ATI CrossFire Xpress 3200 vs. nF4 SLI X16

A chipsetek piacán az NVIDIA mára kétségtelenül az egyik legnagyobb névvé vált, hosszú volt az út idáig, de úgy tűnik, hogy beérett a munka gyümölcse, az nForce4 az AMD és már az Intel processzorokon alapuló rendszerek esetében is hódít. A főleg videokártyáiról híres cég ezt úgy volt képes elérni, hogy a piac minden szegmensében kínál lapkakészletet, a legolcsóbb alaplapokon megtalálható nForce4-4x és nForce 430-tól kezdve az SLI képességével felruházott és emellett extra funkciókban leggazdagabb, ennél fogva legdrágább nForce4 SLI chipsetes alaplapokig. Tette mindezt okosan az Intel példájából kiindulva. Ez persze nem volt elég, hiszen megszületett az nForce4 SLI X16, mely az nForce4 sima SLI-s verziójától mindössze a felhasználható PCI Express sávok számában tér el.

De mi a helyzet az ATI-val? Az ATI hosszú idő óta téli álmát alussza; amíg a kanadai cég az XBox 360-ban debütáló GPU-ra összpontosította minden erejét, addig a PC-piacon enyhén lemaradt. Igaz ez a videokártyákra is, a chipsetekre is. Ez persze érthető, hiszen a konzoleladásokból befolyó összeg óriási, mégis jó az, ha a PC-piac egyes ágai többszereplősek.

Az ATI 2004 végén kiadta a Radeon Xpress 200P chipsetet (RS480 – S, azaz single), mely a bemutatását követően szinte azonnal el is tűnt a süllyesztőben, többek között a hozzá párosított déli hidak (ATI SB400, majd SB450) kiforratlansága és problémái miatt. Bár az ATI úgy tervezte meg az északi hidat, hogy egy PCIe sáv segítségével más déli hidakat is lehessen mellette alkalmazni, így egy-két alaplapra eleve az ULI chipjei kerültek, de szó ami szó, az Xpress 200 emiatt labdába sem tudott rúgni az nForce4 ellenében.

Később RD480 (D, mint dual) kódnéven megjelent az Xpress 200 CrossFire-támogatással ellátott változata, mely a Radeon Xpress 200 CrossFire nevet kapta, és amely az eredeti chipsettől elsődlegesen abban különbözött, hogy a videokártya számára fenntartott 16 PCIe sávot kétszer 8-ra is el tudta osztani, így képes volt SLI-szerű üzemmódban dolgozni (az ATI-nál ezt nevezik CrossFire-nek). Az RD480 azonban nem ezért lett kelendőbb az RS480-nál, hanem mert az alaplapgyártók már jóval korszerűbb és gyorsabb ULI déli hidakat (M1573 és M1575) párosítottak mellé, melyeknek nem volt problémája az USB-s eszközökkel. Mint látható, az ATI az NVIDIA-tól teljesen külön utat járt be, igaz ez a chipsetek fogadtatására, képességeire, felépítésére, mindenre.

Miért is volt szükség az nForce4 SLI X16-ra? A hivatalos verzió szerint azért, mert a legújabb és leggyorsabb NVIDIA videokártyák számára SLI-üzemmódban nem elegendő a nyolc PCIe sáv által biztosított 4 GB/s-os (2-2 GB oda és vissza) sávszélesség, ezen videokártyák számára mindenképpen szükség van a 16 PCIe sávra, illetve a mindösszesen 20 PCIe sáv (mellyel az eredeti nForce4 rendelkezik) nem biztosít kellő flexibilitást. Az nForce4 SLI X16 megjelenésével a korábbi nForce4-re épülő alaplapok árai csökkenhetnek, a középkategóriában szereplő videokártyák SLI-be kötése olcsóbb mulatsággá válhat, tehát ha az NVIDIA így gondolja, akkor mi csak helyeseljünk, az pedig, hogy az új chipset valójában mennyivel gyorsabb a sima nForce4 SLI-nél, nem sok vizet zavar, de azért ki fog derülni.

Az nForce4 SLI X16 mindettől függetlenül nem csupán egy frissítés, hiszen a korábbi egychipes chip-„set” kétchipessé bővült, ugyanis az NVIDIA úgy oldotta meg a kevés PCIe sáv problematikáját, hogy két nForce4 chipet kötött össze egy alaplapon. A korábbi nForce4/Ultra néven ismert chip lett MCP (Media Communication Processor) megjelöléssel a déli híd, az északi híd pedig az nForce4 SPP (System Platform Processor) nevet kapta. A két chip egy 1 GHz-es, 16 bites HyperTransport linken keresztül kommunikál, mely 8 GB/s-os sávszélességet biztosít. A két nForce4-es chip egyenként 20-20 PCIe sávot tud „leosztani”, így lehetséges a videokártyák számára 16-16-ot biztosítani. A 40 PCIe sávból (AMD platformon csak 38) a két PCIe x16 foglalat lefoglal magának összesen 32-t, az ezen felül megmaradt sávok kivezetése csak az alaplapgyártókon múlik, PCIe x1 vagy x4 csatlakozók, illetve PCIe-alapú hálózati és Serial ATA vezérlők formájában találkozhatunk velük.

