Sony KDL-42W705B

Az utóbbi időben nálunk járt Sony tévék a felső kategóriát képviselték, tehát olyan nagy tudású, zászlóshajónak is beillő modellekről volt szó, amelyek ennek megfelelően meglehetősen sokba kerülnek. Szerettünk volna viszont egy olyan készüléket is kipróbálni, amely egy-két fokkal közelebb áll az átlagember pénztárcájához, és ebben a Sony partnernek is bizonyult, hiszen készségesen kölcsönadták a KDL-42W705B típusjelzésű modellt.

Arról mondjuk szó nincs, hogy ez a modell egy teljesen alap, belépőszintű televízió lenne, de ez nem is baj. Úgy is kíváncsiak voltunk, hogy milyen az idei átalakított okostévérendszer amellett, hogy milyen a képminőség, az integrált médialejátszó vagy épp a megszólalás.

Visszafogott külső

Középkategóriás modellhez átlagos megjelenés dukál, gondolhatták a Sony háza táján, így a termék teljesen hétköznapi külsőt kapott. Ezzel mondjuk nincs semmi baj, mert a készülék nem csicsás, nem bazári, teljesen jól belesimul bármilyen típusú enteriőrbe, legyen az egy polgári nappali, egy modern vagy egy eklektikus (értsd: mindenféle bútorok különösebb koncepció nélkül egymás mellé tologatva) szoba.

A másfél centi vastag kávák sötét matt színezést kaptak, ami jó döntés volt, hiszen ez jobban ellenáll az esetleges szennyeződéseknek, mint a fényes, lakkos fekete. A díszítőelemeket nem vitték túlzásba, mindössze az alsó panel közepén helyeztek el egy átlátszó műanyagdarabot, amely a kontroll-lámpa fényének elosztására hivatott. Ez egyébként alaphelyzetben mindig be van kapcsolva, de szerencsére viszonylag egyszerűen kilőhető. Megemlítendő még a tetőn elhelyezett ezüstös műanyagszalag, ez viszont értelemszerűen tévézés közben, szemben ülve a kijelzővel nem látható. A hagyományos talpat és nyakat száműzték, ami sajnálatos, mert a vékony krómozott ágacska egyrészt sehogy sem passzol a készülékhez, másrészt emiatt a kijelző forgatását el lehet felejteni.

Érdekes módon két darab USB 2.0, egy HDMI 1.4 és a fülhallgató-kimenet kivételével az interfészek nagy részét a hátlap közepére pakolták, ami kényelmetlen lehet, ha falra akasztva használnánk az állvánnyal együtt is csak 11,7 kilogramm tömegű tévét. Így ide került további három HDMI 1.4 (az egyik ARC-támogatású), illetve egy-egy optikai digitális audió, komponens, kompozit, SCART és Ethernet csatlakozó.

Képminőség

Bár a Sony tavaly belebegtette, hogy 2014-ben a Triluminos panelek már a felső kategóriás készülékek mellett az olcsóbb darabokba is bekerülhetnek, ebbe a tévébe még egy hagyományos LCD panel került. Ez meg is látszik olykor, hiszen bizonyos témákhoz kapcsolódó tónusok, így például az arany vagy a bőrszín megjelenítése olykor problémás. Hiába az egyébként jó, műanyagszerű harsányságtól mentes képvilág, ha a kelleténél többször tűnnek fel természetellenesen vöröses, vagy épp ellenkezőleg, hullasápadtan zöldes arcok a képernyőn. Ezek a problémák egyébként úgy-ahogy orvosolhatóak a képbeállítások módosításával, viszont csatorna- vagy forrásváltáskor újra jelentkezhetnek.

A betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is megfelelő, így csak akkor kezdenek el torzulni-fakulni a színek, ha az ember egyébként is túlságosan magasról vagy oldalról nézi a kijelzőt. A felhősödést továbbra sem sikerült teljesen száműzni, de átlagos, mindennapi használat mellett ez nem tűnik fel, hasonlóan a sarkoknál megfigyelhető minimális mértékű fényátszűrődéshez. Akadozásba, illetve utánhúzásba még akkor sem futottunk bele, mikor kisméretű objektumok vágtattak át viszonylag nagy sebességgel a kijelzőn. Viszont kisebb-nagyobb mértékű zajosodás jelentkezett, amikor rossz minőségű forrásból származó, alacsony felbontású tartalom megjelenítésére került sor. Ezen lehet segíteni a Zajcsökkentés és a Zajszűrés funkció bekapcsolásával, de a végeredmény még így sem lesz tökéletes.

