Nyitány

Coolerekről nem most írunk először, és bár eddig mindössze egyetlen nagyobb lélegzetvételű írás említhető, napi híreink közt azért igyekszünk lehozni az itthoni piacot érintő újdonságokat; más kérdés, hogy a teljes választék áttekintéséhez egyelőre még nincs elég izomzat. Mindenesetre most, élve a minket megillető önkényes válogatás jogával, ismét cooler-tesztre ragadtatnánk magunkat, mert öt hónap nagy idő, és mert jobb dolgunk amúgy se nagyon. (egyébként pedig a Coca-Cola még mindig akkor jó, ha jéghideg..)

A dolgok menete most is hasonló lesz, mint az előző alkalommal, azzal a különbséggel, hogy a történelmi be- és felvezetés ezúttal elmarad; érthető okokból: a helyzet azon a térfélen továbbra is hasonló. (a WTC-t és egyebeket nem tekintve, de az mások asztala..) 14db coolert vennénk elő, ismételten erő-sorrendben, azaz a végére jutna megint a legerősebb lap, amely ugye mindent visz. Emellett előre is elnézésüket kérjük a GW (GLOBALWIN) fanatikusoknak, hiszen a mostani eresztés ebből a szempontból igen soványra sikeredett: a márka körüli viszonylag szokatlan itthoni csend miatt jelen munka róluk szól legkevésbé. Pedig az előző rund még tőlük volt részben (vissz)hangos.. Ám már akkor is máshová kerültek azok a bizonyos koronázási ékszerek, hiszen Coolink-produkt vitte a prímet. Hogy mennyire messze sikerült neki ezzel a prímmel eljutnia (csak öt hónapig, vagy?..), és hogy át kell-e most adnia valaki másnak, nos, a következő oldalak ennek mennek utána.

"prímvivő"

A cooler-piacról egyébként bármit el lehet mondani, csak azt nem, hogy halál unalmas lenne. Mert a termékválaszték rendszerest megújul, új nevek tűnnek fel, és kanalazzák el régi, ismert és elismert márkák elől a levest, arról nem is beszélve, hogy az újabbnál újabb processzorokhoz sokszor teljesen új konstrukciójú hűtők kellenek. Persze vannak egyéb tendenciák is, ám ezek teljesen más irányba mutatnak. Gondolunk itt elsősorban a Cyrix (VIA) venti/borda nélküli megoldásaira, amelyek egy jobb (pl. Chieftec) flex-ATX házban, folyadékcsapágyas (Seagate, Maxtor) HDD-vel karöltve akár hangtalanul is üzemelhetnek!

Lassan tehát már eldönthetjük, hogy házi erőmű vagy "központi áramszolgáltatás.." És mert "világítani" ez utóbbi is "világít", a zajnak akár búcsút is inthetünk. Mert hiába is vannak vér-korrekt hűtők, ha az egész hűtés dolog valahol technológiai kényszer, amelyről a legtöbben vígan lemondanának. Persze a hűtőket gyártó cégeken kívül..

"róluk szól legkevésbé"

Előző írásunk azzal is foglalkozott, honnan indult ez az egész cooler-miskulancia, és miért is kellett elindulnia egyáltalán. Láttuk, hogy a kezdeti semmi-bordákat egyre komolyabban vett, tudományos alapossággal megtervezett, és sokszor pazar minőségben kivitelezett egységek váltották. Ahogyan korábban alig volt borda és borda közt különbség, úgy ma épp ilyen nehéz két ugyanolyat lelni. Más kérdés, hogy a legtöbb OEM-gyártó ugyanazt a listát (venti/borda/rögzítés) böngészi, amikor hűtőt épít, így elvileg lehetséges nagyon hasonló egységek megszületése is; és megint más, hogy itt is vannak aktuális trendek, amelyek sok elit-gyártónál visszaköszönnek. Megvannak tehát ennek a piacnak is a maga törvényei.

"nem is igazán meglepő"

Még mielőtt a konkrét egységekre térnénk, hadd magyarázzuk még egy kicsit a bizonyítványunkat! A tesztelt coolerek egy része most is csak referenciaként használható, mert "egyedi" darabok. Nem ők vannak persze többségben, és túl sok vizet nem is zavarnak; szerepük annyi csak, hogy a mostani egységek tudását még inkább kontrasztossá teszik. Reméljük, a jelenlegi CPU-választék mellett egyelőre kulcsfontosságú hűtőválasztásra így még inkább fel tudjuk hívni a figyelmet.