Láthatjuk tehát, hogy az NVIDIA igen okosan és költséghatékonyan oldotta meg ezt a problémát köszönhetően az nForce4 kompaktságának. De mi a helyzet az ATI-val?

Beszéltünk korábban a chipsetek felépítéséről, ennek jelentősége mellett nem haladnunk el csak úgy, gondoljuk át, hogy mekkora előnye is van ezen a téren az NVIDIA-nak. Az nForce4 SLI X16 két olyan chipből áll, melyek önmagukban is képesek egy-egy önnálló chipsetként funkcionálni. Ezzel szemben az ATI RD480 esetében a déli és az északi híd is egy-egy különálló egység, az északi híd felelős a PCIe sávok elosztásáért – ha a 16 PCIe sáv kevésnek bizonyul a VGA-k számára, akkor az ATI-nak egy teljesen új chipet kell terveznie. Mivel az NVIDIA készített egy 2x16-os chipsetet, ezért az ATI-nak is elő kellett állnia egy hasonló megoldással, ez lett az CrossFire Xpress 3200, alias RD580. Mivel az RD480 és az RD580 azonos feladattal vannak ellátva, de különböző módon, ezért az ATI kénytelen két külön chipet gyártani és eladni, miközben az NVIDIA összesen egyféle chipet gyárt és ezt adja el négyféleképpen (nForce4, nForce4 Ultra, nForce4 SLI, nForce4 SLI X16).

Az ATI RD580 már minden szempontból képes felvenni a versenyt riválisával, hiszen az északi és a déli híd is kellően felkészültek a feladatra. Ahogy az RD480, úgy az RD580 esetében is az ULI M1575 tölti be elsődlegesen a déli híd szerepét, de mivel a „szegény” embert az ág is húzza, ugyanez a déli híd egy probléma forrása is lehet az ATI számára, hiszen az ULI-t az NVIDIA nemrégiben felvásárolta, tehát ki tudja, hogy meddig lesz működőképes déli híd az RD580 mellé. A problémán az ATI már dolgozik az SB600 személyében.

AMD platformról van szó, tehát a memória sebességét érintő kérdésekről nincs is mit beszélni, vagyis az északi hidak vagy működnek, vagy nem működnek. Napjainkra egy új Athlon 64-es chipset esetében már csak a déli híd tulajdonságainak megvitatása során beszélhetünk különbségekről és kimutatható előnyökről, hátrányokról. A hangvezérlőt tekintve az nForce4 még mindig az ősrégi AC'97 audiót preferálja, míg AMD platformon az ULI chipjei támogatják az Intel féle HDA-t, és ez igaz az M1575-re is, egy pont az RD580 javára. Az nForce4 tartalmaz egy gigabites hálózati vezérlőt, mely teljesen független a PCI-busztól és a PCIe sávoktól, míg az ATI csak egy külső PCI- vagy PCIe-alapú vezérlőt támogat, mely ugyan nem feltétlenül lassabb vagy CPU-terhelőbb az nForce4-es megoldásnál, de plusz munka az alaplap gyártójának, az állás egy-egy. Az IDE-vezérlő papíron megegyezik a két chipset esetében, mindkettő négy Parallel ATA és négy Serial ATA II-es eszközt támogat, így az állás változatlan. Maradt még az USB portok száma, melyben az nForce4 jobban áll, és korábbi tesztjeink szerint sebességben sem lesz könnyű falat az M1575 számára.

A két chipsetet ezúttal két Asus alaplapon keresztül mutatjuk be, az nForce4 SLI X16-ot az A8N32-SLI Deluxe, a CrossFire Xpress 3200-at pedig az A8R32-MVP Deluxe képviseli.

Asus A8N32-SLI Deluxe

Asus A8N32-SLI Deluxe specifikációk:

Asus A8N32-SLI Deluxe tálalva [+]

Az Asus A8N32-SLI Deluxe az egyik legjobb Athlon 64-eket fogadó Asus alaplap jelenleg (a másikról később). Mindenféle csicsát nélkülöző, tetszetős, stílusos dobozban kaptuk kézhez, melyben az Asus alaplapoknál megszokott mennyiségű kelléket találtunk. Az alaplap mellé kapunk egy többnyelvű, igen részletes felhasználói útmutatót, egy WinDVD DVD-lejátszót, egy meghajtóprogramokat tartalmazó CD-t, hat darab SATA-kábelt, három darab SATA tápkábel-elosztót, egy-egy floppy-és IDE-kábelt, egy hátoldali takarólemezt, egy gameportot és két USB portot, egy soros portot és egy FireWire portokat tartalmazó hátoldali kivezetést, illetve egy hajlékony SLI-összekötő hidat.