Szintén hasznos lehet az integrált felkonvertáló technológia, a Felbontás aktiválása, ami a Sony saját, évek óta érlelgetett fejlesztése, és mostanra már egész jó, szemmel látható eredményeket értek el vele. Szintén érdemes odafigyelni a Sima átmenet névre hallgató képjavító eljárásra, amellyel a túlságosan erőteljesen jelentkező kontúrok csillapíthatóak sikeresen. A Pontzaj csökkentésével viszont nem kell babrálni, ez ugyanis az egyes objektumok körül esetlegesen feltűnő zavaró auraféleség likvidálására hivatott, ilyesmi azonban nem bukkant fel. A Dinamikus kontrasztot nyugodtan ki lehet kapcsolni, mert aktív állapotban néha minimális mértékű, rövid ideig tartó villódzást eredményezett a használata. A kalibrátoros mérés után, ideális beállítások mellett 0,07 cd/m² feketeszint eredményt kaptunk, ami azt jelenti, hogy a valós kontrasztarány 1:1314.

Az Automatikus fényerőkorlátozás pont ezt produkálja gyorsan változó fényerejű képtartalmak esetén, úgyhogy ez is mehet a levesbe. Az Élő színnek sincs sok értelme, ezzel ugyanis a tónusok élénksége fokozható, ám ezzel egyébként sincs semmi baj, így felesleges bántani. Szóról szóra ugyanez mondható el az Élkiemelőről is, ami elméletben az objektumok körvonalainak kihangsúlyozására szolgál. A képaránynál kiválasztható a 16:9 mellett a 4:3 mód is, illetve bekerült a kínálatba egy nagyított, valamint egy feliratokhoz optimalizált profil is, utóbbi kettőnél azonban bizonyos képrészletek lelógnak, így ezek használata nem igazán javallt. Legjobb lenne elvileg az egész képaránnyal kapcsolatos macerát rábízni az automatikára, ugyanis a Teljes kitöltés opció sem hiányzik, viszont olykor előfordul, hogy feladatát nem végzi jól, mert a kép szélén marad egy-egy vékony fekete sáv.

Képbeállítások

A vállalat a tradícióknak és az elvárásoknak megfelelően ezúttal sem spórolt az előzetesen beprogramozott képprofilokkal, így ezek közül 8+2 darab került be a kínálatba. A két automatikus, a beállításokat a bejövő forráshoz igazító fiók mellett természetesen akad ezek között olyan is, amelyet játékra optimalizáltak, emiatt ki van kapcsolva az összes képmódosító funkció. Ezenkívül nem hiányoznak a filmek, tévéműsorok, képek, grafikus alkalmazások és sportközvetítések mellé szánt profilok sem, melyek mindegyike jól használható otthoni körülmények között is. Ennek köszönhetően komoly esély van rá, hogy mindenki megtalálja azt, ami az ízléséhez leginkább passzol, ráadásul továbbcsiszolhatja a profilt egyes szolgáltatások ki-/bekapcsolgatásával vagy a paraméterek módosításával.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Általános, Animáció, Automatikus, Fotó, Grafika, Játék, Mozi,Sport, Zenei. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek a kalibrátor segítségével megtalált ideálisnak tűnő beállítások:

Kezelés

Gyökeres változások

Döbbenetes, de igaz: A Sony annyi év után képes volt elengedni a több mint tíz éve csiszolgatott, leginkább egy koordináta-rendszerre emlékeztető, egészen egyedülálló, de ettől még jól használható, ám olykor rém puritán kinézetű kezelőfelületét. Ráadásul nem csak pusztán átrajzolták a grafikát, hanem egy teljesen új koncepcióra épülő megoldással álltak elő.

A korábbinál jóval markánsabb szerep jutott a különböző forrásokból elérhető filmeknek, képeknek, illetve zeneszámoknak, valamit a futtatható internetes alkalmazásoknak, hiszen ezek kiemelt helyet kaptak a vezérlésre szolgáló fő képernyőn. Mindegyikük külön ablakban nyílik meg, és egyedi, személyre szabott külsővel rendelkeznek, hogy még véletlenül se lehessen összekeverni őket. Ez a megoldás nem egyedi, hiszen a Samsung két éve már kísérletezik ezzel a megközelítéssel, de azért szolgai másolásról sem beszélhetünk, hiszen nagyjából csak a fő irányvonalak hasonlóak.

