Képminőség

Ekvivalens 28 mm-ről indul a W270 optikájának gyújtótávolság-tartománya, ezért viszonylag nagylátószögűnek tekinthető. Az egyre inkább divattá váló digitális torzítás-csökkentést látszólag nem követi készülékével a gyártó, így jól látható hordózással találkozhatunk.

A Carls Zeiss Vario-Tessar objektív egész ügyesen ellenáll a becsillanásoknak, a legextrémebb helyzetben is csupán minimális flare hatást tudtunk előidézni. Lenti képen a jobbfelső sarokban, valamint a kép közepe felé eső fa lombjain látszik a becsillanás hatása.

Cserébe kapunk CA hatást nagylátón, amit alábbi képek is szépen demonstrálnak:

Zajos képsorozatunkból kiszűrhető, amit már több hasonló kaliberű gépnél is leírtunk: zajjal nem igazán találkozni, mivel olyan erős a zajszűrő algoritmus, hogy borzasztóan összemossa a pixeleket. Ennek nyilvánvalóan az lesz a káros mellékhatása, hogy a képrészletek szépen eltűnnek, s teszik ezt egyre inkább, minél magasabbra állítjuk az ISO értéket.

A Sony DSC-W270-nél egészen ISO 3200-ig tornászhatjuk fel az érzékenységet, de mint láttuk, igazából nincs értelme ISO 400 fölé menni. Az egyre magasabb érzékenységek mellett nem csak a pixelmosás nő, de a kép homályos hatású is lesz.

Nagylátószögű felvételeken határozottan alacsony a felbontóképessége a képalkotó rendszernek. Ezt azért írjuk így, mert szinte lehetetlennek tartjuk, hogy a Carl Zeiss optika lenne a hunyó.

Hiába jók a fényviszonyok, ne várjunk sok részletet tájképeinktől. A masina így teljesen alkalmatlan tájak fotózására.
Telecentrikus állásában más a helyzet: annak ellenére, hogy alap ISO értéken is maszatos hatású a kép a sötétebb, homogén részletein, a részletek mind megvannak (tartsuk szem előtt a fényképezőgép jellegét és kategóriáját!).

Pár további, a készülékkel készült kép:

Pár mondatba öntve: A színvisszaadás átlagos, a színhűség dettó. Nagylátón nem jó a képminőség, telén sokat javul. A zajszűrő algoritmus túl erős, ISO 400 fölött használhatatlan.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!