Asus A8N32-SLI Deluxe [+]

Az A8N32-SLI Deluxe az Asus premium kategóriás alaplapjainál megszokott fekete nyákra épül, felépítése igen hasonlatos a P5WD2 Premiuméra. A négy memóriafoglalat összesen 4 GB DDR400-as memóriát fogad, a memóriák mellett található a floppy- és az egyik IDE-csatlakozó, illetve a 24 tűs tápcsatlakozó. Az alsó Parallel ATA port 90 fokkal ki lett forgatva, így az IDE-kábel elvezetése könnyebbé válik. PCIe x16 foglalatból kettő van, közöttük-mellettük 3 PCI foglalat található, ami elsőre elégnek tűnhet, azonban ha két videokártyát használunk, akkor csak egy marad használható, sőt, ha duplaszlotos videokártyánk van, akkor egy sem marad szabadon (már ha közvetlenül a videokártya alá nem teszünk kártyát). Ez a probléma a manapság megjelenő alaplapokra már jellemző és a PCI-os kártyák visszaszorulásán kívül semmi sem segíthet rajta. SATA-portokból egy négyes gócot találunk az alaplap alján (a szokásos helyen) és még egyet a felső PCIe x16 foglalat felett. Érdekes az elhelyezés, amire azért volt szükség, mert az itt található SATA-vezérlő másik portja a hátoldalra lett kivezetve, a többi port (USB, audio stb.) mellé. Az alaplapon könnyen kiszúrható a chipset, hiszen egy összefüggő „dual-heatpipe” hűti a két chipet, mely a processzorfoglalat mellett egy rézbordázatban végződik (Stack Cool 2), ami kiválóan képes leadni a hőt. A CPU-foglalat fölött is található egy passzív hűtőborda, de ez már csak alumíniumból készült. Érdemes még megemlíteni a nyolcfázisú processzor-feszültségregulátort, ami elősegíti a feszülségek stabilabb leadását, és meghosszabbítja az alaplapon található alkatrészek időtállóságát, hiszen ezáltal kevésbé melegszenek.

Az A8N32-SLI Deluxe esetében a gyártó úgy gondolta, hogy a soros portokra már nincs, vagy csak ritkán van szükség, így a hátpanelen ezek már nem szerepelnek (de kivezethetőek). Ennek megfelelően itt egy-egy PS2-portot találunk a billentyűzet és az egér számára, illetve négy USB portot, hat audioportot, két SPDIF kimenetet (koax és optikai), két Ethernet-aljzatot és egy SATA-portot tartalmaz ez a részleg.

Dual-heatpipe [+]

Heatpipe-hűtő [+]

Essen még szó a dual-heatpipe megoldásról, mely négy részletből tevődik össze. Egy-egy hűtőborda található az északi és a déli hídon, illetve egy borda található a processzorfoglalat melletti mosfeteken, és ez a három borda egy hővezető csővel van összekötve. Tapasztalataink szerint ez a passzív kombináció a mindennapos használat során bőven elegendőnek bizonyul, még egy kevésbé szellőző házban sem tapasztaltunk lefagyásokat, de természetes, hogy a hűtőbordák igen szépen felmelegedtek. Mivel az Asus is sejthette, hogy ez a megoldás nem lesz a túlhajtók kedvence, ezért a fentebb felsorolt kellékeken kívül az alaplap mellé csomagolt egy hűtőbordára szerelhető (felpattintható) ventilátort, mellyel valamilyen szinten hűthető ez a rendszer. A ventilátort bármilyen irányba felrakhatjuk, akár a CPU-foglalat feletti hűtőbordára is, bár arra nincs sok értelme. Csodát ne várjunk, a légkavaró beindítása után néhány fokot csökken a hűtőbordák hőmérséklete, és hát ki tudja, lehet, hogy ez a plusz pár fok gátolt volna meg minket egy új csúcs felállításában.

BIOS

POST logo / Integrated peripherials / HW Monitor / CPU Config

Freq/voltage / Advanced Chipset / Memory config / Advanced memory config

Az alaplap bekapcsolása után egy post-logóval köszönt minket. Az A8N32-SLI Deluxe BIOS-a minden szempontból minden igényt kielégít, tuningos szemmel is. A menürendszer AWARD BIOS-hoz szokottak számára kicsit nehézkes, könnyen eltévedhetünk benne, de végülis a rendezettségre nem lehet panasz. Asus alaplapoknál megszokott a Q-Fan jelenléte, mellyel a processzor ventilátorának sebessége szabályozható a hőmérséklettől függően. A memóriabeállítások sokasága kissé szokatlan egy Asus laptól, már-már megközelíti a DFI szintjét. A CPU-NB és az NB-SB HyperTransport órajelét külön állítgathatjuk, a HyperTransport szélességét (8 vagy 16 bit le/fel) szintén, gyakorlatilag minden szükségeset beállíthatunk. A tuningrészleg is kellően kidolgozott, talán a processzor feszültségének 1,7625 V-os maximuma (A64 X2 esetén) lehet kevés egy igazán hardcore tuningos számára.

Tuningpróbálkozásaink során kiderült, hogy a HyperTransport órajele nem igazán hajlandó 1 GHz fölé menni, 3x-os szorzóval 340 MHz-et értünk el, ez volt a maximum.

Asus A8R32-MVP Deluxe

Asus A8R32-MVP Deluxe specifikációk:

Asus A8R32-MVP a kibontás után [+]

Az Asus A8R32-MVP Deluxe az A8N32-SLI Deluxe mellett a legjobb AMD-s Asus alaplap jelenleg. Nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy specifikációik alapján ezek az alaplapok testvérek (na nem ikrek). Az A8R32-MVP Deluxe-ot ugyanolyan dobozban kaptuk kézhez, mint az A8N32-t, és a becsomagolt kellékek tekintetében is ugyanazokat találtuk a dobozban, vagyis egy felhasználói kézikönyvet, egy driver CD-t, egy InterVideo Media Launcher CD-t, öt Serial ATA kábelt, három SATA tápkábel-elosztót, egy-egy floppy-és IDE-kábelt, egy hátoldali takarólemezt, egy soros portot, egy gameportot és USB-portokat, illetve egy FireWire portokat tartalmazó kivezetést.