Mostani tesztünk is AMD-s alapokon zajlott, ami ezen procik (Duronok, Athlonok) inkább érintettsége okán (a melegedésre gondolunk..) talán nem is igazán meglepő. A tesztmenet kicsit változott az előző részhez képest, most ugyanis az MSI gyári hőmérsékletfigyelő-programja helyett, a szélesebb körben használt és etalonnak inkább tekinthető Motherboard Monitort választottuk. A többi maradt a régiben: a véleményünk szerint kellő terhelést biztosító Unreal Tournament/software rendering minimum 10 perces forgása egyrészt, és a házból kiszerelt lappal tesztelés másrészt. Nem foglalkoztunk részterheléssel, mert ennek túlzott jelentősége szerintünk amúgy sincs; ilyesmi adat alapján feltehetőleg senki sem választ hűtőt.

"recept nélkül kapható"

Minden cooler előtt a procit újra lekentük az előző részből már szintén ismerhető Fisher Elektronik-féle pasztával, melynek konzisztenciája mérföldekkel jobb a sok hűtőhöz gyárilag csomagoltnál, amelyek tapasztalataink szerint leginkább a híg temperára hajaznak. Emellett minden esetben fent volt referencia Kolink/Coolink lesarkazásvédőnk, amely amellett, hogy rézből van, még ezüsttel is be van futtatva.. Összetett szerepe már korábbról ismert: a CPU-lesarkazás elleni leghatékonyabb recept nélkül kapható cuccos, amely ráadásul még a hűtési folyamatot is jó irányba viszi, hiszen használatával néhány újabb fokot nyerhetünk. Tesztprocink ismét egy 1.2GHz-es AMD Athlon volt (9*133), amely alá 1.8V-ot állítottunk az alaplapon. Amely alaplap kezdetben a már több tesztben használt ECS K7S5A, majd végül egy EPOX 8KHA+, azaz egy VIA KT266A-ra épített lap volt.

Azért volt lapváltás, mert mint a korábbi teszt esetén, úgy most is gondot okozott egy megfelelően megbízható adatokat szolgáltató hw-monitoring chippel üzemelő (hú..) lap fellelése. Az ECS alaplapjánál nekünk jobbnak tűnt (értsd: árnyaltabb eredményeket produkált) az EPOX deszka.

Teszteltünk mi volna szíves örömest a múltkori Iwill lappal (KK266) megint, csak hát az már messze jár.. Nagy kár, mert az eltérő körülmények miatt csupán kis körmönfontsággal vethetők össze a mostani és az öt hónappal korábbi eredmények. Szerencsére volt annyi eszünk, hogy egy múltkor tesztelt coolert (WBK68) ismét lemérjünk, így elvileg egymás mellett is megállják a helyüket a kimért fokok.

Ráadásul nemcsak a lap volt más: az EPOX-szal a múltkori 1.84V-ot is alul kellett múlnunk, ráadásul a mostani rendszer nem is volt túlhajtva.. (Ceteris paribus rulez..) De mindezek ellenére úgy gondoljuk, a WBK68 újramérése képes hidat verni a két írás közt. A "váltószám" +3 fok; ennyit kell tehát hozzáadni a mostani eredményekhez a kompatibilis számokért..

Tesztkonfig

Mindeme viszontagságok után a tesztkörnyezetet itt még egyszer összefoglalnánk:

Most pedig nincs más hátra, mint hátulról előre felsorolni a résztvevőket, és eljutni végül a győzteshez; vágjunk bele!

14. SS

Minden tesztnek van egy utolsó helyezettje, és bár az utolsó hely (mint több másik is..) megosztott, még így megosztva is épp elég lesújtó. Természetesen egyik referencia coolerünké lett e dicsőség, amely egységről azonban alapból alig tudni valamit..

A venti eleje az SS-márkát említi, amely márka azonban itthon nem igazán ismert; ettől persze a Spring Spread még marad ugyanaz a régi motoros, aki immár csekély öt éve rajta van a cooler-prodzsekten, az meg ugye nem kevés idő.

A venti hátulja mindenestre már többet elárul: Y.S. TECH. Az egyik legjobb nevű venti-gyártó. Mindez tovább erősíti azon elgondolásunk, hogy ez a cucc sem gagyinak készült, csupán eljárt fölötte az idő.

Mondjuk a borda mai szemmel nézve már nem igazán vehető komolyan, ráadásul a színe ellenére (elég megkarcolni..) szimpla alumínium. A rögzítő fül is letűnt korok ergonómiáját idézi, amikor e fogalomnak és a coolereknek még nem volt túl sok közük egymáshoz. De ami a legfontosabb, az egység teljesítménye egy mai procinak már nem elég: teljes terhelés mellett 50 fokot produkált. Ha ehhez azt a bizonyos hármast hozzáadjuk, a cuccos a múltkori mezőny legalsó feléhez csatlakozik.

Túl nagy meglepetés persze nem ért minket, elég átfutni a cooler adatlapját, a légszállítás magáért beszél. Persze az is igaz, hogy ez volt az egyetlen 50*50-es venti, amely ennek ellenére vagy épp ezért elég hangos volt; zaj/teljesítményre lesz nála sokkal jobb..

Nos, ennyi.