iPod nano 3G – belső, változások
A nagyobb kijelző megkívánta, hogy ezúttal valami dizájn is legyen a menüben. Az Apple-t emiatt nem kell félteni, jól vették ezt az akadályt. A rendszer struktúrája és felépítése megmaradt, a lényegi különbség az, hogy a szöveget (azaz a menüpontokat) a képernyő bal oldalán láthatjuk, jobbra pedig mindig egy kép kerül, mely szemlélteti az aktuális rész tartalmát. A főmenüben jobb híján egy véletlenszerűen kiválasztott albumborító kinagyított része úszkál, hogy mi alapján választ a gép, azt nem tudom, nálam valamiért szinte mindig Kispál és a Borz volt, pedig nem ez volt a legtöbbet hallgatott muzsika a tesztkészüléken.
A zenei rész nem sokat változott, továbbra is előadó, album, stílus és szerző szerint szelektálhatunk muzsikáink között. Lehetőség van a dalszöveg megjelenítésére, menet közben osztályozhatjuk az aktuális számot, tekerhetünk, valamint beállíthatjuk az ismétlést. Van viszont egy új menüpont, melyet a touchból már ismerhetünk: Cover Flow.
Itt annyira nem látványos a dolog, mint az érintőkijelzős iPodon, melynek fő oka, hogy a nano hardvere egy kicsit gyengének tűnik a dologhoz; egyrészt a képek elég lassan töltődnek be, másrészt ha gyorsan tekerünk egyet a Click Wheelen, a lemezek csak akadozva gördülnek tovább. Alapvetően azért itt is jópofa a dolog. Átlagos nézetben (azaz mondjuk előadóknál) van gyorskeresés; ha megfelelő sebességgel görgetjük a tárcsát, megjelenik előttünk az ábécé egy betűje, amit gyorsan el tudunk tekerni a kívánt kezdőbetűhöz.
A hangszínszabályzóban ezúttal sem tudunk egyéni sémákat létrehozni, de legalább van vizuális képünk az előre definiáltakról (lásd a képen). A Beállítások menüpontban rengeteg dolgot piszkálhatunk: a kijelző fényereje, a menü felépítése, ismétlés, keverés, hangerőkorlát, hangoskönyvek olvasásának sebessége.
A mozgóképek lejátszásával kapcsolatban ugyanaz a helyzet, mint a touchnál: H.264, azaz konvertálgatás. A képminőség és a sebesség tökéletes, ha valakit nem zavar, hogy egy relatíve apró kijelzőn kell filmeznie, az tökéletesen meg lesz elégedve a nanóval. Hangszóró ezen sincs – pittyegő viszont van –, így a mozizás csak fülhallgatóval lehetséges, melyből a gyári olyan, mint az összes többi iPodé, a hangminőségről tehát nem tudok semmi újat elmondani.
Megújult a játékkínálat is. A bénácska Pasziánsz helyett most már a Klondike-kal tudunk kártyázni. Van továbbá egy Vortex nevű faltörő játék, melyben ütőnk egy amolyan csőben van és körbe-körbe tud mozogni – azaz végre kitaláltak egy játékot, melyet tökéletesen lehet irányítani a Click Wheellel. A legnagyobb királyság azonban nem ez, hanem a teljesen kicserélt Music Quiz. A kérdések az előző verzióval ellentétben nem arra korlátozódnak, hogy épp melyik zene szól, a nanón lévő fájlok ID3 tagjeiből rengeteg dolgot kérdez a program, vannak bónusz részek, rengeteget játszottam vele, nagyon élveztem.
Az extra funkciók nem hoznak újat. Van névjegyzék, naptár, világóra, ébresztő, stopper és időzítő, ennél több egy ilyen eszközbe nem is kell. A képnézegető finoman szólva is villámgyors, a képek között olyan sebesen lehet tekerni, hogy az már-már hihetetlen. Bónuszként diavetítő funkciót is találunk benne.
Összegezve, az új generációs iPod nano méltó elődeihez. Egy rendkívül kis méretű, jó minőségű, szolgáltatásokban gazdag készülék, melyből egyedül az FM rádiót hiányoltam. Ajánlott fogyasztói ára 44 500 forint (4 GB), illetve 60 000 forint (8 GB). Mind ő, mind pedig az iPod touch megérdemlik az ajánlott plecsnit.