Asus A8R32-MVP Deluxe [+]

Az A8R32-MVP Deluxe felépítésében is sok mindenben hasonlít az A8N32-höz. A nyák ezúttal is fekete, és az alkatrészek elrendezése is sok helyen hasonlatos az NVIDIA chipsetre épülő alaplapnál látotthoz. Itt is két PCIe x16 foglalatot találunk, közöttük-alattuk pedig ismét három PCI foglalat várja a bővítményeket, azonban ez esetben is csak egy marad használható, ha CrossFire-t tervezünk beüzemelni, egykártyás rendszernél szerencsére már két PCI foglalat marad szabadon. Érdemes megemlíteni, hogy az A8R32-MVP Deluxe elődje esetében (A8R-MVP Deluxe), ha egy videokártyát használunk, akkor azt az alsó PCIe x16 foglalatba kell tennünk, és a felsőbe egy külső lezárókártyát kell dugni, ezzel rengeteg helyet elpazarolva. Szerencsére ettől a chipset fogyatékosságából eredő problémától az A8R32-MVP esetében nem kell félnünk.

Itt is a memóriafoglalatok mellett van a nagy tápcsatlakozó és a két IDE-port, kábelezés szempontjából ez házonként változik, hogy jó-e vagy éppen rossz. A chipset két chipből áll, ezeken egy-egy passzív hűtőborda található, az RD580 esetében az Asus szerint nincs szükség heatpipe-os réz hűtőbordákra, ami nem is csoda, hiszen ez a két chip gyakorlatilag alig melegszik. A processzorfoglalat mellett található mosfeteken ezúttal is találunk egy Stack Cool 2 névre keresztelt alumínium hűtőbordát, és minő véletlen, a plusz Serial ATA vezérlő ezúttal is a legfelső PCIe foglalat felett található azon a furcsa helyen és ugyanazon indokból kifolyólag, vagyis a másik SATA-csatlakozó a hátoldalra lett kivezetve. Az alaplapi feszültségellátás az A8R32-MVP Deluxe-on csak négyfázisú.

Az északi (ATI) és a déli (ULI) híd [+]

A két képen az ATI RD580-as északi és az ULI M1575-ös déli híd látható. A északi híd kommunikál a processzorral, közvetíti az adatokat a déli híd irányába, PCIe sávokat biztosít egyes eszközöknek és vezérli a videokártyákat. A déli híd vezérli a Parallel és Serial ATA csatornákat, az USB-t, floppyt és minden más alaplapra integrált eszközt (audio, LAN, modem, IEEE 1394 stb.).

Az A8R32-MVP Deluxe hátsó panelja egy-egy PS2-portot tartalmaz a billentyűzet és az egér számára, egy párhuzamos portot és négy USB portot különböző eszközök számára, illetve két Ethernet aljzatot, hat audioportot, két SPDIF kimenetet és egy külső SATA portot.

BIOS

POST logo / Integrated peripherials / HW Monitor / CPU Config

Freq/voltage / Advanced Chipset / Memory config / Advanced memory config

Ez az alaplap is az AMI BIOS-ra épül, ugyanúgy egy logó fogad a post során, és felépítését tekintve is nagyon hasonló az A8N32-SLI-hez. A BIOS a beállítások széles skáláját vonultatja fel, felajánl egy rakás auto-tuning opciót (A.I. Overclocking) is, az Asus Q-Fan ezúttal nem csak egy, hanem két ventilátor vezérlését teszi lehetővé, végeredményben bármit be tudunk állítani, amit csak akarunk, köztük az Athlon 64-es memóriavezérlővel kapcsolatban az A8N32-SLI Deluxe-nál látott tengernyi opció is rendelkezésünkre áll. A feszültségekkel kapcsolatban egyetlen ponton nem voltunk elégedettek, a processzornak egy 1,4 V alapfeszültségű Athlon 64 X2 esetében maximum 1,6 V-ot adhatunk, ez édeskevés, ellenben a többi feszültséggel elégedettek lehetünk, van memória, északi híd, déli híd, HyperTransport és PCIe feszültségállítási lehetőségünk.

Advanced DDR Clock skew

A memóriabeállítások között létezik egy opció, mely a DDR Clock skew nevet kapta. Az opció a memóriacsatornák összehangolását végzi, mellyel nagyban javítható a stabilitás túlhúzás esetén. Ez az opció az A8N32-SLI Deluxe BIOS-ában is szerepel.

Az Asus az A8R32-MVP Deluxe-ot egy HyperTransport-tuningos alaplapként tünteti fel, ugyanis a tesztoldalak szerint az 1 GHz-es HT-órajel könnyedén akár 1,5 GHz-ig is túlhajtható a chipsetnek köszönhetően. Ez nekünk nem sikerült, ugyan 320 MHz-es rendszerbusz-órajelet elértünk, de ezt is csak 3x-os HT szorzó mellett (3x320 = 960 MHz). Na nem mintha ez kevés lenne. A HT feszültségét nem emeltük meg, mert nem láttuk értelmét, hiszen a HyperTransport által biztosított sávszélesség semmilyen szempontból nem képez szűk keresztmetszetet a rendszerben, tehát nem vesztettünk túl sokat.

