Házimozi – 3D és Smart tévék
Szórakoztatóelektronikai fronton még mindig a tévé a legfajsúlyosabb szereplő. Mivel tavaly a hardver, konkrétan a 3D panelek berobbanása volt a nagy szám, így idén a gyártók szokás szerint inkább a kapcsolódó szolgáltatásokra helyezték a hangsúlyt. Az okostévé, illetve a Smart rendszer volt a hívószó, ami minden piaci résztvevő esetében mást jelent. A Samsung és az LG például ennek jegyében teljesen átalakította menürendszerét, így hoztak létre egy komplex grafikus kezelőfelületet. Segítségével egyetlen képernyőről érhetőek el a különféle rendszerbeállítások (kép, hang, csatorna stb.), a widgetek, a letöltött applikációk, a teljes értékű böngésző, valamint a csatlakoztatott perifériák, plusz még a tévéadás is fut ezzel párhuzamosan egy kis ablakban. Ennek nyilvánvalóan az a célja, hogy a laikus felhasználókat is elkezdjék terelgetni abba az irányba, hogy minél jobban használják ki a tévék által kínált lehetőségeket. Hasonló utat követett a többi gyártó is, még ha ilyen radikális átalakításokat nem is végeztek. Az mindenesetre elmondható, hogy láthatóan igyekeznek kitágítani a tévézés körül kialakult korlátokat.
Emellett persze meg kell említeni a 3D további térnyerését. A térhatású tartalmak megjelenítésének lehetősége idén már a közép-, alsó középkategóriában is felbukkant. Lassan már ott tartunk, hogy a szimpla 2D tévéket nagyítóval kell keresgélni... Az LG a tavalyi, bátortalan húzások után gondolt egy merészet, és idén már csak passzív képalkotási technológiával ellátott modelleket dobott piacra. Mellettük egyébként a Philips is megjelent ilyen rendszerű televíziókkal. Kár, hogy nem lehet tudni, pontosan mi lesz a holland gyártó tévérészlegével, amelyet elméletileg már eladtak egy hongkongi befektetőcsoportnak. Mindenesetre kár lenne a Philips tévékért, különösen az unikumnak számító Ambilight technológiáért.
A 3D-vel kapcsolatban komoly jelentőséggel bír, hogy a cégek egy része megunta a műsorszolgátatók tétovázását, és saját háromdimenziós tartalomszolgáltatást indított. Sőt, a Samsung meg is egyezett a YouTube-bal arról, hogy a jövőben a videómegosztón elérhető 3D anyagokat egyszerűen, gyorsan és jó minőségben lehessen megtekinteni Smart tévéiken. A szemüveg nélküli háromdimenziós megjelenítés egyelőre gyerekcipőben jár, bár vannak bátortalan próbálkozások; a Toshiba például két modellt is kínál, de ezek egyelőre nem tarolnak.
Szintén hatással volt a piacra, hogy tavaly a Panasonic elindította a saját fejlesztésű, IPS Alpha LCD panelek gyártását, és idén ezek már bele is kerültek a vállalat tévéibe. Nem is okoztak csalódást! Nyugodtan kijelenthetjük, hogy feladták a leckét a többi gyártónak, amivel végső soron mi, felhasználók járunk a legjobban. Másik jelentős fejlemény (bár Magyarországot ez a képviselet hiánya miatt sajnos kevéssé érinti), hogy a Hitachi végül mégsem vonult ki a tévébizniszből – így is épp elég hosszú az utóbbi évek veszteséglistája. És, ha már megjelenítők: a projektoroknál az idei évben jelentek meg a 4K felbontású vetítők. Ezek 3840x2160 képpont megjelenítésére képesek, áruk egyelőre persze még horror kategória, de a jövőben biztosan csökkenni fog.
Az év utolsó hónapjaiban utat talált a tévék képernyőjére is az Android. Egyelőre még nagyon kezdetleges a zöld robotos operációs rendszer tévére átültetése – csupán az okostelefonokra és tabletekre kihegyezett, 2.3-as Gingerbread implementálásánál tartanak a hálózati médialejátszók –, de az irány jó. A rengeteg letölthető alkalmazás és egyre komolyabb hardver révén ezek a külső megoldások akár a Smart TV rendszerekkel is konkurálhatnak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