A rendszerbeállítások elérése természetesen továbbra is biztosított, itt azonban már a grafikára nem fektettek hangsúlyt. Az egyes menüpontokba belépve pedig az vehető észre, hogy egyelőre semmilyen változtatást nem hajtottak végre, a struktúra és a külső is megegyezik a korábbi modelleknél megszokottal. Ez egyébként egyáltalán nem baj, a felépítés logikájával és a kialakítással eddig sem volt semmi probléma. A használatot megkönnyítik az egyes paraméterekre, menüpontokra vonatkozó rövid, leíró magyarázatok, amelyek az alsó információs sávban bukkannak fel, akinek pedig még ez sem elég, az fellapozhatja a beépített kislexikont. A rendszer működése stabil és gyors, fagyásokat, saját maga által generált újraindulásokat nem produkált, és a különféle vezérlőeszközök nyomkodására is kellő sebességgel reagált.

Vezérlőeszközök

A termék mellé opcionálisan megvásárolható egy második, kiegészítő, mindössze néhány gombbal megtámogatott távirányító, a One-Flick. Az ezen elhelyezett érintőpanel segítségével elméletben könnyen végig lehet lapozgatni a képernyő elemein, az NFC támogatásnak köszönhetően pedig egyszerűen párosítható a készülékhez kompatibilis mobil eszköz, ami az azokon található tartalmak megosztását segíti elő. Kár, hogy ezt a kiegészítőt nem csomagolták be a teszt termék dobozába, így nem tudjuk megmondani, hogy a szép szavakból a valóságban mi igaz.

A hagyományos távirányító az évekkel ezelőtt már megismert periféria minimális mértékben módosított újabb verziója. Fogása kényelmes, a fekete matt felület pedig nem csúszkál az ember kezében és a szennyeződéseknek, ujjlenyomatoknak is ellenáll, viszont sajnos a háttérvilágítás hiányzik róla. A vállalat annyi más tévéjéhez hasonlóan ez sem képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel és billentyűzettel, ami pedig jelentősen megkönnyíthetné a különböző netes alkalmazások, valamint a böngésző használatát.

Megszólalás, DTV, 3D

Hangzás

A termékkommunikáció szerint a készülékbe épített audiorendszer olyan magával ragadó hangzásélményt produkál, amely körülöleli a nézőt, de azért nem kell mindent készpénznek venni. A megszólalás ugyanis teljesen átlagos, de a két darab integrált, rejtett 8 wattos hangsugárzótól csodát felesleges is lenne várni. Az tény, hogy hanghibáktól, recegéstől, sercegéstől, búgástól nem kell kell tartani, és statikus zörejek sem jelentkeztek, de a dinamika hiányzik, még akkor is, ha a hangerővel nincs gond.

A különféle típusú műsorokhoz optimalizált (Mozi, Sport, Zenei, Játék) előre programozott hangprofilok természetesen nem hiányoznak, és bekerült a kínálatba a Futball mód is, amelynek aktiválásával állítólag úgy érezheti magát a néző, mintha ott ülne az arénában. Tény, hogy ezt választva felerősödik a közönségzaj, de azért ez a "stadionfeelingtől" még mindig távol van. A beszédkiemelés viszont tényleg hasznos lehet, ha valamiért a dialógusok nem hallatszódnak megfelelően. Az Automata hangerő-szabályozás pont biztosítja a dinamikakompresszió lehetőségét, amivel szándékosan csökkenthető az audiojel dinamikája, azaz a leghangosabb és a leghalkabb részek közti hangerő különbsége, ami esti tévézésnél, filmezésnél jól jöhet, ha valaki már aludna a közelben. Elméletben a készülék képes a virtuális térhatású hangzás megteremtésére is, de ez annyi más televízióhoz hasonlóan itt is csak megmarad ígéretnek.

DTV

A tévé beépített digitális tunereinek köszönhetően bármilyen egyéb külső eszköz, tehát például set-top box nélkül képes a földfelszíni digitális adások vételére. Ehhez ráadásul – legalábbis Budapesten – elég neki egy átlagos, kisteljesítményű, névtelen beltéri szobaantenna is. A kép ugyanis egy ilyen kiegészítő használata esetén sem esett szét, nem pixelesedett. A csatornakereséssel hamar végez, a megtalált adók sorrendje pedig tetszés szerint módosítható, valamint a kedvencekből létrehozható egy külön csoport is.