A túlhajtással kapcsolatban még meg kell említenünk, hogy bárminemű túlhajtás során az alaplap a BIOS-beállítások elmentése után elsőre nem éled fel, csak miután nyomunk egy resetet. Hogy ez mitől van, azt nem tudjuk, mindenesetre így kissé problémás, lassú és idegesítő a túlhajtás. Lehetséges, hogy ez csak egy BIOS-bug, és egy későbbi BIOS-frissítés orvosolni fogja a problémát.

Összességében úgy tűnik, hogy az A8R32-MVP Deluxe követi a hagyományt, és az A8R-MVP után egy jól felszerelt, de költségkímélő megoldásokat sem nélkülöző, valószínűleg az A8N32-SLI Deluxe-nál jóval olcsóbb (feature-listában pedig azonos) alaplapként jelenik meg a forgalmazók kínálatában.

Tesztkonfiguráció és chipset-tesztek

Mielőtt a teljesítménytesztek következnének, lássuk a fogyasztást. Eredetileg nem terveztük, hogy a chipsetek fogyasztását lemérjük, azonban egy másik teszt készülte közben, melyben éppen videokártyák fogyasztását jegyeztük fel, észrevettük, hogy a két chipset ilyen mértékben különbözik. Ami a lényeg tehát, hogy az nForce4 SLI X16 chipsettel szerelt rendszer üresjáratban nem elhanyagolható mértékben, mintegy 38 %-kal többet fogyaszt az ATI CrossFire Xpress 3200 chipsetes rendszernél (csak az alaplap különbözik). Úgy tűnik, hogy a két nForce4-es chip nem véletlenül fűt annyira. Ez a tény kisebb, energiatakarékosabb és csendesebb PC-k építése során nem éppen mellékes.

Teljesítménytesztjeinkben elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy a két chipset közül melyikkel futnak gyorsabban mindennapi alkalmazásaink.

Ehhez először is leellenőriztük a két alaplap „FSB”-órajelét, melynek optimális esetben 200 MHz-nek kellene lennie. A két alaplap csak nagyon minimális mértékben tér el egymástól, így az eredmények szerencsénkre teljes mértékben összevethetőek.

Az Everest memóriatesztjében a két alaplap/chipset szinte MB/s-ra ugyanolyan gyorsan szerepelt, a különbség hibahatáron belüli.

Alkalmazástesztjeinkben ugyanez a kép fogad minket, a két chipset között gyakorlatilag 0 % a különbség.

Játékok alatt szintén minimálisak a különbségek, Half Life 2 alatt kimértünk 1,5 fps előnyt az nForce4 javára, de lehetséges, hogy egy újabb timedemo futtatással ez is eltűnt volna.

PATA-, SATA- és RAID-sebesség

Az IDE-vezérlők tesztjéhez elsőként az Intel PEAK meghajtótesztelésre kifejlesztett szoftverét vetettük be. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, mellyel minden IO-műveletet rögzíthetünk/felvehetünk (mint egy scriptet), így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, ezáltal minden futtatáskor szektorról-szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha 1000-rel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott script alatt. A scripteket mi magunk készítettük. Gyakorlatilag ez az a teszt, ami a leghitelesebb eredményeket adja a merevlemezek és vezérlők sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtatunk, teszteltünk.

A tesztelt script egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne egy kis Office 2003-as Word szövegszerkesztés, Excel táblázatkezelés, paint, Internet Explorer-es böngészés több ablakban, Outlook Express-es levélfogadás/olvasás/írás, Windows Commander alatt másolgatás ide-oda egy merevlemezen belül, Adobe Readerrel fájl megnyitása és olvasása, ACDSee-vel képek nézegetése, filmnézés Windows MediaPlayer 9-cel és QuickTime Player-rel, Norton SystemWorks-ös regisztrációs adatbázis kijavítása, víruskeresés Norton Antivirussal, könyvtártörlések, tömörítés WinRAR-ral, 3ds max renderelés, Windows Media Encoder 9 fájlkonvertálás, és mindezek több esetben szimultán végrehajtva, ezzel is rákényszerítve a merevlemez-alrendszert az NCQ minél jobb kihasználására (már amennyiben támogatja azt).

IPEAK alatt a különbségek nem túl jelentősek, a leggyorsabb az nForce4 SATA-vezérlője lett, a leglassabb pedig az Intel ICH7 PATA-vezérlője, de a különbség mindössze 8 %, ezt a mindennapok során nem igazán fogjuk megérezni.

Következzen a már jól bevált FC-Test, azaz fájlmásolás-teszt. A programmal előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600-700 MB-osak, tehát CD-méretűek), MP3 zenék (2-10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig) és így tovább. Természetesen ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott fájlokat később a programmal egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi időt töltött, megadva a műveletvégzés sebességét. (MB/s-ben)

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, amelyek a következők voltak.

