Működés

A Sony a két új Alpha SLT (A33 illetve A55) gépének honlapját azzal kezdi, hogy az áteresztő, fix tükörnek köszönhetően mennyire kompakt kialakításúak (valóban, ezt már tárgyaltuk cikkünk első oldalán), s mennyire profi válaszidőket kínálnak (a nagyobbik A55 akár 10 kép/mp sorozatfelvételre is képes, az A33 csak 7 kép/mp-re). Nos, részben igaz a gyártó állítása, azonban expozíció után átlagosan 0,9-1,09 mp a kényszerpihenő, ha nem kapcsoljuk ki az elkészült kép megjelenítését. Ennyi ideig ugyanis fekete marad az LCD vagy az EVF képe (sorozatfelvételnél így nem látjuk a felvételek közt, hogy mit is fotózunk), bármit is csinálunk a géppel. További méréseink: bekapcsolást követően 0,8 mp, mire exponálhatunk, két legnagyobb felbontású, legjobb minőségű RAW+JPEG közt 1,78 mp a várakozási idő.

A kontrasztérzékelős AF rendszer valóban gyors, még a lomha kitobival is pattogósan áll élesre. Megfelelő fényviszonyok mellett az élességállítás pontosságával sincs baj, azonban a követő AF csak lassabb témák követésére képes pontosan.

Nagyon hasznos tud lenni a digitális libella, melynek köszönhetően pontosan és gyorsan szintezhetjük a fényképezőgépet az állványon.

Számos fényképezőgép rendelkezik valamiféle panoráma funkcióval. Egyeseknél ez kimerül abban, hogy a kijelző egyik szélén mutatja segítség végett az előzőleg lőtt kép egy részletét, melyet magunknak kell fedésbe hozni az új kép megkomponálásakor, de vannak olyanok is, amelyek teljesen automata módon elkészítik a kívánt panorámát. A Sony SLT-A33 az utóbbiak szerény táborához tartozik az úgynevezett Sweep Panorama funkcióval. A szolgáltatás rendelkezik sima 2D, valamint 3D résszel is. Utóbbival az a bibi, hogy csak a gyártó 3D tévéin lehet megtekinteni a végeredményt, így bármennyire is szerettük volna, nem tudjuk itt bemutatni. A 2D panoráma talán megteszi helyette: válasszuk ki a szolgáltatást, majd kövessük a fényképező utasításait. Megdöbbentő, hogy állvány nélkül, kissé kócsagos mozdulatokkal vezetve is kimagaslóan jó képeket lehet készíteni. Bámulatos a képek illesztési pontossága! Aki fenti két mintánkon megtalálja az egyes fotók illeszkedési pontját, az megkapja tőlünk „Az Év Sólyomszeme” díjat!

Az SLT-A33 HDR (nagy dinamikatartományú) képek készítésére is alkalmas (persze, minden gép képes erre - manuálisan). A HDR opció csak JPEG adatrögzítés mellett érhető el, s legfeljebb 6 EV lehet az egyes képek közti eltérés. Ha egyszer lenyomjuk a kioldót, a masina automatikusan három képet lő, majd ezeket összefőzi és egy HDR képet tesz le az asztalra elénk.

Hasonló(an kényelmes) a dinamikatartományt optimalizáló funkció is, itt azonban csak egy kép készül a három helyett. A legnagyobb átfogást az ötös szint biztosítja.

Egy másik előnye a Sony SLT-Axx gépeknek, hogy rendelkeznek „vázba épített” (szenzor eltolásos) képstabilizáló rendszerrel, a SteadyShottal. A gyártó szerint valahol 2,5 és 4 FÉ-nyi előnyt élvezhetünk használatából, nekünk ekvivalens 82 mm-en még az 1/5 mp záridőt is sikerült vele majdnem 100%-osan megfogni. A 4 FÉ kissé elméleti határérték, de a 2,5-3 FÉ abszolút hihető.

Fontos külön megemlíteni a Sony új, 15 mezős, fázisérzékeléses AF rendszerét, amely a tükörakna felső részében kapta helyét. Ennek a rendszernek a középső három pontja keresztszenzor, így a nagyobb fényértékű optikákkal még pontosabb a működése. A rendszer állandóan fényt kap, mindig azt „látja”, amit a főszenzor is, így állandó az élességállítás, nincs szükség tükörfelcsapásra, mint a hagyományos gépeknél. Ez a tulajdonság filmfelvétel közben jön jól, ahol nagyon gyors és folyamatos autofókusz áll rendelkezésünkre! Ha a 7 kép/mp sorozatkép sebességre kapcsolunk, akkor csak az AF-S és az AF-C módok lesznek elérhetők. Gyorsan mozgó, és változó távolságú témák nem mindig lesznek élesek, a rendszer „jós készsége” messze van egy igazi profi váz rendszerétől, de még így is kenterbe veri bármelyik kategóriatársét.

Már említettük az elektronikus keresőt, amely 1,44 megapixel felbontású és kellően világos ahhoz, hogy ne legyen csőlátás érzésünk. Mikor belenézünk, a Panasonic m4/3 gépei (pl. G1) jutnak eszünkbe. A Sony elektronikus keresője jó, jól használható. Sötétben zsizsikesedik a képe, de a képfrissítés nem lassul le annyira, hogy zavaró legyen.

A kis Sony több olyan apró szolgáltatást nyújt, melyek megkönnyítik a fotós dolgát, vagy csak egyszerűen jótékonyan hatnak a kreativitásra. Általános működési sebessége gyors, pörgősen lehet vele dolgozni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!