Természetesen lekérhető egy rövid tartalmi leírás az éppen futó programról, illetve ennek az Elektronikus Programmagazinban is utána lehet nézni.  Az EPG grafikus kezelőfelülete nem a legszebb, cserébe egész jól használható. Egy időben nyolc csatorna összesen kétórányi műsora fér ki a képernyőre, és akár egy hétre is előre lehet lapozgatni, sőt az egyes adások típusuk szerint ki is listázhatóak. A digitális tévéújságban beállítható az időzítés, amely vonatkozhat emlékeztetésre vagy akár egy adott műsor külső, USB-n keresztül csatlakoztatott merevlemezre történő rögzítésére is.

3D

A tévé a háromdimdenziós anyagok megjelenítését nem teszi lehetővé.

Beépített médialejátszó

A Blu-ray bizniszben különösen érdekelt Sony sokáig ódzkodott attól, hogy televízióit ellássa integrált médialejátszóval, de egy idő után már nem mehettek szembe a trendekkel és beadták a derekukat, így évekkel ezelőtt ez a szolgáltatás is megjelent a japán gigakonszern készülékeiben, tehát innen sem hiányzik. A videók, képek és zeneszámok az USB portra dugott külső merevlemezről, pendrive-ról juttathatóak el rá, illetve képes tallózni a hálózaton található más eszközök elérhetővé tett fájljai és mappái között is. Viszont utóbbi funkció a nagyfelbontású videók esetén nem működik túl jól, ugyanis ezek valamiért olykor csúnyán megakadnak.

A grafikus kezelőfelület nem túl szép, viszont cserébe a rendszer egész nagy szabadságot biztosít a felhasználónak. Módja nyílik arra, hogy például az egyes állományokat típusuk szerint listázza, de akár az összes anyag is lekérhető ömlesztve. Ezenkívül rendezhetőek a fájlok és mappák ábécésorrendbe vagy keletkezésük dátuma alapján is.

Videók

Tesztcsomagunk elindítása után az derült ki, hogy a cég korábbi készülékeihez hasonlóan ez sem támogatja a DivX szabvány lejátszását. Ennek nyilván számos oka lehet, elképzelhető például, hogy így akarnak harcolni a vállalat döntéshozói a kalózkodás ellen. Ezen kívül a TS fájl okozott problémát, hiszen azt fel sem ismerte, a WMV esetében pedig a hangok megszólaltatása ütközött akadályba, így azt a kisfilmet néma csendben néztük végig. A többivel azonban nincs gond, még az MKV-kat, sőt az annyi más eszközen gondot okozó Killa_sample-t is minden hiba, akadozás, zajosodás nélkül jelenítette meg.

A filmek vezérlésére a távirányító mellett használható a virtuális kezelőfelület is. Itt a nyilak nyomkodásával óriási időtartam átugorható egy pillanat alatt, így nem kell a beletekeréssel vesződni. A rendszer képes a külső feliratok megjelenítésére, viszont a karakterek színe, mérete és pozíciója nem módosítható, de mivel a szöveget háttér előtt jeleníti meg, ezért ennek nincs is jelentősége, hiszen az ennek köszönhetően mindig jól olvasható. Filmnézés közben közvetlenül elérhetőek a kép- és hangbeállítások anélkül, hogy ezekhez a főmenüig kéne kacsázni, ami nem létfontosságú, de attól még kényelmes funkció.

Zeneszámok, képek

Továbbra is problémát jelent, hogy nincs mód lejátszási lista összeállítására, és a formátumtámogattásal is akadnak kisebb problémák, hiszen a képek esetén például csak a JPG kiterjesztésű fájlok megjelenítésére alkalmas, zeneszámoknál pedig csak az MP3 és a WMA jöhet szóba.

Érdekes, hogy míg a vállalat régebbi tévéinél a képeket lehetett nagyítani, forgatni, és a fotókról kapcsolatos EXIF adatok is lekérhetőek voltak, addig ezek a szolgáltatások itt kikerültek a repertoárból. Természetesen azért a diavetítés mód megmaradt, beállítható a képváltás sebessége, az ezt színező effektusok fajtája és még aláfestő zene is elindítható. A zenelejátszó szekció sem nevezhető túlságosan kifinomultnak, hiszen bár az bekapcsolható, hogy színes labdák mozogjanak a képernyőn, viszont arra már érthetetlen módon nincs lehetőség, hogy a felhasználó beletekerjen egy dalba. Az ID3 tagek feldolgozását és megjelenítését azért megoldották, viszont azt már nem, hogy az éppen lejátszott zeneszámmal kapcsolatos információkat szedhessen le az ember a netről egy erre szolgáló applikáció segítségével, pedig korábban már ilyesmire is láttunk példát.