• MP3 - 270 darab 2-10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO - 3 darab 4-700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN - 9006 (!) darab 1 kB–1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtatuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb!

MP3-másolásban az első helyre a Silicon Image 3132-es SATA-vezérlő ért be, majd az ICH7 következik bekapcsolt NCQ-val. Ezután következik mindenki más 51-58 másodperces időn belül, ezek közül talán még az ULI M1575 PATA-vezérlője kiemelhető, de a többiek hibahatáron belül egyformán teljesítenek.

ISO-fájlok másolása közben ismét az Intel ICH7 SATA+NCQ áll az élen a Silicon Image vezérlővel együtt. Érdekes, hogy az ICH7 SATA NCQ nélkül és PATA az utolsó helyen végez, az Intel tudhat valamit. Az nForce4 és az ULI M1575 ugyanolyan gyorsak ebben a tesztben.

A sok kis fájl másolásának tesztjében ismét az ICH7 és az SI 3132-es vezérlő nyer bekapcsolt NCQ-val, így minden valószínűség szerint tényleg gyorsabbak a többi chipsetnél. Az ULI M1575 PATA-vezérlője az MP3-as teszt után itt is megszerzi a második helyet, majd az nForce4 PATA és a többiek következnek. Ebben a tesztben a különbségek elég nagyok, főleg ha az első és az utolsó helyezett időeredményét nézzük.

Úgy tűnik, hogy ha a chipset-vezérlőket vesszük alapul, akkor átlagban az Intel ICH7 nyer bekapcsolt NCQ-val. Őt követi az ULI M1575 PATA-vezérlője, majd az nForce4 SATA-vezérlője. Az nForce4 esetében az NCQ nincs különösebb hatással a teljesítményre ezekben a tesztekben, az ULI M1575-ön kicsit gyorsít, míg az Intel ICH7 egyenesen megtáltosodik tőle (Samsung merevlemezzel), főleg a másolásokban. Az Asus alaplapokon található Silicon Image 3132 SATA-vezérlő minden tesztben nagyon jól szerepelt.

A CPU-terhelés elenyésző az összes tesztelt vezérlő esetében, 0-3 % közötti, miközben ±2 % a hibahatár.

USB- és IEEE 1394-sebesség

Létrehoztunk egy 512 MB-os RAMDRIVE-ot, és erre felmásoltunk egy kb. 500 MB-os fájlt. Ezt a fájlt átmásoltuk az USB vagy FireWire vezérlőn csüngő merevlemezre, így született meg az írási eredmény, majd a vezérlőn csüngő merevlemezről visszamásoltuk a fájlt a RAMDRIVE-ra, így megkaptuk az olvasási eredményt. A RAMDRIVE-ra azért volt szükség, hogy a merevlemez sebessége még véletlenül se legyen szűk keresztmetszet. A másolást a Disk Bench nevezetű programmal végeztük el, mert ez a program a másolás végén képes átlagolni a másolás sebességét.

Az ATI által készített SB400 és SB450 déli híd legnagyobb gyengéje a lassú USB-sebesség volt. Az ULI az M1575-tel kijavította ezt a hibát, hiszen az USB-másolás sebessége több mint 50 %-kal magasabb az SB450-nél, igaz, még ez is kevés az nForce4 ellenében. A két Asus alaplapra integrált FireWire vezérlő nagyon jól teljesít, 3-4 MB/s-mal veri az nForce4 USB-vezérlőjét, amire eddigi tesztjeinkben még nem volt példa.

Írásban is közel 40 %-kal gyorsabb az ULI M1575 az ATI SB450-nél, de még ez is kevés az nForce4-hez képest, mely 33 %-kal gyorsabb az ULI-nál. Ez a sebesség szerencsére már nem olyan problémás, mint amit az SB450 tudott, így azzal, hogy az ATI az ULI M1575-öt választotta déli hídnak, jót cselekedett. Írásban a két FireWire vezérlő lassabb, mint az nForce4 USB-vezérlője, de még ennél is furcsább, hogy a két alaplapon ugyanolyan vezérlő van, de a sebességük eltér egymástól, az A8N32-SLI-re integrált 9 %-kal gyorsabb.

Az ULI M1575 USB-vezérlőjének processzorterhelése kitűnő, gyakorlatilag 0 %-os, ugyanez elmondható a Texas Instruments FireWire vezérlőről is.

Ethernet-sebesség és audiominőség

Ethernet

Az alaplapokon található integrált hálózati vezérlők minőségének leteszteléséhez a Windows 2000 DDK-ban megtalálható NTttcp benchmarkot hívtuk segítségül. A tesztben szereplő alaplapokat egy Cat6-os minősítésű UTP-kábelen keresztül összekötöttük egy szervergéppel, majd a gépeken lefuttattuk a következő parancsot:

szerver gép (sender) parancsa: ntttcps -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xx alakban) -a

fogadó gép (receiver) parancsa: ntttcpr -m 4,0,IP-cím (xxx.xxx.x.xy alakban) -a

A program a lefutást követően a hálózati vezérlő adatáteresztő-képességét és az adatmozgatással járó processzorterhelést írja ki. A tesztünkben szereplő végső eredmény öt lefuttatott teszt átlaga. A szervergép egy 2,4 GHz-es Pentium 4 processzor és egy Asus P4C800-E Deluxe alaplap kombójából áll, az alaplapon található integrált Intel 82547EI gigabites hálózati vezérlő dedikált linken (266 MB/s) keresztül fér hozzá a processzorhoz.

