Lenovo ThinkPad X1

Anno a ThinkPad X300 volt az a Lenovo notebook, ami a legnagyobb benyomást tette ránk; a vékony, szénszálas műanyagvázú elit munkagép 2008-ban az egyik csúcspontja volt a notebookgyártásnak. Hogy mennyire vált be, azt nehéz megmondni, de tény, hogy az X301 után kvázi megszüntették a 13,3 hüvelykes, felsőkategóriás ThinkPadeket, igaz, kisebb társa, az X220 időközben 12,5 hüvelykesre nőtt, a 14 hüvelykes T420s pedig nem sokkal nagyobb nála.

Később mégis előtűnt egy 13,3 hüvelykes csúcs ThinkPad, az X1, melyet most alaposan kivesézünk. Ez a vékony és könnyű masina a szárnyát bontogató, Intel által definiált Ultrabook kategóriához van közel. Igaz, a hivatalos kritériumokat nem teljesíti maradéktalanul, de annyi baj legyen, számunkra ez a nem alacsony fogyasztású, hanem klasszikus, második generációs Core i platformmal ellátott vas is beleillik a Macbook Airt követő kategóriába: csupán 16,5-21,3 milliméter vastag, prémium anyagokból szerelték össze, mozgó alkatrész nélküli az adattára (SSD), és jó drága. Külsőre az X1 nem tagadhatja le származását, igazi szögletes, komor, sötét, különleges tapintású ThinkPad. Éleit úgy alakították ki, hogy lefelé szűkülnek, ezzel még vékonyabbnak tűnik.

Előrefelé nem sokat vékonyodik a masina és szellőzőnyílása is kellően méretes, szóval jó eséllyel nem szenved az ultrák hűtési- és hangproblémáitól. Csatlakozóinak döntő többségét nagyon okosan, hátra tették. Van itt Ethernet aljzat, 3.0 és eSATA-val kombinált, kikapcsolt állapotban is tölteni képes 2.0-s USB csatlakozó, HDMI, mini DisplayPort, tápcsatlakozó, Kensington zár felfogató, sőt egy kis fedél mögé 3G-s SIM kártyát is tehetünk. Hasonló ajtócskából jutott a bal oldali szellőzőnyílás mellé is, mögötte még egy USB 2.0 és egy hangkimenet található. Kár, hogy műanyagfedele elég szerencsétlenül áll (lásd videón), ha a mögötte lévő aljzatok valamelyikét használjuk.

A másik (jobb) oldalra már csak egy kártyaolvasó és a Wi-Fi, illetve Bluetooth hardveres ki-bekapcsoló retesze jutott, ami tesztgépünkön meglehetősen nehezen járt. Hátrébb található a klasszikus, 2,5 hüvelykes háttértárat rejtő fiók, amiben HDD és SSD is lapulhat, mi utóbbival kaptuk az X1-et. Érdemes megfigyelni még a kártyaolvasó előtt, közvetlenül a csuklótámasz alatt húzódó vágást. No, az a hangszórónyílás, aminek van párja a másik oldalon; ebből sejteni lehet, milyen hangminőséget kapunk.

Belül sajnos letaglózott minket a kijelző – igazi ThinkPadbe fényes kijelzőt tenni… Rendben van, hogy strapabíró Gorilla Glass előtétet kapott, ami kompenzálja a fedőlap vékonyságát, de a „borotválkozótükör” szerintünk nem való egy ilyen kaliberű gépre, maradjon az meg a kommerszebb ThinkPad Edge sorozatnak. Az egyébként vaskos zsanértól sem voltunk elragadtatva. Korrektül járt ugyan, de nem hangolták be olyan finoman, hogy a gép hátrabillenése nélkül ki lehetne nyitni középen fogva. A fedelet nem tartja reteszes zárszerkezet – sajnos ebben a ténybe ma már a vállalati gépek szegmensében is bele kell nyugodnunk. Szerencsére a komoly ThinkPadekre jellemző magnéziumötvözettel és szénszálas műanyaggal támogatott ház megmaradt, így az X1 még az unibody fémházba bújtatott ultrabookoknál is masszívabbnak tűnt.

Az X1 belseje igazi ThinkPadektől elvárhatóan meglehetősen ingerszegény. A „tükör” alatt minden fekete, matt és unalmas, de hát ide dolgozni jár az ember, nem nézelődni. Kapunk egy szigetes billentyűzetet, ami szintén inkább kommersz Edge, mint igazi ThinkPad, közepén ott mosolyog a pöcögekér, de touchpadet is kapunk a csuklótámaszba, melynek jobb szélére ujjlenyomat-olvasó került, az elmaradhatatlan ThinkPad felirat fölé.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!