Használat közben

Első látásra és kézbe fogva is nagyon igényes, minőségi eszköz benyomását kelti a Lenovo IdeaPad U400. A grafitszürke külső burkolat szerintünk nagyon szép, jól illik hozzá a világosabb belső. Különösen masszívnak találtuk a vékony fedelet, érezni, hogy van benne anyag, a fém nem hajszálvékony díszbetét, hanem teherviselő elem. A csuklótámasz és a billentyűzet alapja sem horpad jelenősen, az unibody háznak pedig lényegében nincsenek illesztései. Egyedül a fedél és az alsó lemez könyvborítószerű peremének éle, ami kissé zavaró.

Ritkán találkozunk olyan jó szigetes billentyűzettel, mint amilyet az IdeaPad U400-ba szereltek. Bár nem világít, de ettől eltekintve minden paramétere nagyszerű. A gombok felülete kellemes tapintású, lapos kialakításuk mellett egészen korrekt a nyomásútjuk, amihez határozott, de nem túl kemény nyomáspont tartozik, az alapzat pedig csak minimálisan horpadt. Az alábbi videón látható görbüléshez komoly erőkifejtésre volt szükség. Szintén dicséretes a billentyűk kiosztása, minden lényegesebb funkció könnyen elérhető, igaz, az F1-F12 Fn váltóra költöztetését szokni kell. Jó pontot érdemel, hogy a kurzormozgatókat nem vékonyították el.

Csak pozitívan tudunk beszélni az U400 touchpadjéről, mérete, felülete, gombjainak járása kiváló, mondhatni ez a megoldás közelíti meg legjobban az Apple etalont. És bizony Windows 7 alatt ki is jött, hogy nem minden a hardver. Hiába volt kellemes tapintásra, hiába olyan pontos, mint a MacBook érintőmezeje, az U400-on darabosan ment a weboldalak görgetése, a nagyítás és a többi multi-touch húzás.

Még egy olyan részlete van az U400-nak, amiben nagyon hasonlított a MacBookra: a hangja. Apró hangszóróit a zsanérba rejtették, ahol eleve vert helyzetben vannak, mégis váratlanul rendben volt a hangzásuk. Persze csodát nem szabad várni, legfeljebb korrekt, közepes szintet, mint az almásoknál. Egy Asus Sonic Master vagy MSI Dynaudio készlet szebben szól, a tajvaniak jobban ráfeküdtek erre.

Többször elemeztük már a Core i5 processzorok sebességét, elsősorban az i5-2410M-ét, amitől az őt váltó i5-2430M csak minimálisan magasabb órajelében tér el. Általános használat közben nem csak ezt nem, hanem a fixen 2,1-2,2 GHz-en ketyegő Core i3-ak eltérő sebességét sem nagyon lehet megérezni. Egy komoly számítási teljesítményt igénylő feladattal értelemszerűen hamarabb végez az i5, de átlagos internetezés, multimédiázás, irodai feladatok végrehajtása közben nincs érdemi különbség. Ilyen szempontból a nagy adatsűrűsége miatt egészen fürge, 750 GB-os winchester is jól jön, bár elérési időben nem, írási és olvasási tempóban pedig olyan 10%-kal gyorsabb 500 GB-os társainál.

Most először volt nálunk Intel processzorral Radeon HD 6470M grafikus kártya, eddig AMD APU mellett próbáltuk csak. Fenti táblázatunkban jól látható, hogy mennyivel gyengébben muzsikál, ha nem segítik a processzorban lapuló számolóegységek. Ráadásul a Lenovo saját maga fejleszti meghajtóját, ezért az AMD oldaláról nem is tudtuk rendesen frissíteni; az automata konfigurációazonosító felismerte, de a letöltött meghajtó már azt írta, nem támogatott a kártyánk. Azért közepes grafikai részletesség mellett némi játékra is nyílt lehetőség, bár egy GeForce GT 520MX-szel jobban jártunk volna. Kár, hogy nincs AMD APU-s IdeaPad U400, alkalmi játékra az lenne a nyerő.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!