A hálózati vezérlők esetében két Marvell gigabites vezérlő és az nForce4 csatározásának lehetünk szemtanúi. A Marvell 88E8053 egy PCIe sávon keresztül kapcsolódik a chipsethez, így elegendő sávszélesség jut a számára az adatok továbbítására. Ugyanez elmondható az nForce4-be integrált vezérlőről is, mely egy dedikált linken keresztül továbbítja az adatokat. Ezzel szemben a Marvell 88E8001-es vezérlő a PCI-buszra kapcsolódik, melynek 133 MB/s-os a sávszélessége, így a hálózati vezérlő sem tud olyan eredményt elérni, mint PCIe-es társai.

A két Asus alaplapon található hálózati vezérlők processzorterhelése 15 és 26 % között található. Egyedüli érdekesség, hogy az A8R32-MVP-n található Marvell PCIe-es vezérlőnek 6 %-kal kisebb a CPU-terhelése, mint az A8N32-SLI-n található ugyanilyen vezérlőnek.

Audio

Az alaplapokon található integrált audiovezérlők objektív teszteléséhez a Rightmark Audio Analyzer nevezetű programot vettük elő, mellyel egy egyszerű tesztet lefuttatva minőség szerint rangsorolhatjuk a hangkeltőket. Az RMAA egy világszerte elfogadott, referencia-hangkártyateszt program, amely hat szempont szerint vizsgálja meg és osztályozza az adott eszközt, majd hatféle rangsorolást kap az adott vezérlő az adott tesztben: Nagyon gyenge, Gyenge, Átlagos, Jó, Nagyon jó és Tökéletes. A teszt különböző fázisai röviden összefoglalva a következők.

Az átviteli függvény meghatározza, hogy az audioeszköz mely frekvenciákat tudja pontosan reprodukálni, és melyek vesznek el a lejátszás során. Általában a magasabb és alacsonyabb frekvenciák szoktak ennek szenvedő alanyai lenni, tehát az átlag feletti audioeszköz hanggörbéje relatíve egyenletes.

A THD (harmonikus torzítás) az audioeszköz által generált (általában) nemkívánatos harmonikus frekvenciák aránya. A magas minőségű hangkeltők jórészt alacsony (0,002 %-nál alacsonyabb) THD-vel rendelkeznek, de vannak kivételek.

Az IMD (intermodulációs torzítás) egy hangrendszer torzításának mértékét határozza meg, amennyiben abba többkomponensű jel kerül, ekkor a hangrendszerben nemkívánatos, a jelek összekeveréséből, modulációjából származó jelek is megjelennek.

A dinamika kifejezi számokban, hogy a nagyon gyenge jeleket (hangokat) az audioeszköz milyen minőségben képes reprodukálni.

A zajszint teszt a hangkeltő alapzaját (sziszegést) méri nulla bemeneti jelnél (a kisebb érték a jobb), a sztereó áthallás pedig a két oldal (bal és jobb) hanganyagának áthallását, dB-es csillapítását határozza meg (minél kisebb, annál jobb).

Ismét nem történt csoda, az alaplapokra integrált hangkeltők analóg kimeneten kimutatott hangminősége az átlagosan jó kategóriába sorolható, az Asus A8N32-SLI Deluxe-on található Realtek ALC850-es kodek szinte ugyanúgy szerepelt, mint az A8N-SLI Premiumon található ALC850. Az Intel HDA tanusítvánnyal rendelkező Realtek ALC882D kicsit jobb hangzást biztosít az analóg kimeneten. Mindezért cserébe jobban le is terheli a processzort.

CrossFire és SLI eredmények

Tesztünk utolsó fejezetében arra voltunk kíváncsiak, hogy a két új chipset tényleg jobban kiszolgálja-e korunk csúcskártyáit, amennyiben azokat párban hajtjuk meg (SLI és CrossFire). Az SLI-s rendszerben két 256 MB-os GeForce 7800 GTX-et futtattunk, a CrossFire rendszerben pedig két Radeon X1900-at. Megpróbáltuk a nemrégiben megjelent „SLI-patch” segítségével a két GeForce 7800-ast a CrossFire alaplapban is SLI-módban beüzemelni, de nem sikerült.

Riddick alatt semmi különbséget nem tudtunk kimutatni.

Call of Duty 2 alatt érdekes dolgokat tapasztaltunk. Az SLI konfiguráció esetében a 2x8-as felállás gyorsabb volt a 2x16-osnál, míg a CrossFire esetében a papírforma érvényesült, és a 2x16 volt gyorsabb a 2x8-as felállásnál.

Half Life 2 alatt a két SLI konfig ugyanúgy futott, viszont a CrossFire az RD480-on volt gyorsabb, igaz csak minimálisan.

Far Cry alatt SLI-ben nem mértünk különbséget, viszont CrossFire-ben az RD580 gyorsabb volt, mint az RD480.