Extrák

Képernyőtükrözés, Bluetooth

A készülék támogatja a Miracast technológiát, azaz képes a kompatibilis mobil eszközök tartalmának tükrözésére. Minimális késleltetés érzekelhető, de egyáltalán nem vészes, és a termékek összepárosításával sem volt gond. Elméletben a Bluetooth vezeték nélküli adatátvitel kapcsolat megteremtésére is képes, azonban egyetlen kompatibilis eszközzel sem sikerült párosítani. A háttérben az állhat, hogy ez az eljárás a korábbi Sony tévékhez hasonlóan továbbra is kizárólag a PlayStation kontrollerek csatlakoztatására szolgál, ami egyszerűen érthetetlen.

Kislexikon

A Sony évekkel ezelőtt elsőként látta el televízióit beépített kislexikonnal, tehát volt idejük kiérlelni ezt a szolgáltatást. Ennek megfelelően az i-Manual remekül használható, átlátható, felépítése világos, a leíró, érthető magyarsággal megfogalmazott magyarázatokat pedig sokszor még nagyméretű, színes illusztrációkkal is segítik.

A különböző, előzetesen kialakított taratalomcsoportoknak köszönhetően minden fontos témakör hamar megtalálható, de ha minden kötél szakad, ott a tárgymutató, amelybe ábécésorrendbe kerültek be az egyes funkciók, opciók, paraméterek. Jeleneg az i-Manual ebben a formában az egész szórakoztatóelektronikai piacon talán a legjobb ilyen szolgáltatás, még azok is nagy hasznát vehetik, akik egyébként ismerősen mozognak a televíziózás univerzumában.

Netes tartalmak

Bár első pillantásra úgy tűnt, hogy a Sony végre átalakította a netes tartalmak kezelését, azonban korainak bizonyult az öröm, hiszen mindössze csak némi grafikai ráncfelvarrást hajtottak végre. Így maradt a mára rémesen elavulttá vált rendszer, a Sony Network System, amelyben egymásra ömlesztve kapott helyet az összes elérhető program.

Arra nincs lehetőség, hogy a felhasználó ezek közül tartalmuk szerint szelektáljon, és abécésorrendbe sem rakhatóak, emiatt komoly kihívás megtalálni bármit, hiszen jelenleg több száz app közül lehet választani. Hiába akadnak közöttük egyébként egész épkézláb darabok is, ember legyen a talpán, aki megleli őket, vagy egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy válogasson. Az egyszerűbb logikai játékok mellett akadnak itt online videótékák, videó- és képmegosztó programok, zenei adatbázisok, sőt még online tévéadásokat is lehet nézni. A böngésző nem lenne rossz, hiszen az oldalakat egész gyorsan betölti, de mivel a készülék a csatlakoztatott egér és a klaviatúra használatát nem támogatja, ezért a távirányítóval kínszenvedés a szörfölés.

Értékelés

Az új, átalakított smart rendszerről süt, hogy a Sony is integrálni szeretné egyre inkább a különféle forrásból elérhető tartalmakat. De elnézve a konkurensek megoldásait, jelenleg e téren a vállalat egy kicsit le van maradva. Ehhez hozzájön még az is, hogy a modell nem támogatja sem a hangalapú keresést, sem az USB-n csatlakoztatott egér és klaviatúra használatát, és valamiért mobil eszközre letölthető applikációval sem volt hajlandó együttműködni, tehát a vezérlés terén még volna mit fejleszteni.

A böngésző sebességével nincs baj, viszont használata billentyűzet nélkül egy rémálom. Az elérhető alkalmazások is rendben lennének, de az, hogy az összeset válogatás és mindenféle koncepció nélkül kiöntik a képernyőre, nagy hiba. A megszólalás hozza az elvárt szintet, hibák, zavaró zörejek nincsenek, de tény, hogy a dinamika is hiányzik a hangzásból.

A képminőség nagyfelbontású anyagok esetén egyszerűen pazar, ezért tetszett a tévé nekünk, de azért SD anyagok esetén akadnak olykor problémák, és ezen a képjavító eljárások bekapcsolásával, használatával sem lehet mindig segíteni. A dizájn átlagos, de ez inkább pozitívum, hiszen a visszafogott formatervezésnek köszönhetően a termék gyakorlatilag mindenféle környezetbe harmonikusan beilleszthető. A 185 000 forintos ár a hasonló méretű idei modellek között némi jóindulattal a középkategóriát képviseli, hiszen akadnak ennél jóval olcsóbb darabok is.

Sony Bravia KDL-42W705B LCD tévé

elefant

Sony Bravia LCD televíziót a Sony magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.