsítótárat kapcsoltak le. Az i7-3820-nál még tovább mentek, amivel a legkisebb modell további két maggal és 2 MB L3-mal lett karcsúbb.

Sandy Bridge (pl.: i7-2600K) [+]

Ezzel maradt négy mag és 10 MB L3 cache, ami így elsőre nem hangzik túl nagy eltérésnek egy teljes értékű, LGA1155-ös Sandy Bridge-hez képest, mivel a magok teljesen megegyeznek a két Sandy Bridge koncepcióban. A IGP-t is tartalmazó, korábban megjelent, fenti képen is látható verzióba 8 MB harmadszintű gyorsítótár került, ami a leggyorsabb variánsok esetében természetesen teljes mértékben engedélyezve is van.

Mindez azt jelenti, hogy a magokat és a hozzájuk kapcsolódó gyorsítótárat tekintve egy i7-3820 - i7-2600K összevetés esetén az előbbiben 2 MB L3-mal több van, de míg a Sandy Bridge-nél 25 órajelciklus ezen gyorsítótár késleltetése, addig a Sandy Bridge-E esetében ez az érték már 30 órajel. Ez röviden annyit tesz, hogy az i7-3820-nál ez a cache valamivel lassabb.

SB-E (i7-3820) – szürkével a letiltott részek [+]

A másik két Sandy Bridge-E alapú modellhez képest a már említett különbségeken kívül mást nem találhatunk. Megmaradt a 40 darab PCI Express sáv, amely ugyan PCI Express 3.0 kompatibilis, de a PCI-SIG egyelőre csak 2.0-ra hitelesítette. A memóriavezérlő sem változott, azaz maradt a teljes négycsatornás 256 bites megoldás. A gyári specifikáció alapján a modulok órajele itt is maximum 1600 MHz, míg összkapacitásuk 64 GB lehet. Mindent összevetve így négy modullal nem kevesebb mint 51,2 GB/s-os elméleti átviteli csúcsértéket lehetséges elérni.

A Hyper-Threading, valamint a Turbo Boost technológiák sem maradtak ki a processzorból. Előbbi segítségével a négy mag nyolc szálon képes dolgozni, míg utóbbival a 3600 MHz-es alapórajel négy és három terhelt mag esetében 3700, míg kettőnél vagy egynél 3800 MHz-ig képes felugrani. Az Intel által a processzorra megszabott TDP 130 watt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!