Lehetséges, hogy két 256 MB-os GeForce 7800 GTX-szel nem igazán sikerült a rendelkezésünkre álló sávszélességet kihasználni, így a jelenkorunk játékaiban az SLI X16-ot egyáltalán nem tudjuk gyorsabbnak ítélni a sima SLI-nél. Vajon a helyzet változni fog a közeljövőben?

A CrossFire már más tészta, COD2 és Far Cry alatt az RD580 gyorsabb volt az RD480-nál, COD2 alatt 10 %-os különbséget mértünk ki, ami részben megerősíti a feltételezést, miszerint az RD480 nem elég egy X1900 CrossFire konfiguráció kihajtására, másrészt szegénységi bizonyítvány a COD2 programozói számára. Far Cry alatt sokkal elhanyagolhatóbb a különbség, de létezik, tehát a chipset valamit javult, ez persze csak a Földön élő emberek elenyésző hányada számára mérvadó, hiszen ki engedhet meg magának két Radeon X1900-at CrossFire-ben otthonra? Úgy véljük, emiatt senki ne váltson RD480-ról RD580-ra vagy SLI-ről SLI X16-ra.

Értékelés

Tesztünkben megpróbáltuk minden szempontból megvizsgálni, hogy melyik a legjobb Athlon 64-es chipset jelenleg a piacon. Igazság szerint (szigorúan elméletben) csak az NVIDIA-nak van félnivalója, hiszen az nForce4 már régen befutott, így egy sikeres ATI lapkakészlettel piacot veszíthet. Gyakorlatilag erre nincs túl sok esély, mert az ATI chipsetekre épülő alaplapok száma – bár a lapkakészlet bejelentése óta sok idő eltelt – igen csekély. Az Asuson kívül talán három-négy gyártó épít az ATI megoldása köré alaplapot, ez pedig édeskevés a sikerhez. A gyártók harmatgyenge érdeklődése az ATI üdvöskéi iránt nem véletlen, az Xpress 200 a déli híd kiforratlansága és hibái miatt kudarcot vallott, így érthető, ha a gyártók most inkább kivárnak. Mindettől függetlenül most úgy tűnik, hogy a CrossFire Xpress 3200 minden téren versenyképes az nForce4 SLI X16-tal. A teljesítmény már régen nem a chipsettől függ, így ezen a téren semmi különbség nincs közöttük. Talán a második leglényegesebb szempont az IDE-vezérlő sebessége, melyben az ULI M1575-tel feljavított chipset szintén jól szerepelt. Az ULI déli híd USB-sebessége még mindig jóval lassabb az nForce4-nél, de a differencia sokkal kisebb, mint az M1575 elődei esetében. Az egyetlen pont, ahol jelentős előnyre tett szert az ATI chipset, az a fogyasztás, ami egy átlagos felhasználót vagy érdekel, vagy nem.

A két új chipset valójában azért jelent meg, mert gyártóik szerint kétszer nyolc PCIe sáv már nem elegendő napjaink videokártyáinak 100 %-os kihasználásához, ha azokat összekötjük SLI-ben vagy CrossFire-ben. Napjaink játékaiban az SLI X16-tal nem tudtunk kimérni különbséget, míg a CrossFire Xpress 3200-zal igen, de ez csak a leggyorsabb videokártyákkal sikerült a számukra legmegterhelőbb beállítások mellett.

A legjobb Socket 939-es Asus alaplapok jelenleg [+]

A két Asus alaplap árukon kívül szinte mindenben megegyezik, felépítésük nagyon hasonló, manapság megszokott high-end ATX vonásokkal, kisebb hibákkal és pozitívumokkal. A BIOS-ok felépítése is közel azonos, minden elvárható beállítást megtalálunk és a tuningosok számára is elegendő opciót kínál fel. Komoly pozitívumként hozható fel az Asus teljes hangtalanságra való törekvése a passzív hűtőbordájú chipsethűtésekkel, illetve az A8N32-SLI Deluxe mellé adott, opcionálisan felszerelhető chipsetventilátor is, mellyel a gyártó meghagyta a felhasználó számára a választás szabadságát. A két alaplap tuningban is nagyon jól teljesített így már csak áruk lehet problémás. Az A8N32-SLI Deluxe egy extrákkal teli lap igen drágán, az A8R32-MVP Deluxe árát egyelőre nem ismerjük, de valószínűleg olcsóbb lesz az A8N32-nél. Mi úgy gondoljuk, hogy a 2x16-os alaplapok csak azon felhasználók számára feltétlenül szükségesek, akik a leggyorsabb videokártyákkal rendelkeznek, és ezeket akarják összekötni SLI-ben vagy CrossFire-ben. Az A8R-MVP Deluxe egy Xpress 200 CrossFire chipsetes alaplap M1575-ös déli híddal, és nagyságrendekkel olcsóbban hozzájuthatunk, ugyanígy, ha nForce4-hez ragaszkodunk, akkor az A8N-SLI Premium több mint 10 ezer forinttal olcsóbb az A8N32-nél. Összességében a két alaplap nekünk tetszett, de csak azoknak az olvasóinknak ajánljuk őket, akik megengedhetik maguknak ezt a luxust.

Asus A8N32-SLI Deluxe Asus A8R32-MVP Deluxe

fLeSs

Az Asus alaplapok az Asus jóvoltából vendégeskedtek nálunk.